„Perlmutter Izsák” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
46. sor: 46. sor:
== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
{{jegyzetek}}
== Források ==
== Források ==
* [http://nol.hu/archivum/archiv-100625 Perlmutter Izsák életműve]

== További információk ==
== További információk ==
{{Commonskat-natúr|Izsák Perlmutter}}
{{Commonskat-natúr|Izsák Perlmutter}}

A lap 2014. január 9., 16:55-kori változata

Perlmutter Izsák
Nyakkendőigazító önarckép, 1905
Nyakkendőigazító önarckép, 1905

Született1866.
Pest
Meghalt1932.
Budapest
SírhelyKozma utcai izraelita temető
Nemzetiségemagyar
Stílusaszecesszió
IskoláiMagyar-Mannheimer Gusztáv
Karlovszky Bertalan és Bihari Sándor (festő) közös iskolája
Julian Akadémia
Aki hatott ráEdgar Degas
Pierre-Auguste Renoir
Édouard Manet
Jozef Israels
A Wikimédia Commons tartalmaz Perlmutter Izsák témájú médiaállományokat.

Perlmutter Izsák (Pest, 1866 - Budapest, 1932) magyar festőművész.

Családja

Zsidó családban született, apja, Perlmutter Gyula is műkedvelő festő volt, aki Párizsban is tanulmányozta a festészetet.

Tanulmányai, élete és munkássága

Festői tanulmányait Budapesten kezdte, majd a párizsi Julian Akadémián folytatta. Magyarországra visszatérve Bihari Sándor mellett dolgozott, majd ismét Párizsba ment. 1898-ban Hollandiába költözött, ahol Jozef Israels volt rá nagy hatással. Először a larreni művésztelepen telepedett le, majd továbbköltözött Vollendamba, ahol önállóan dolgozott. Itt festette a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található Ima című képét, valamint a Zsidó Múzeumban látható Vasárnapi látogatás-t. A hollandiai művek közös jellemzői a sötét árnyalatok és erős színek.[1]

1904-ben hazatérve a szolnoki művésztelepen alkotott. Itt főleg életképeket, tájképeket, paraszti enteriőröket festett. Ezek közül három a Magyar Nemzeti Galériában található. Ezután Besztercebányán dolgozott. Később Rákospalotán a Vécsey grófi villában rendezte be otthonát. Ebből a periódusából több paraszti portréja ismeretes. Sorozatokat is készített családjáról, házáról és kertjéről. Ezekre – a korábbi hollandiai képektől eltérően – a fény és az élénk színek jellemzőek, például a nevelt lányát, Cleót ábrázoló képeken. Ezek a művei a magyar szecessziós festészethez sorolhatók. Végül Budapesten telepedett le, de innen a környék falvait is járta témák után kutatva.[2]

1932 tavaszán hunyt el tüdőgyulladásban. Végrendeletében festményeit, villáját, valamint az Andrássy út 60. szám alatti bérpalotáját (jelenleg a Terror Háza Múzeum) a zsidó hitközségre hagyta, azzal a kikötéssel, hogy vagyona háromnegyed részét idős, munkaképtelen művészek segítésére fordítsák. A fennmaradó egynegyed részből zsidó múzeum létrehozásáról rendelkezett.

Kiállításai

Önarcképei is fontos helyet foglalnak el munkásságában, egyet ezekből a firenzei Uffizi képtár vásárolt meg. Számos kiállítása szerzett elismerést művészetéánek: Berlinben, Brémában, Párizsban, Münchenben, Rotterdamban. A Szinyei Merse Társaság tagjává választotta, bár nem kedvelte a festői csoportosulásokat, inkább önállóan alkotott.

Jegyzetek

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek