Ugrás a tartalomhoz

„Tillit” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „[[Kép:Moelv tillite I.jpg|thumb|right|260px|Jellegzetes norvégiai tillit, amelyben jól láthatók a nagy méretű görgetegek, a kisebb kavicsok és az azokat magába f…”
 
a Glaciológia kategória hozzáadva (a HotCattel)
17. sor: 17. sor:


[[Kategória:Üledékes kőzetek]]
[[Kategória:Üledékes kőzetek]]
[[Kategória:Glaciológia]]


[[en:Till]]
[[en:Till]]

A lap 2011. szeptember 19., 11:32-kori változata

Jellegzetes norvégiai tillit, amelyben jól láthatók a nagy méretű görgetegek, a kisebb kavicsok és az azokat magába foglaló finomszemű üledék. Ezt a felszínt később lecsiszolta a jég, ezért látható a szerkezet.

A tillit egyszerre kőzetféle és kőzetszövet jellemzője. A tillit üledékes kőzet, amely elsődlegesen a mozgó jég (gleccser) által szállított, az alapkőzetről leszakított és lecsiszolt törmelékből áll. A kőzetféle a végmoréna kőzetté válásával alakul ki. Jellegzetessége, hogy teljesen osztályozatlan, a szemcseméret a legkisebbtől (iszap) a legnagyobbig (görgeteg) terjedhet. Egyes görgetegek a háztömbnyi méretet is elérik. ásványos összetétele változatos, attól függ, hogy a gleccser milyen alapkőzeten vágta keresztül magát. Ha üledékrétegeket csiszol le, akkor az eredeti üledékszerkezet is átalakul. A megnevezést Albrecht Penck vezette be a geológiába.

Tillit kőzetnek csak a kainozoikumi eljegesedés során képződött, összeálló kőzettesteket tartjuk. A földtörténet más időszakaiból származó hasonló jellegű, vegyes mátrixú üledékeket tillites kőzetnek vagy tillites szövetű kőzetnek nevezzük. Tillitek az állandó jég határán képződnek, ahol a megolvadó jég már nem szállítja tovább a törmeléket. Amennyiben a víz és a szél továbbviszi, ezek már osztályozott üledékeket raknak le, [[iszap]ot, löszt, homokot és kavicsot. A földtörténet során több glaciális periódus volt, mindegyik alkalmával keletkeztek tillites jellegű üledékek.

Közép- és Nyugat-Európában csak néhány tillitösszlet ismert a Fekete-erdőben vagy Bretagne-ban. Északabbra, Norvégiában, Skóciában gyakoribbak. A tillites kőzetek a déli kontinenseken gyakoribbak, főleg a permokarbon-eljegesedés idejéből származnak, amikor a Gondwana nagy részén állandó jégtakaró volt. Hasonlóképp a prekambriumi „hógolyó-Föld” hipotézis egyik alapvető bizonyítéka a nagy kiterjedésű tillites összletek jelenléte.