„Pjotr Alekszejevics Kropotkin” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Külső hivatkozás: javítás, bővítés |
|||
| 11. sor: | 11. sor: | ||
== Élete == |
== Élete == |
||
A [[cár]]izmus ellen lázadó radikális értelmiségiként hamar bebörtönözték, de sikerült [[nyugat (égtáj)|nyugatra]] szöknie, s rövidesen az [[anarchizmus|anarchista]] mozgalom vezetője lett. Kropotkin volt az [[ |
A [[cár]]izmus ellen lázadó radikális értelmiségiként hamar bebörtönözték, de sikerült [[nyugat (égtáj)|nyugatra]] szöknie, s rövidesen az [[anarchizmus|anarchista]] mozgalom vezetője lett. Kropotkin volt az [[anarchokommunizmus]] megalapítója. Nézetei szerint az államhatalom a kényszer és erőszak megtestesítője, pedig a kölcsönös segítségnyújtáson alapuló társulások nemcsak lehetségesek, de [[evolúció]]s szempontból magasabb rendűek is. Olyan decentralizált társadalom volt az eszmeképe, amelyben önálló [[kommuna|kommunák]] egyesítik a városi civilizáció és [[tudomány]]os alapú [[mezőgazdaság]] előnyeit. |
||
A termelőeszközök közös tulajdonán nyugvó [[Szolidaritás (szociológia)|szolidáris]] közösségek híve volt, és nézeteit igyekezett az evolúció elméletével is tudományosan alátámasztani. Az általa ideálisnak tartott társadalom előképét a középkori városállamokban vélte felfedezni,amelyek hosszú időn át komoly önállóságra tudtak szert tenni. Az anarchista értelmiségiek feladata szerinte a forradalmi eszmék terjesztése a fennálló uralmi rend ellen, de nem gondolkodott önálló [[politika]]i szervezetben. A [[1917-es októberi orosz forradalom|Nagy Októberi Szocialista Forradalom]] ([[1917]]) után visszatért [[Oroszország]]ba, de csalódva a [[Leninizmus|bolsevik]] rendszerben, visszavonult a politikától. |
A termelőeszközök közös tulajdonán nyugvó [[Szolidaritás (szociológia)|szolidáris]] közösségek híve volt, és nézeteit igyekezett az evolúció elméletével is tudományosan alátámasztani. Az általa ideálisnak tartott társadalom előképét a középkori városállamokban vélte felfedezni,amelyek hosszú időn át komoly önállóságra tudtak szert tenni. Az anarchista értelmiségiek feladata szerinte a forradalmi eszmék terjesztése a fennálló uralmi rend ellen, de nem gondolkodott önálló [[politika]]i szervezetben. A [[1917-es októberi orosz forradalom|Nagy Októberi Szocialista Forradalom]] ([[1917]]) után visszatért [[Oroszország]]ba, de csalódva a [[Leninizmus|bolsevik]] rendszerben, visszavonult a politikától. |
||
A lap 2014. május 18., 12:34-kori változata
| Pjotr Alekszejevics Kropotkin | |
| Fájl:Kropotkin.gif | |
| Született | 1842. december 21. (régi i. sz. szerint december 9.) Moszkva |
| Elhunyt | 1921. február 8.(78 évesen) Dmitrov |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | Alexandra Kropotkin |
| Szülei | Ekaterina Nikolaevna Kropotkina (nee Sulima) Aleksey Kropotkin |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Halál oka | tüdőgyulladás |
| Sírhelye | Novogyevicsi temető |
 | |
| Pjotr Alekszejevics Kropotkin aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pjotr Alekszejevics Kropotkin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pjotr Alekszejevics Kropotkin (Moszkva, 1842. december 9. – Dmitrov, 1921. február 8.) orosz herceg, földrajztudós, a darwini evolúciós elmélet kihívója (Kölcsönös Segítség, mint természettörvény)
Élete
A cárizmus ellen lázadó radikális értelmiségiként hamar bebörtönözték, de sikerült nyugatra szöknie, s rövidesen az anarchista mozgalom vezetője lett. Kropotkin volt az anarchokommunizmus megalapítója. Nézetei szerint az államhatalom a kényszer és erőszak megtestesítője, pedig a kölcsönös segítségnyújtáson alapuló társulások nemcsak lehetségesek, de evolúciós szempontból magasabb rendűek is. Olyan decentralizált társadalom volt az eszmeképe, amelyben önálló kommunák egyesítik a városi civilizáció és tudományos alapú mezőgazdaság előnyeit.
A termelőeszközök közös tulajdonán nyugvó szolidáris közösségek híve volt, és nézeteit igyekezett az evolúció elméletével is tudományosan alátámasztani. Az általa ideálisnak tartott társadalom előképét a középkori városállamokban vélte felfedezni,amelyek hosszú időn át komoly önállóságra tudtak szert tenni. Az anarchista értelmiségiek feladata szerinte a forradalmi eszmék terjesztése a fennálló uralmi rend ellen, de nem gondolkodott önálló politikai szervezetben. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom (1917) után visszatért Oroszországba, de csalódva a bolsevik rendszerben, visszavonult a politikától.
Lásd még
Forrás
Bayer József: A politikai gondolkodás története (Osiris, 1998)
Külső hivatkozás
- Egy forradalmár feljegyzései (MEK)
- Forradalmi kormányok (MEK)
- A kölcsönös segítség mint természettörvény
- A lázadás Szelleme (MEK)