„Nyikolaj Jefimovics Andrianov” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: formai javítások |
a Bot: következő hozzáadása: eu:Nikolai Andrianov |
||
40. sor: | 40. sor: | ||
[[es:Nikolái Andriánov]] |
[[es:Nikolái Andriánov]] |
||
[[et:Nikolai Andrianov]] |
[[et:Nikolai Andrianov]] |
||
[[eu:Nikolai Andrianov]] |
|||
[[fa:نیکولای آندریانف]] |
[[fa:نیکولای آندریانف]] |
||
[[fi:Nikolai Andrianov]] |
[[fi:Nikolai Andrianov]] |
A lap 2012. augusztus 18., 06:41-kori változata
Nyikolaj Jefimovics Andrianov (orosz betűkkel: Николай Ефимович Андрианов; Vlagyimir, 1952. október 14. – Vlagyimir, 2011. március 21.) hétszeres olimpiai bajnok, ötszörös olimpiai ezüstérmes, háromszoros olimpiai bronzérmes szovjet/orosz tornász. Összesen 15 olimpiai érmet nyert, csak Michael Phelps (16 érem) és Larisza Szemjonovna Latinyina (18 érem) előzi meg.
Sportpályafutása
Adrianov 11 évesen, Vlagyimirben, egy sportiskolában kezdett tornászni, edzője Nyikolaj Tolkacsov volt. Első nemzetközi sikerét 1971-ben, a Madridban megrendezett tornász Európa-bajnokságon érte el, ahol két aranyérmet nyert. 1971 és 1980 között számos nemzetközi versenyen (olimpiák, világ-, Európa-bajnokságokon) győzött.
Első olimpiai érmét 1972-ben, a müncheni olimpián szerezte: talajgyakorlatával aranyérmet nyert. Ezután még ugrásával bronzérmet, az összetett csapat tagjaként ezüstérmet szerzett. 1976-ban, a montreali olimpián 4 arany- (gyűrű, talaj, ugrás, összetett egyéni), 2 ezüst- (korlát, összetett csapat) és 1 bronzérmet (lólengés) nyert. Egy olimpián elért 4 aranyérmes tornászteljesítménye egyedülálló volt az olimpiák történetében, csak 1992-ben tudta felülmúlni Vitalij Scserbo, a barcelonai olimpia tornászbajnoka 6 aranyéremmel.
Az 1980. évi nyári olimpiai játékokon, Moszkvában Adrianov mondta el az olimpiai eskü szövegét. Az olimpián 2 arany- (ugrás, összetett csapat), 2 ezüst- (talaj, összetett egyéni), 1 bronzérmet (nyújtó) nyert. Az olimpiát követően visszavonult a versenyzéstől.
Későbbi élete
Adrianov Ljubov Burdát, a kétszeres olimpiai bajnok szovjet tornásznőt vette feleségül, két fia született: Vlagyimir és Szergej. 2001-ben beválasztották a Nemzetközi Tornász Hírességek Csarnokába. 1994 és 2004 között a japán olimpiai tornászcsapat edzője volt, korábbi riválisa Cukahara Micuo felkérését elfogadva. Adrianov készítette fel Cukahara Naoját – Cukahara Micuo fiát – a nemzetközi versenyekre. 2002-ben kinevezték a vlagyimiri sportiskola – fiatalkori iskolája, ahol a sportolást kezdte – igazgatójává. Élete utolsó éveiben idegrendszeri rendellenességben szenvedett, utolsó hónapjaiban már a beszédre, karjai, lábai mozgatására is képtelen volt. 58 évesen, 8 évnyi betegeskedés után hunyt el szülővárosában, Vlagyimirben Parkinson-kórhoz kötődő szövődményekben (multiple system atrophy).[1]
Jegyzetek
Források
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Nikolai Andrianov című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.