Johannes Sommer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johannes Sommer
Élete
Született1542
Pirna
Elhunyt1574 (32 évesen)
Nemzetiségnémet
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)teológiai munkák, életrajz, vers
Irodalmi irányzathumanizmus
Fontosabb műveiTheses de Deo Trino (Tézisek a háromságos Istenről)

Johannes Sommer (Pirna, 15421574) német humanista író, unitárius tanár.

Életpályája[szerkesztés]

Szászországból származott, 1542 körül Odera-Frankfurtban tanult. 1561-ben katonának állt Iacob Heraclides rábeszélésére, aki Moldvát lengyel segítséggel próbálta meghódítani, és sikerrel járt. Heraclides protestáns iskolát és könyvtárt akart alapítani Moldvában, ezért több tudóst hívott országába, és Sommert a cotnari-i iskola élére állította. Mivel Heraclides az uralkodó vallást erőszakkal akarta megváltoztatni, a szokásokat és különösen a nemességet üldözte, alattvalói elégedetlenek voltak, és 1563 novemberében megölték.

Sommer alig tudott megmenekülni, és parasztruhában bujdosott, amíg Erdélyben Brassóba érkezett. Itt a római és görög irodalomban való jártassága miatt szívesen fogadták, és 1565-ben rábízták az iskola igazgatását. Ezt a tisztséget 1567-ig viselte, és ideje nagy részét a latin költészetnek szentelte.

1568-ban Besztercére ment, ahol szintén rektor volt 1570-ig; ekkor Kolozsvárra távozott, ahol Blandratával és Dávid Ferenccel szövetkezett, és unitárius iskolájuknál rektori állást vállalt. 1571-ben Dávid Ferenc mellett ő prédikált János Zsigmond fejedelem temetésén.

Johann Seivert szerint Dávid Ferenc Sophia/Zsófia(?) nevű leányát vette feleségül; ezt az állítását többen is átvették, de erre nézve nincsenek közvetlen bizonyítékok, és az állítás ellentmond más tényeknek.[1] 1574-ben nejével és napával együtt a pestis áldozata lett.

Munkássága[szerkesztés]

Sokoldalú humanistaként Sommer teológiai munkáin kívül német és latin verseket szerzett, és megírta Iacob Heraclides életrajzát. Az összes vallási dogma közül csak Isten létezését és Jézus isteni küldetését fogadta el axiómaként; kritikával illette a predestináció és az eredendő bűn hittételét. A Biblia kizárólagosságát hirdető kortársaival szemben a logikai úton bizonyítható hit talaján állt; ezt tételesen ki is fejtette a János evangéliumához írt magyarázatában (Explicatio primi capitis Joannis).

A vallási türelem pártján állt; véleménye szerint hibás magatartás a nem bizonyított vallási tanok ráerőltetése az emberekre. A filozófiatörténet szempontjából fontos műve, a Theses de Deo Trino (Tézisek a háromságos Istenről) filológiai eszközökkel vizsgálva a Szentháromság-tan keletkezését, kimutatta a platonizmus hatását.

Művei[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Sebesi Pál: Újabb adatok Dávid Ferenc családjáról és nemzetiségéről. Keresztény Magvető, LXXVIII. évf. 1. sz. (1972) 36. o.

Források[szerkesztés]