„Luigi Galvani” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{nincs forrás}} |
{{nincs forrás}} |
||
'''Luigi Galvani''' ([[Bologna]], [[1737]]. [[szeptember 9.]] – Bologna, [[1798]]. [[december 4.]]) olasz [[fiziológus]], orvos, az [[elektromosságtan]] egyik megalapítója. |
'''Luigi Galvani''' ([[Bologna]], [[1737]]. [[szeptember 9.]] – Bologna, [[1798]]. [[december 4.]]) olasz [[fiziológus]], orvos, az [[elektromosságtan]] egyik megalapítója. |
||
== Élete és munkássága == |
|||
[[Pap]]nak készült, de a [[Bolognai Egyetem]]en a [[teológia]] után az orvosi kart is elvégezte. [[1762]]-től [[anatómia|anatómiá]]t tanított Bolognában, s a szülészet professzora is volt, [[1772]]-től pedig az akadémia elnöke. |
|||
Az [[1770-es évek]]től foglalkozott a [[békák]] anatómiájával és az [[elektrofiziológia|elektrofiziológiával]]. [[1780]]-ban egy tanítványa figyelte meg, hogy amikor Galvani békát preparált, a kés érintésére a békacomb összerándult, ha a gerincvelőhöz egy másik fémmel értek hozzá. Még erősebb volt a hatás, ha egy dörzselektromos géppel szikrát keltettek, s ha a béka földelt asztallapon feküdt. Galvani [[1786]]-ban a békacombokat a szabadban kifeszített acéldróthoz kötötte, mert a légköri [[villamosság]]ban kereste a magyarázatot - ám a combok itt véletlenszerűen húzódtak össze. Később észrevette: a szobában, vaslemezen fekvő békatetem akkor is összerándult, ha a rajta átszúrt rézkampót a vashoz érintette, a jelenség mindig bekövetkezett, ha két, egymással érintkező fémmel érintette a gerincvelőt és a combizomzatot. Galvani azt hitte, felfedezte az állati elektromosságot, mert az idegeket és izmokat ellentétes elektromosság tölti fel, s ennek kisülése okozza az összerándulást. Feltételezte, hogy a közvetítő anyag, "elektromos fluidum" kiválasztásában az agy játssza a főszerepet, az idegek vezetik azt az izomszövetbe. |
|||
Felismerését [[1791]]-ben tette közzé ''Kommentár az elektromos erők és az izommozgás kapcsolatáról'' címmel. A dolgozat óriási vihart kavart a [[francia forradalom]] eszméitől felbolygatott [[Európa]] tudományos életében, a fiziológusok az elektromosságban látták az erőt, amely az akaratot az izmokkal közli. Galvani kortársa, [[Alessandro Volta]] [[1792]]-ben ismerte fel, hogy a [[villamosság]] létrejöttében a [[fém]]eknek nagyobb szerepe van, mint a békáknak. Ő jött rá, hogy [[elektromos áram|áram]] akkor keletkezik, ha két különböző, érintkező fémet folyadékba merítünk. Galvani iránti tiszteletből a jelenséget [[galvanizmus]]nak nevezte el. Volta a fémeket elsőrendű vezetőnek nevezte és feszültségi sorba rendezte őket, a folyadékokat másodrendű vezetőnek minősítette. Két különböző fém korongja közé savval átitatott papírkorongot helyezett, s e hármas egységekből építette az ún. [[Volta-oszlop]]ot, amely folyamatosan termelt áramot - ezzel megszületett az első állandó (ha nem is örökké működő) [[áramforrás]]. Ketten kiegészítették egymást: Galvaninak abban volt igaza, hogy az izom-összehúzódásokat elektromos ingerhez kötötte, Volta pedig helyesen tagadta a villamosság állati eredetét. |
|||
A viták elől Galvani visszahúzódott, mint tanár és sebész dolgozott tovább. [[1795]]-ben elbocsátották a fakultásról, mert nem esküdött fel a napóleoni [[Ciszalpin Köztársaság]]ra, s bár később visszahívták, nem volt hajlandó elfogadni a katedrát. Szülőházában, Bolognában hunyt el [[1798]]. [[december 4.|december 4]]-én, 61 éves korában. |
|||
Nevéből számos elektromos jelenség elnevezése származik: a [[galvanizálás]] a fémek bevonását jelenti más fémmel, elektromos úton; a [[galvanoplasztika]] fémtárgyak előállítása hasonló módon; a galvánelem első- és másodrendű vezetők együttese, mely zárt körben elektromos áramot ad; a galvanométer mágneses hatás alapján méri az áram erősségét; a galvanoterápia elektromos árammal juttatja a beteg szervezetbe a gyógyhatású anyagokat. Galvani neve összenőtt az elektromossággal, munkássága nyitotta meg az utat az izom- és idegfiziológia kutatása s az elektrofiziológia tudománya felé is. |
|||
== Források == |
|||
{{források}} |
|||
{{portál|Fizika}} |
|||
{{csonk-fizikus}} |
|||
{{DEFAULTSORT:Galvani Luigi}} |
|||
[[Kategória:Olasz fizikusok]] |
|||
[[Kategória:Fiziológusok]] |
|||
[[Kategória:Biofizikusok]] |
|||
[[Kategória:Bolognaiak]] |
|||
[[en:Luigi Galvani]] |
|||
[[ar:لويجي جالفاني]] |
|||
[[be:Луіджы Гальвані]] |
|||
[[bg:Луиджи Галвани]] |
|||
[[bs:Luigi Galvani]] |
|||
[[ca:Luigi Galvani]] |
|||
[[cs:Luigi Galvani]] |
|||
[[da:Luigi Galvani]] |
|||
[[de:Luigi Galvani]] |
|||
[[el:Λουίτζι Γκαλβάνι]] |
|||
[[eo:Luigi Galvani]] |
|||
[[es:Luigi Galvani]] |
|||
[[fa:لوییجی گالوانی]] |
|||
[[fi:Luigi Galvani]] |
|||
[[fr:Luigi Galvani]] |
|||
[[gl:Luigi Galvani]] |
|||
[[he:לואיג'י גלווני]] |
|||
[[hr:Luigi Galvani]] |
|||
[[ht:Luigi Galvani]] |
|||
[[id:Luigi Galvani]] |
|||
[[it:Luigi Galvani]] |
|||
[[ja:ルイージ・ガルヴァーニ]] |
|||
[[kk:Луиджи Гальвани]] |
|||
[[ko:루이지 갈바니]] |
|||
[[la:Aloisius Galvanus]] |
|||
[[lt:Luidžis Galvanis]] |
|||
[[mk:Луjџи Галвани]] |
|||
[[my:လျူဂီဂယ်လ်ဗနီ]] |
|||
[[nl:Luigi Galvani]] |
|||
[[no:Luigi Galvani]] |
|||
[[pa:ਲੂਗੀ ਗੇਲਵੈਨੀ]] |
|||
[[pl:Luigi Galvani]] |
|||
[[pt:Luigi Galvani]] |
|||
[[ro:Luigi Galvani]] |
|||
[[ru:Гальвани, Луиджи]] |
|||
[[sco:Luigi Galvani]] |
|||
[[simple:Luigi Galvani]] |
|||
[[sk:Luigi Galvani]] |
|||
[[sl:Luigi Galvani]] |
|||
[[sr:Луиђи Галвани]] |
|||
[[sv:Luigi Galvani]] |
|||
[[tr:Luigi Galvani]] |
|||
[[uk:Луїджі Гальвані]] |
|||
[[vi:Louis Galvani]] |
|||
[[zh:路易吉·伽伐尼]] |
A lap 2012. február 1., 16:41-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Luigi Galvani (Bologna, 1737. szeptember 9. – Bologna, 1798. december 4.) olasz fiziológus, orvos, az elektromosságtan egyik megalapítója.
Élete és munkássága
Papnak készült, de a Bolognai Egyetemen a teológia után az orvosi kart is elvégezte. 1762-től anatómiát tanított Bolognában, s a szülészet professzora is volt, 1772-től pedig az akadémia elnöke.
Az 1770-es évektől foglalkozott a békák anatómiájával és az elektrofiziológiával. 1780-ban egy tanítványa figyelte meg, hogy amikor Galvani békát preparált, a kés érintésére a békacomb összerándult, ha a gerincvelőhöz egy másik fémmel értek hozzá. Még erősebb volt a hatás, ha egy dörzselektromos géppel szikrát keltettek, s ha a béka földelt asztallapon feküdt. Galvani 1786-ban a békacombokat a szabadban kifeszített acéldróthoz kötötte, mert a légköri villamosságban kereste a magyarázatot - ám a combok itt véletlenszerűen húzódtak össze. Később észrevette: a szobában, vaslemezen fekvő békatetem akkor is összerándult, ha a rajta átszúrt rézkampót a vashoz érintette, a jelenség mindig bekövetkezett, ha két, egymással érintkező fémmel érintette a gerincvelőt és a combizomzatot. Galvani azt hitte, felfedezte az állati elektromosságot, mert az idegeket és izmokat ellentétes elektromosság tölti fel, s ennek kisülése okozza az összerándulást. Feltételezte, hogy a közvetítő anyag, "elektromos fluidum" kiválasztásában az agy játssza a főszerepet, az idegek vezetik azt az izomszövetbe.
Felismerését 1791-ben tette közzé Kommentár az elektromos erők és az izommozgás kapcsolatáról címmel. A dolgozat óriási vihart kavart a francia forradalom eszméitől felbolygatott Európa tudományos életében, a fiziológusok az elektromosságban látták az erőt, amely az akaratot az izmokkal közli. Galvani kortársa, Alessandro Volta 1792-ben ismerte fel, hogy a villamosság létrejöttében a fémeknek nagyobb szerepe van, mint a békáknak. Ő jött rá, hogy áram akkor keletkezik, ha két különböző, érintkező fémet folyadékba merítünk. Galvani iránti tiszteletből a jelenséget galvanizmusnak nevezte el. Volta a fémeket elsőrendű vezetőnek nevezte és feszültségi sorba rendezte őket, a folyadékokat másodrendű vezetőnek minősítette. Két különböző fém korongja közé savval átitatott papírkorongot helyezett, s e hármas egységekből építette az ún. Volta-oszlopot, amely folyamatosan termelt áramot - ezzel megszületett az első állandó (ha nem is örökké működő) áramforrás. Ketten kiegészítették egymást: Galvaninak abban volt igaza, hogy az izom-összehúzódásokat elektromos ingerhez kötötte, Volta pedig helyesen tagadta a villamosság állati eredetét.
A viták elől Galvani visszahúzódott, mint tanár és sebész dolgozott tovább. 1795-ben elbocsátották a fakultásról, mert nem esküdött fel a napóleoni Ciszalpin Köztársaságra, s bár később visszahívták, nem volt hajlandó elfogadni a katedrát. Szülőházában, Bolognában hunyt el 1798. december 4-én, 61 éves korában.
Nevéből számos elektromos jelenség elnevezése származik: a galvanizálás a fémek bevonását jelenti más fémmel, elektromos úton; a galvanoplasztika fémtárgyak előállítása hasonló módon; a galvánelem első- és másodrendű vezetők együttese, mely zárt körben elektromos áramot ad; a galvanométer mágneses hatás alapján méri az áram erősségét; a galvanoterápia elektromos árammal juttatja a beteg szervezetbe a gyógyhatású anyagokat. Galvani neve összenőtt az elektromossággal, munkássága nyitotta meg az utat az izom- és idegfiziológia kutatása s az elektrofiziológia tudománya felé is.