„90. genfi zsoltár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
http://www.budaors.ref.hu/zs90.html |
|||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
A hagyomány úgy tartja, hogy [[Bocskai István]] hajdúi ezt a zsoltárt énekelték harcba indulván.<ref>[http://www.nemzetismeret.hu/?id=1.7 Nemzeti jelképversek, énekek.] (www.nemzetismerest.hu)</ref> |
A hagyomány úgy tartja, hogy [[Bocskai István]] hajdúi ezt a zsoltárt énekelték harcba indulván.<ref>[http://www.nemzetismeret.hu/?id=1.7 Nemzeti jelképversek, énekek.] (www.nemzetismerest.hu)</ref> |
||
90. zsoltár |
|||
Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak! |
|||
Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég sem föld nem volt formálva, |
|||
Te voltál és te vagy, erős Isten, És te megmaradsz minden időben. |
|||
Az embereket te meg hagyod halni, És ezt mondod az emberi nemzetnek: |
|||
Légyetek porrá, kik porból lettetek! Mert ezer esztendő előtted annyi, |
|||
Mint a tegnapnak ő elmúlása És egy éjnek rövid vigyázása. |
|||
Kimúlni hagyod őket oly hirtelen, Mint az álom, mely elmúlik azontól, |
|||
Mihelyt az ember felserken álmából, És mint a zöld füvecske a mezőben, |
|||
Amely nagy hamarsággal elhervad, Reggel virágzik, estve megszárad. |
|||
Midőn, Uram, haragodban versz minket, Ottan meghalunk és földre leesünk, |
|||
A te kemény haragodtól rettegünk, Ha megtekinted mi nagy bűneinket, |
|||
Titkos vétkünket ha előhozod, És színed eleibe állítod |
|||
Haragod miatt napja életünknek Menten elmúlik nagy hirtelenséggel, |
|||
Mint a mondott szót elragadja a szél. A mi napink, miket nekünk engedtek, |
|||
Mintegy hetven esztendei idő, Hogyha több, tehát nyolcvan esztendő. |
|||
És ha kedves volt is valamennyire, De többnyire volt munka és fájdalom; |
|||
Elkél éltünknek minden ékessége, elmúlik, mint az árnyék és az álom. |
|||
De ki érti a te haragodat? Csak az, aki féli hatalmadat. |
|||
Taníts meg azért minket kegyelmesen, Hogy rövid voltát életünknek értsük, |
|||
És eszességgel magunkat viseljük! Ó, Úr Isten, fordulj hozzánk ismétlen! |
|||
Míg hagyod, hogy éltünk nyomorogjon? Könyörülj már a te szolgáidon! |
|||
Tölts bé minket reggel nagy irgalmaddal, Hogy jó kedvvel vigyük véghez éltünket, |
|||
Ne terheltessünk nyomorúságokkal! Vígasztalj minket és adj könnyebbséget, |
|||
És haragodat fordítsd el rólunk, Mellyel régóta ostoroztatunk! |
|||
Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsőségedet ezeknek fiain! |
|||
Add értenünk felséges hatalmadat, Mi kegyes Urunk, ó, irgalmas Isten! |
|||
Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Kezeink munkáit igazgassad! |
|||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
A lap 2014. március 26., 22:16-kori változata
A 90. genfi zsoltár – kezdősora szerint: Tebenned bíztunk eleitől fogva – Béza Tódor zsoltároskönyvéből származik, zenéjét Loys Bourgeois szerezte. A 17. század elejétől, pontosabban Bocskai István születésének 50. évfordulójától, 1607-től kezdve Szenczi Molnár Albert fordításában a magyar reformátusok énekei közé is bekerült; a 19. századtól kezdve gyakori használata a felekezeti öntudat erősítését szolgálta,[1] egyes vélemények szerint azonban néphimnusz szerepet töltött be.[2] Benedek Elek a legszebb és legnehezebb zsoltárnak tekintette.[3]
A hagyomány úgy tartja, hogy Bocskai István hajdúi ezt a zsoltárt énekelték harcba indulván.[4]
90. zsoltár Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak! Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég sem föld nem volt formálva, Te voltál és te vagy, erős Isten, És te megmaradsz minden időben.
Az embereket te meg hagyod halni, És ezt mondod az emberi nemzetnek: Légyetek porrá, kik porból lettetek! Mert ezer esztendő előtted annyi, Mint a tegnapnak ő elmúlása És egy éjnek rövid vigyázása.
Kimúlni hagyod őket oly hirtelen, Mint az álom, mely elmúlik azontól, Mihelyt az ember felserken álmából, És mint a zöld füvecske a mezőben, Amely nagy hamarsággal elhervad, Reggel virágzik, estve megszárad.
Midőn, Uram, haragodban versz minket, Ottan meghalunk és földre leesünk, A te kemény haragodtól rettegünk, Ha megtekinted mi nagy bűneinket, Titkos vétkünket ha előhozod, És színed eleibe állítod
Haragod miatt napja életünknek Menten elmúlik nagy hirtelenséggel, Mint a mondott szót elragadja a szél. A mi napink, miket nekünk engedtek, Mintegy hetven esztendei idő, Hogyha több, tehát nyolcvan esztendő.
És ha kedves volt is valamennyire, De többnyire volt munka és fájdalom; Elkél éltünknek minden ékessége, elmúlik, mint az árnyék és az álom. De ki érti a te haragodat? Csak az, aki féli hatalmadat.
Taníts meg azért minket kegyelmesen, Hogy rövid voltát életünknek értsük, És eszességgel magunkat viseljük! Ó, Úr Isten, fordulj hozzánk ismétlen! Míg hagyod, hogy éltünk nyomorogjon? Könyörülj már a te szolgáidon!
Tölts bé minket reggel nagy irgalmaddal, Hogy jó kedvvel vigyük véghez éltünket, Ne terheltessünk nyomorúságokkal! Vígasztalj minket és adj könnyebbséget, És haragodat fordítsd el rólunk, Mellyel régóta ostoroztatunk!
Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsőségedet ezeknek fiain! Add értenünk felséges hatalmadat, Mi kegyes Urunk, ó, irgalmas Isten! Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Kezeink munkáit igazgassad!
Jegyzetek
- ↑ A vallásos élet színterei és gyakorlata. In: Magyar néprajz: nyolc kötetben. szerkbiz. Paládi-Kovács Attila. Budapest: Akadémiai. 1988- ISBN 963-05-4922-0
- ↑ Tóth Lívia: Jókedv, bőség és védő kar. In: Hét Nap, Szabadka, 2009. január 21.
- ↑ Benedek Elek: Édes anyaföldem! (doc)
- ↑ Nemzeti jelképversek, énekek. (www.nemzetismerest.hu)
További információk
