„Brian Clough” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a 1935-ben született személyek kategória hozzáadva (a HotCattel) |
a 2004-ben elhunyt személyek kategória hozzáadva (a HotCattel) |
||
96. sor: | 96. sor: | ||
[[Kategória:A Sunderland labdarúgói]] |
[[Kategória:A Sunderland labdarúgói]] |
||
[[Kategória:1935-ben született személyek]] |
[[Kategória:1935-ben született személyek]] |
||
[[Kategória:2004-ben elhunyt személyek]] |
|||
{{Link FA|bg}} |
{{Link FA|bg}} |
||
{{Link FA|es}} |
{{Link FA|es}} |
A lap 2012. március 3., 23:37-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
Brian Clough | |||||||||||||
Személyes adatok | |||||||||||||
Teljes név | Brian Howard Clough | ||||||||||||
Születési dátum | 1935. március 21. | ||||||||||||
Születési hely | Middlesbrough, Anglia | ||||||||||||
Halálozási dátum | 2004. szeptember 20. | ||||||||||||
Halálozási hely | Derby, Anglia | ||||||||||||
Halál oka | gyomorrák | ||||||||||||
Állampolgárság | brit | ||||||||||||
Magasság | 178 cm | ||||||||||||
Poszt | Csatár | ||||||||||||
Junior klubok | |||||||||||||
| |||||||||||||
Felnőtt klubok1 | |||||||||||||
| |||||||||||||
Válogatottság | |||||||||||||
| |||||||||||||
Edzőség | |||||||||||||
| |||||||||||||
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Brian Clough témájú médiaállományokat. | |||||||||||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Brian Howard Clough (Middlesbrough, 1935. március 21. - (Derby, 2004. szeptember 20.) az egyik legsikeresebb angol edző. A Nottingham és Derby településeket összekötő út az ő nevét viseli, és ezek a városok (és a szülővárosa, Middlesborough is) szobrot állítottak a tiszteletére.
Életútja
Kezdetek
Hat testvére volt; gyermekkorában gyűlölte és kerülte az iskolát, amivel még büszkélkedett is: „Csak kudarcaim voltak a suliban, azt hiszem, egy kicsit lüke voltam". Egyre inkább a futball felé sodródott: 17 éves, amikor profi szerződést kapott szülővárosa csapatától, a Middlesbroughtól, majd (katonai szolgálata után) 1955-ben lépett pályára először első csapata mezében, bár a Boro addigra kiesett a Division 1-ból. Nagyon sikeres lett, 41 meccsen 38-szor zörgette meg ellenfelei hálóját, de másképp is növelni akarta értékét: egy helyi újságnak 50 fontot fizetett, hogy leközölje távozási szándékát a Middlesbroughtól. Végül most még maradt, és az ő vezetésével megbuktatták az aktuális edzőt, majd a csapattársai megszavazták csapatkapitánynak. A csapatánál összesen 213 bajnokin lépett pályára, és 197 gólt lőtt ezeken, sőt Walter Winterbottom szövetségi kapitány ki akarta vinni az 1958-as svédországi világbajnokságra is, de ez meghiúsult, és a későbbiekben is csak kétszer lett válogatott (ami viszont annak a ténynek a tükrében, hogy leginkább másodosztályú csapatokban szerepelt, nem mindennapi). 1961-ben igazolt a Sunderlandhez, ahol 1962 karácsonyán, a Bury elleni bajnokin ütközött a kapussal, és keresztszalag-sérülést szenvedett. 1964-ben tért vissza, de már csak 3 meccsen lépett pályára, majd végleg visszavonult. A Fekete Macskáknál 61 bajnokin 54 gólt lőtt (Angliában évtizedekkel később is úgy emlékeztek rá, mint a legeredményesebb meccs/góllal rendelkező játékosra).
Első klubjai
Edzői pályafutását a Hartlepoolnál kezdte, majd 1967-ben a Derby Country menedzsere lett, amivel két év múlva megnyerte a másodosztályt, 1972-ben pedig - óriási döbbenetet kiváltva - megnyerte a Division 1-t, vagyis az angol elsőosztályt, ami egy csapásra híressé tette. A sikerekben szerepet játszott a másodedző, Peter Taylor is. Ezután volt egy rövid kitérője az angol harmadosztályba, a Brighton csapatához, de ott átlagos teljesítményt nyújtott, és egy évig sem maradt. A következő csapata viszont igazi nagyágyú volt, a Leeds United, aminek a menedzsere (Donald George 'Don' Revie) lett az angol szövetségi kapitány az 1974-es kudarc után (Anglia nem jutott ki a németországi világbajnokságra). A Leedsnél viszont nagyon leszerepelt Clough: az első 6 meccsükből csak egyet nyerve a 19. helyen álltak, a játékosok gyűlölték stílusát, és az sem volt pozitívum, hogy kimondottan utálta a korábbi sikeredző Revie-t. A végeredmény: 44 nap után kirúgták. Erről készült a nagy visszhangot kiváltó, Az elátkozott Leeds United című film. Ezután olyan döntést hozott, ami befolyással lett a következő 15-20 év európai futballjára: egy másodosztályos kiscsapat edzője lett.
A Nottingham Forest
Miután a szerződése felbontásáért kicsikart 100 ezer fontot egykori főnökeitől, 1975 januárjában Brian Clough elvállalta a Nottingham Forest menedzselését, ahol ismét együtt dolgozhatott a derbys időkből jól ismert segédedzőjével, Peter Taylorral. A régi páros ismét eredményesnek bizonyult: 1977-ben feljutottak az élvonalba, 1978-ben (tehát újoncként!) pedig Ligakupát nyertek a Liverpool ellen (újrajátszás után), ráadásul bajnokok lettek és a Charity Shieldet (az angol szuperkupát) is megszerezték. Ő lett a második, aki két klubbal is angol bajnok volt (az első Herbert Chapman), nem is akármilyen teljesítménnyel: zsinórban 42 bajnokin nem kaptak ki, ami rekord volt (2004-ben az Arsenal megdöntötte 49 veretlen meccsel). A bajnoki címmel pedig indulhattak a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (ma Bajnokok ligája), és éltek is a lehetőséggel: 4 év alatt egy másodosztályból BEK-győztes csapatot csinált! Az 1979-es BEK-döntőben Trevor Francis, az első milliós vételárú játékos lőtte a győztes gólt (habár róla azt mondta Clough, hogy csak adóval érte el a vételár az egymilliót). Bár ezúttal a Liverpool lett a bajnok, címvédőként ismét indulhattak a BEK-ben, és újra megnyerték a Ligakupát (Nottingham-Southampton: 3-2). 1980-ban címvédőként, a BEK döntőjéig jutottak, és ott legyőzték a többek között Kevin Keegant és Felix Magathot is felvonultató Hamburg SV-t John Robertson góljával. A Ligakupában ismét döntőztek, de ezúttal a Wolverhampton nyert 1-0-ra. Viszont a BEK-duplázással felállítottak egy olyan rekordot, amit nem valószínű, hogy valaki is meg tud dönteni: ugyanis a Nottingham Forest csak egyszer volt bajnok, de kétszer is megnyerte a BL jogelődjét, a BEK-et. Ez akkoriban szinte képtelenség volt, hiszen csak a bajnokcsapatok és a címvédő indult. Ma már elvileg lehetséges, mivel pár ország több csapatot is indíthat, de valójában a döntőig csak olyan csapatok tudnak elérni, akik hazájukban is sok bajnokságot nyertek (pl. Manchester United, Barcelona, Real Madrid stb.). Clough csapatában nem egy neves játkos volt: Peter Shilton, Anglia legendás kapusa; Viv Anderson (később a Manchester Unitednél is játszott); John Robertson (az egyik legjobb gólvágó volt a '80-as évek közepén), középső gyermeke, Nigel Clough (aki 1993-ban a Liverpoolba igazolt, de nemsokára kiszorította őt Ian Rush és Robbie Fowler, az Isten becenevű csatár), és vele érte el utolsó sikereit: 1989-ben a Ligakupa döntőjében 3-1-re verték a Luton Townt, majd egy évvel később (szintén a Ligakupa döntőjében) 1-0-ra az Oldham Athleticet. 1990-ben csak egy meccset játszottak az FA kupában, de az igen emlékezetesre sikerült, nem is a meccs miatt, hanem mert az a meccs megindított az emelkedőn egy másik klubot: ha Brian Clough csapata legyőzi idegenben a Manchester Unitedet, akkor valószínűleg kirúgták volna a vörös ördögöktől Alex Ferguson edzőt; viszont a manchesteriek egy kínkeserves 1-0-val győztek, majd az egész sorozatot megnyerték. Az edzőt ma már Sir Alex Fergusonnak nevezik, és még mindig a Manchester United stratégája... Ezután a Nottingham Forest 1991-ben az FA kupa (Tottenham-Nottingham:2-1), '92-ben a Ligakupa döntőjét bukta el (Manchester United-Nottingham:1-0). 1992-ben súlyosbodtak Clough alkoholproblébái, ráadásul Roy Keane bevetése sem ellensúlyozta a távozó Teddy Sheringham és Des Walker hiányát. A szezon végén kiesett a Nottingham, és Brian Clough bejelentette visszavonulását.
Magánélete, egyénisége
Négy és fél évtizeden át élt feleségével, akitől három gyermeke született, középső fia Nigel Clough, aki a Nottingham Forest és a Liverpool csatára is volt. A szakember figyelemmel kísérte a politikát, kétszer is előfordult, hogy a Munkáspárt (=Labour Party) színeiben indult volna a brit választásokon. Rettenetesen szigorú edző volt, és ha pénzbírságot szabott ki egy játékosnak, azt a klubkassza helyett elküldte egy fejlődő országnak. Brian Clough mindig magabiztos (és kissé öntörvényű), mint azt alábbi mondatai is mutatják: „Jobb vagyok, mint Anglia ötszáz vagy annál is több menedzsere, akiket kirúgtak a háború óta. Velem még sohasem esett meg ez a szégyen. Világos, hogy én vagyok a Number One" - ezt pályája elején mondta, amikor még idő sem volt őt meneszteni sehonnan. Egy későbbi kijelentése: „Nem állítanám, hogy én voltam a legjobb a szakmában. De a top 1-be biztosan befértem."
Hosszú évekig küzdött alkoholproblémákkal, de 2004. szeptember 20-án, gyomorrákban elhunyt. Halála után egy hónappal ért véget az Arsenal 49 meccses veretlenségi sorozata, amivel Brian Clough rekordját döntötték meg.