„Matthias Grünewald” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.3rc2) (Bot: következő hozzáadása: nn:Matthias Grünewald |
a r2.7.3) (Bot: következő hozzáadása: zh:格吕内瓦尔德 |
||
83. sor: | 83. sor: | ||
[[tr:Matthias Grünewald]] |
[[tr:Matthias Grünewald]] |
||
[[uk:Матіас Грюневальд]] |
[[uk:Матіас Грюневальд]] |
||
[[zh:格吕内瓦尔德]] |
A lap 2012. október 14., 15:33-kori változata
Matthias Grünewald, neve eredetileg valószínűleg Mathis Gothardt Joachim von Sandrart volt (1470/1483 között – 1529 k.), kora reneszánsz német festője, aki azonban képi világában inkább a gótika képviselője. Dürer kortársa volt.
Élete
Miután megházasodott, azt követően felesége nevét is (Neithardt) felvette. Egy lelkes rajongója írta dolgozatában nevét Grünewaldnak, e helytelenül leírt név ment át a köztudatba és átvette a szakirodalom is. Dürerrel ellentétben, aki rendszeresen dokumentálta munkáit, igen keveset lehet tudni róla. Joachim von Sandrart ír a 17. században egy bizonyos aschaffenburgi festőről, aki a majna-vidéki városokban dolgozott, és idősebb korában udvari festője volt Albrecht mainzi érseknek. Valószínűleg Würzburgban született az 1470-es években. Lehetséges, hogy az idősebb Hans Holbein tanítványa volt.
Munkái
Kevés munkája ismert. A mesternek tulajdonított néhány kép az M. G. N. kezdőbetűket viseli magán. Ezek leginkább kisebb-nagyobb vidéki templomokban szétszórva található oltárképek. Grünewald valószínűleg ismerte a reneszánsz több vívmányát, ezek azonban nemigen hatottak rá. A késő gótikus stílus vallásos művészetének merev szabályait nem tekintette béklyóknak. Számára a művészet nem a szépség rejtett törvényeinek kutatását jelentette, hanem az volt a célja, hogy festményei által prédikáljon.
Az isenheimi oltár
Grünewald fő műve eredetileg az isenheimi antonita kolostor kórházának templomában volt, ma a közeli Colmar város Unterlinden Múzeumában van (Musée d'Unterlinden), ami szintén kolostor volt egykor. Az antonita rend Remete Szent Antalról kapta a nevét, a kórházban a bélpoklosok szenvedéseit enyhítették. Az oltárt a zárda utolsó előtti apátja, az olasz származású Guido Guersi rendelte meg. Az 1512 és 1516 között megfestett oltár többszörösen kihajtható szárnyakból áll, összesen háromféle látványt kínál.
Az első látvány a Keresztrefeszítés jelenete, vagy Golgota. Az itáliai művészek fogalmai szerint nem sok szépséget fedezhetünk föl ebben a rideg, kegyetlenül őszinte ábrázolásban. Grünewald mindent elkövet, hogy hitelessé tegye a szenvedés borzalmait: Krisztus haldokló testét eltorzítják a kereszt kínjai; ostor hasította gennyes sebek borítják egész alakját. A sötétvörös vérnyomok kiáltó ellentétet teremtenek Jézus testének beteges, zöld árnyalatával. Ujjai merev görcsbe rándulnak, karjai meghajlítják a keresztfát.
Tőle jobbra Keresztelő Szent János áll (aki jelképként van jelen, hiszen az esemény idején ő már halott), vele a keresztet hordozó bárány ősi szimbóluma, melynek vére az áldoztatókehelybe hullik. Szent János komor, határozott mozdulattal mutat a Megváltóra, míg föléje piros betűkkel írva olvashatjuk szavait: illum oportet crescere, me autem minui (annak növekedni kell, és nékem alászállnom kell). A kereszt bal oldalán Szűz Mária látható az özvegyi fátyolban, akit János tanítvány tart, mellettük a térdelő, rimánkodó Mária Magdolna.
A Golgota alatti részen a Sírbatétel látható, ez már nem olyan drámai, mint a Golgota. A nagy képtől balra pedig Remete Szent Antal, egy talapzaton áll. Arca a kolostor apátjának arcmása.
Az oltárkép tábláinak kihajtása után további részletek fedezhetők fel a szentek életéből.
Galéria
-
Madonna és a gyermek (1517-19)
-
A Santa Maria Maggiore alapítása Rómában (1517-19)
-
Krisztus ostorozása (c.1503)
-
Feltámadás[1] (1515)
Jegyzetek
Források
- Michael Levey: A festészet rövid története, Corvina Kiadó, 1972.
- E. H. Gombrich: A művészet története, Gondolat, Budapest, 2002. Grünewald lásd 354. p. ISBN 963-9283-64-9
- Karátson Gábor: Hármaskép Leonardo, da Vinci, 1452-1519. Grünewald, Matthias, 16th cent. Vajda, Lajos, 1908-1941. ISBN 963270147X, 1975, Magvető (Budapest)
- Wilhelm Fraenger: Matthias Grünewald Budapest, Corvina, 1988