„Józef Wysocki” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a Emigráns lengyelek kategória hozzáadva (a HotCattel) |
||
22. sor: | 22. sor: | ||
[[Kategória:Lengyel katonák]] |
[[Kategória:Lengyel katonák]] |
||
[[Kategória:Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fontosabb alakjai]] |
[[Kategória:Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fontosabb alakjai]] |
||
[[Kategória:Emigráns lengyelek]] |
|||
[[en:Józef Wysocki (general)]] |
[[en:Józef Wysocki (general)]] |
A lap 2012. január 28., 23:32-kori változata
Józef Wysocki (Tulczyn, 1809. – Párizs, 1874. január 3.) lengyel hadvezér, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédtábornoka. Az 1831 évi lengyel felkelésben tüzérhadnagyként szolgált Jan Skrzynecki tábornok hadtestében.
A szabadságharc alatt
A lengyel felkelés leverése után Párizsba emigrált. 1848-ban Krakkóban egy lengyel önkéntes csapatot szervezett és azzal november közepén Magyarországra jött. Őrnagyi rangban ennek az önkéntes zászlóaljnak a parancsnoka lett. Egységével részt vett Arad ostromában, helytállásáért 1849 januárjában alezredessé léptették elő. Január végétől zászlóalját Damjanich hadosztályához osztották be, így kora tavasszal felkerült a fő hadszíntérre. A március 5-ei szolnoki ütközetben tanúsított bátorságáért ezredessé és hadosztályparancsnokká léptették elő, egyúttal megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Részt vett a tavaszi hadjárat ütközeteiben. 1849 májusában vezérőrnaggyá nevezték ki és ő lett az összevont lengyel légió főparancsnoka.
Május végén ő lett Dembinszky Henrik utóda a IX. hadtestből és a lengyel légióból álló észak-magyarországi hadsereg parancsnokságában. Az erőviszonyok itt rendkívül kedvezőtlenek voltak, így a mintegy tízszeres túlerejű cári intervenció elől kisebb utóvédütközetek után vissza kellett vonulnia a Duna-Tisza közébe. Ezután a Cegléden – Perczel Mór tábornok parancsnoksága alatt – alakuló közép-tiszai hadseregben ismét a lengyel légió parancsnoka lett. A hadsereg harc nélkül vonult vissza Szegedig, ahol Dembinszky Henrik alárendeltségébe lépett. A Temesvárig tartó visszavonulás során egysége több utóvédütközetet vívott. Az ő egységének köszönhető, hogy a szőregi csata után a honvéd főerőnek sikerült jelentősebb veszteségek nélkül elvonulnia. Részt vett az augusztus 9-ei temesvári csatában. A vereség után Orsova felé elhagyta az országot. Az ő csapata kísérte emigrációba a szabadságharc politikai és katonai vezetőit, köztük Kossuth Lajost is. A határon meleg hangú kiáltványban búcsúzott a magyar nemzettől.
A szabadságharc után
Törökország után Angliában, Franciaországban és Piemontban is megfordult, majd Párizsban telepedett le. Életét nagy nyomorban élve fejezte be. Haláláig a honvédegylet segélyezte.
Felhasznált források
- Józef Wysocki: Együtt a szabadságért, 1848-1849, Wysocki tábornok emlékiratai, Zrínyi Kiadó, Budapest, 1993, ISBN 9633271851
- Kovács István: A lengyel légió lexikona, 1848-1849, MTA Történettudományi Intézet, História Könyvtár, Budapest, 2007, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 9639627116
- Kovács Endre: Bem József, Hadtörténeti Intézet, Budapest, 1954
- Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg vezetői (Rubicon 1999/4)
- Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676