„Close to the Edge (dal)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Bot: qczTemplate – infobox cseréje |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Dob –> Dob (hangszer) |
||
85. sor: | 85. sor: | ||
* [[Steve Howe]] - [[gitár]], ének |
* [[Steve Howe]] - [[gitár]], ének |
||
* [[Rick Wakeman]] - [[szintetizátor]] |
* [[Rick Wakeman]] - [[szintetizátor]] |
||
* [[Bill Bruford]] - [[dob]], [[ritmushangszerek]] |
* [[Bill Bruford]] - [[Dob (hangszer)|dob]], [[ritmushangszerek]] |
||
== Külső hivatkozások == |
== Külső hivatkozások == |
A lap 2011. november 24., 22:30-kori változata
Yes Close to the Edge | ||||
Dal a Close to the Edge albumról | ||||
Megjelent | 1972. szeptember 15. | |||
Felvételek | 1972 április-június | |||
Stílus | Progresszív rock | |||
Nyelv | angol | |||
Hossz | 18:44 | |||
Kiadó | Atlantic Records | |||
Szerző | Jon Anderson | |||
Producer | Yes és Eddie Offord | |||
A(z) Close to the Edge album dalai | ||||
| ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Close to the Edge a Yes azonos című albumának nyitószáma, a progresszív rockzene egyik alapműve. A négy tételes dal 18 perc hosszú, az eredeti bakelitlemezes kiadáson az egész első oldalt magába foglalja.
A tételek
I. The Solid Time of Change
A mű a némaságból fokozatosan felerősödő madárcsicsergéssel és Wakeman szintetizátorhangjaival indul. A sampler-technika, amit használt, forradalmian újnak számított, csak a 80-as években vált általánossá. Ebbe robban be Howe gitárszólója, ami után Steve egy olyan dallamra érkezik, amit a The Beatles Yellow Submarine című dalához hasonlítanak. Majd Anderson is belép, és elénekli az első versszakot. A refrénnél mindannyian csatlakoznak.
II. Total Mass Retain
A szám ugyanazzal a dallammal és ugyanazzal a stílussal folytatódik. A kórusrész gyorsabb tempóra vált, majd a tétel végén ismét lelassul. Az utolsó szavak („I get up, I get down”) bevezetik a harmadik részt.
A Total Mass Retaint kiegészítve a dal elején hallható madárcsiripeléssel az elején és az I Get Up I Get Down részleteivel a végén remixálták, és az album megjelenése előtt kislemezen kiadták. A Close to the Edge újrakevert változatán bónuszszámként kapott helyet a 3:21 hosszúságú változat.
III. I Get Up I Get Down
A tempó lényegesen lelassul, a hangerő csökken. A tétel, ami egy barokk-jellegű rövid részlettel kezd, két vokális része van: Jon Anderson szöveges éneke, emellett Chris Squire és Steve Howe lassabb, szöveg nélküli háttérvokálja. A dal 12. percében egy templomi orgona kezdi el a tétel főtémáját játszani, ami az eredeti moll hangsorból fokozatosan dúrrá alakul.
IV. Seasons of Man
Visszatér az első és második tétel stílusa, elhangzik az utolsó verze. A dal tetőpontjára érkezik. Ugyanúgy fejeződik be, ahogyan elkezdődött: a madárcsicsergéssel és a szintetizátor-hangokkal.
Kislemezek
Év | Kislemez | Régió | Formátum |
---|---|---|---|
1972 | America / Total Mass Retain | US, HO, GE, BR | 7 vinyl |
1974 | America / Total Mass Retain | US | 7 vinyl |
1993 | Owner of a Lonely Heart / Close to the Edge | GE | CD |
Egyéb kiadványokon
- Yessongs
- Keys To Ascension 2
- Yesstory
- Symphonic Music of Yes
- Yes, Friends And Relatives
- Yesyears
- In A Word: Yes (1969 - )
- Yes: Live – 1975 at Q.P.R.
- Yesyears - A Retrospective
- Keys To Ascension (video)
- Symphonic Live
- An Evening of Yes Music Plus (ABWH)
- Two Sides of Yes (Rick Wakeman)
- The Yes Piano Variations (Rick Wakeman)
Közreműködő zenészek
- Jon Anderson - ének
- Chris Squire - basszusgitár, ének
- Steve Howe - gitár, ének
- Rick Wakeman - szintetizátor
- Bill Bruford - dob, ritmushangszerek