Szalai Sándor (szociológus)

Szalai Sándor (Budapest, 1912. október 22. – Budapest, 1983. május 18.) - szociológus, filozófus, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1948, rendes 1970), Állami díjas (1980).

1912 október 22.-én született Budapesten. Tanulmányait Lipcsében, Frankfurt am Mainban és Zürichben végezte.

1934-ben Zürichben szerzett bölcsészdoktori oklevelet, majd 1935-től 1939-ig a Pester Lloyd munkatársa volt, 1939-től 1944-ig pedig a Dante Könyvkiadó irodalmi és tudományos lektorátusának vezetője lett.

1944-ben munkaszolgálatra rendelték. 1945-től 1948-ig a Szociáldemokrata Párt külügyi titkárságának vezetője, 1945-1947-ben pedig a Külügyi Akadémia vezetője, 1946-tól egyidejűleg a budapesti tudományegyetemen a szociológiai intézet vezetője volt. Bárdossy László népbírósági perében a vád képviselője.

1950-ben törvénysértő perben szabadságvesztésre ítélték, 1956. márciusában szabadult, 1957-ben rehabilitálták.

1956-1957-ben a budapesti tudományegyetemen tanított, majd 1957-től 1966-ig az Egyetemi Könyvtár főmunkatársa volt. 1963-tól egyidejűleg a veszprémi Vegyipari Egyetemen is tanított szociológiát (címzetes egyetemi tanár), valamint a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem könyvtárának tudományos főmunkatársa volt.

1966-tól 1972-ig az ENSZ Kutatási és Oktatási Intézete (UNITÁR) kutatási igazgató helyettese.

1972-től haláláig az MTA Tudományszervezési Csoportjának, majd Intézetének tudományos tanácsadója volt, egyidejűleg 1972-től 1980-ig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, 1980-tól haláláig pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora. 1978-tól haláláig a Magyar Szociológiai Társaság elnöke és a World Academy of Art and Science tagja volt.

1982-ben bekövetkezett haláláig részt vett az MTA Elnöksége által 1965-ben létrehozott Kutatásszervezeti Intézet Tudományszervezési Csoportjának munkájában is. Az Intézet életének fontos része volt az a néhány év, amelyet itt töltött a nemzetközi hírű Szalai Sándor akadémikus, szociológus–filozófus. Az ő nevéhez fűződik többek között annak az elnökségi bizottságnak a vezetése is, amely az elsők között foglalkozott tudományos alapon a Bős-Nagymarosi vízlépcső megépítésének lehetséges ökológiai következményeivel. Ugyancsak Szalai Sándor vezette azt az elnökségi bizottságot is, amely a távlati népgazdasági terv megalapozásához 20 évre szóló tudományfejlődési prognózist dolgozott ki 1980-1982 között.

Fő kutatási területei

• Tudományszociológia
• Matematikai módszerek és logikai modellek alkalmazása a társadalomtudományban
• Jövőkutatás
• Nemzetközi összehasonlító társadalomkutatás
• Kezdeményezője és szervezője volt a nemzetközi időmérleg-kutatásoknak

Kitüntetései

1982-ben a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjével tüntették ki.

Főbb művei

• Philosophische Grundprobleme der psychoanalythischen Psychologie (Budapest, 1935)
• Társadalmi valóság és társadalomtudomány (Budapest, 1946)
• Ítél a magyar nép! (Budapest, 1946)
• Bevezetés a társadalomtudományba (Budapest, 1948)
• Idő a mérlegen (szerk., Budapest, 1978)

Források és irodalom

• Magyar Életrajzi Lexikon
• Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Tudománypolitikai és Tudományelemzési Osztály [1]
• "Szalai nekem az eszményképem volt…" Widmar Luciával beszélget Tóth Pál Péter (Mozgó Világ, 1987. 8. szám)
• "Szalai játszotta a professzort…" Dr. Rezső Margittal beszélget Tóth Pál Péter (Mozgó Világ, 1987. 9. szám)
• "Szalaiban a pedagógia Erósza munkált…" Perjés Gézával beszélget Tóth Pál Péter (Mozgó Világ, 1987. 10. szám)
• "A Szalai-intézet oázis volt… " Mihályi Gáborral beszélget Tóth Pál Péter (Mozgó Világ, 1987. 11. szám)