„Vízvári Gyula” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Fontosabb szerepei: kép |
→Élete: kép |
||
2. sor: | 2. sor: | ||
==Élete== |
==Élete== |
||
[[Fájl:Vízváriné Szigeti Jolán.jpg|bélyegkép|jobb|180px|Szigeti Jolán]] |
|||
Atyja Wiszkidenszky kerületi jegyző volt a [[Bach-korszak]]ban. Pályafutását Veszrpémban kezdte 1859-ben, itt [[Csabay Pál]] társulatában lépett fel, később Debrecenben játszott. 1861 decemberétől 1864-ig a [[Budai Népszínház]] foglalkoztatta. 1864-ben [[Arad]]ra ment Szilágyi Bélához, 1865-ben megfordult [[Nagyvárad]]on és [[Pécs]]ett, majd 1866-ban elszerződött [[Szekszárd]]ra. 1866 őszétől vezető színész volt 1872-ig a debrecen–nagyváradi társulatban, 1872 nyarán [[Miklósy Gyula]] meghívására került Pestre, 1873-ban pedig [[Szigligeti Ede]] hívta a [[Nemzeti Színház]]hoz. 1905-ben vonult nyugállományba, ekkor válaszották meg a színház örökös tagjává. 1889-től lett rendező, és egyúttal a drámabíráló bizottság tagja. 1893-tól oktatott operajátszát a Zeneakadémián. A komikus szerepekben kitűnő művész volt. Legutolsó föllépése 1907. szeptember 22-én volt, aamikor délutáni előadáson eljátszotta híres szerepét, a Durbints sógort. Azután nem lépett többé színpadra. Szélütés érte; mindennap hosszú sétákat tett; halála előtt pár héttel a Margitligeti szanatóriumba költözött, itt érte a halál. |
Atyja Wiszkidenszky kerületi jegyző volt a [[Bach-korszak]]ban. Pályafutását Veszrpémban kezdte 1859-ben, itt [[Csabay Pál]] társulatában lépett fel, később Debrecenben játszott. 1861 decemberétől 1864-ig a [[Budai Népszínház]] foglalkoztatta. 1864-ben [[Arad]]ra ment Szilágyi Bélához, 1865-ben megfordult [[Nagyvárad]]on és [[Pécs]]ett, majd 1866-ban elszerződött [[Szekszárd]]ra. 1866 őszétől vezető színész volt 1872-ig a debrecen–nagyváradi társulatban, 1872 nyarán [[Miklósy Gyula]] meghívására került Pestre, 1873-ban pedig [[Szigligeti Ede]] hívta a [[Nemzeti Színház]]hoz. 1905-ben vonult nyugállományba, ekkor válaszották meg a színház örökös tagjává. 1889-től lett rendező, és egyúttal a drámabíráló bizottság tagja. 1893-tól oktatott operajátszát a Zeneakadémián. A komikus szerepekben kitűnő művész volt. Legutolsó föllépése 1907. szeptember 22-én volt, aamikor délutáni előadáson eljátszotta híres szerepét, a Durbints sógort. Azután nem lépett többé színpadra. Szélütés érte; mindennap hosszú sétákat tett; halála előtt pár héttel a Margitligeti szanatóriumba költözött, itt érte a halál. |
||
A lap 2013. január 17., 15:04-kori változata
Vízvári Gyula, született: Viszkidenszky (Buda, 1841. július 4. – Margitliget, 1908. december 25.) színész, rendező, a Nemzeti Színház volt örökös tagja, az Országos magyar királyi Zeneakadémia tanára, a Ferenc József-rend lovagja.
Élete
Atyja Wiszkidenszky kerületi jegyző volt a Bach-korszakban. Pályafutását Veszrpémban kezdte 1859-ben, itt Csabay Pál társulatában lépett fel, később Debrecenben játszott. 1861 decemberétől 1864-ig a Budai Népszínház foglalkoztatta. 1864-ben Aradra ment Szilágyi Bélához, 1865-ben megfordult Nagyváradon és Pécsett, majd 1866-ban elszerződött Szekszárdra. 1866 őszétől vezető színész volt 1872-ig a debrecen–nagyváradi társulatban, 1872 nyarán Miklósy Gyula meghívására került Pestre, 1873-ban pedig Szigligeti Ede hívta a Nemzeti Színházhoz. 1905-ben vonult nyugállományba, ekkor válaszották meg a színház örökös tagjává. 1889-től lett rendező, és egyúttal a drámabíráló bizottság tagja. 1893-tól oktatott operajátszát a Zeneakadémián. A komikus szerepekben kitűnő művész volt. Legutolsó föllépése 1907. szeptember 22-én volt, aamikor délutáni előadáson eljátszotta híres szerepét, a Durbints sógort. Azután nem lépett többé színpadra. Szélütés érte; mindennap hosszú sétákat tett; halála előtt pár héttel a Margitligeti szanatóriumba költözött, itt érte a halál.
Családja
Leánya Vízváry Mariska, feleségei: Krecsányi Flóra és Szigeti Jolán voltak.
Fontosabb szerepei
- Dandin György (Molière);
- Első sírásó (Shakespeare: Hamlet);
- Bolond (Shakespeare: Lear király);
- Zuboly (Shakespeare: Szentivánéji álom);
- Thersites (Shakespeare: Troilus és Cressida);
- Bölcs Náthán (Lessing);
- Durbincs sógor (Gárdonyi Géza: A bor);
- Pry Pál (Poole);
- Nagy Jancsi (Szigligeti Ede: A nagyapó);
- Sganarelle (Molière);
- Veaucourtois (Sardou: Agglegények);
- Szellemfi (Szigligeti Ede: Liliomfi)
Forrás
- Magyar színházművészeti lexikon
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.