„Eduard Georgijevics Bagrickij” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Élete és munkássága: Hogy jön ide az antológia? |
|||
| 12. sor: | 12. sor: | ||
==Művei== |
==Művei== |
||
* [[1915]] – Nyina feltámadása, |
* [[1915]] – Nyina feltámadása, |
||
* [[1926]] – |
* [[1926]] – Gondolatok Opanaszról (Дума про Опанаса), a leghíresebb munkája |
||
* [[1927]] – A csempészek, |
* [[1927]] – A csempészek, |
||
* [[1928]] – |
* [[1928]] – Délnyugat – az első verseskötete, |
||
* [[1932]] – A |
* [[1932]] – A győztesek – második verseskötete, |
||
* 1932 – Az utolsó éjjel; Férfi a külvárosban, |
* 1932 – Az utolsó éjjel; Férfi a külvárosban, |
||
A lap 2014. április 5., 19:47-kori változata
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Eduard Bagrickij (oroszul : Эдуард Багрицкий (álnév); eredeti nevén: Эдуард Георгиевич Дзюбин) (Odessza, 1895. november 3. vagy október 22. – Moszkva, 1934. február 16.) orosz/szovjet költő, műfordító és drámaíró.
Élete és munkássága
Szegény zsidó polgári családból származik. Földmérő tanfolyamokat végzett, de szakmájában nem dolgozott. A Odesszában, a helyi lapokban 1915-ben jelentek meg munkái. Munkájára az irodalmi antológia, a neoromantikus költészet volt jellemző. Hamarosan az odesszai írók – Iszaak Babel, Jurij Olesa, Valentyin Katajev mellett – egyik legfontosabb alakja.
Számára az 1917-es októberi orosz forradalom a szabadságot, a megváltást, a szabad élethez való jogot hozta. 1918-ban önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe, a politikai osztályon propaganda verseket írt.
Munkássága 1925-től, Moszkvába költözésével kibontakozott. Költészetére a színes képek, az érzelmi kitörések és vágyak, a romantikus kompozíciók jellemzők. Joszif Visszarionovics Sztálin egyre növekvő elnyomó rendszerével szemben burkolt kritikát alkalmazott. Korai halála miatt barátai segítettek, hogy művei megjelenjenek, segítve a családja életét.
Művei
- 1915 – Nyina feltámadása,
- 1926 – Gondolatok Opanaszról (Дума про Опанаса), a leghíresebb munkája
- 1927 – A csempészek,
- 1928 – Délnyugat – az első verseskötete,
- 1932 – A győztesek – második verseskötete,
- 1932 – Az utolsó éjjel; Férfi a külvárosban,
