„Grigore Ureche” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DorganBot (vitalap | szerkesztései)
a kép névtér javítása
kiegészítés és forrás pótlása
1. sor: 1. sor:
{{nincs forrás|2007 februárjából}}
[[Fájl:Letopiset grigore ureche.jpg|thumb|250px|Egy oldal a krónika kéziratából]]
[[Fájl:Letopiset grigore ureche.jpg|thumb|250px|Egy oldal a krónika kéziratából]]
'''Grigore Ureche''' (kb. [[1590]] – [[1647]]) [[moldva]]i krónikaíró.
'''Grigore Ureche''' (kb. [[Jászvásár]], [[1590]] – Jászvásár, [[1647]]) [[moldva]]i krónikaíró.


==Élete==
==Élete==
Apja, Nestor Ureche, tanult [[bojár]] volt, aki fontos hivatalokat töltött be a [[16. század]] végén, és többször járt követsgében a [[Oszmán Birodalom|török portánál]]. Grigore Ureche [[Lviv|Lembergben]] tanult történelmet, földrajzot, latin és görög nyelvet, retorikát és poétikát. Visszatérve hazájába [[1628]]-ban udvari kancellár (''logofăt'') lett. [[Vasile Lupu]] uralkodása idején ő volt a fejedelem egyik belső tanácsosa, majd [[1642]]-től a déli országrész palatinusa (''vornic'') lett.
Apja, Nestor Ureche, tanult [[bojár]] volt, aki fontos hivatalokat töltött be a [[16. század]] végén, és többször járt követségben a [[Oszmán Birodalom|török portánál]]. 1595-ben a család Lengyelországba menekült a törökbarát bojároktól való félelmükben. Grigore Ureche 1612 és 11617 között [[Lviv|Lembergben]] tanult történelmet, földrajzot, latin és görög nyelvet, retorikát és poétikát. Visszatérve hazájába [[1628]]-ban udvari kancellár (''logofăt'') lett. [[Vasile Lupu]] uralkodása idején ő volt a fejedelem egyik belső tanácsosa, majd [[1642]]-től a déli országrész palatinusa (''vornic'') lett.


==Műve==
==Műve==
Élete vége felé, valószínűleg [[1642]] – [[1647]] között írta Moldva krónikáját (''Letopiseţul Ţării Moldovei''), amely az [[1359]] – [[1594]] közötti eseményeket tartalmazza. Ezt a krónikát tartják a román történetírás kezdetének. Ebben van legelőször leírva, hogy a [[román nyelv]] latin eredetű, illetve hogy a moldvai, [[havasalföld]]i, [[erdély]]i és [[máramaros]]i [[románok]] egyazon néphez tartoznak.
Élete vége felé, valószínűleg [[1642]] – [[1647]] között írta Moldva krónikáját (''Letopiseţul Ţării Moldovei''), amely az [[1359]] – [[1594]] közötti eseményeket tartalmazza. Ezt a krónikát tartják a román történetírás kezdetének és egyben az első román nyelvű, irodalmi igényekkel írt műnek. Ebben van legelőször leírva, hogy a [[román nyelv]] latin eredetű, illetve hogy a moldvai, [[havasalföld]]i, [[erdély]]i és [[máramaros]]i [[románok]] egyazon néphez tartoznak. A kézirat elvesztődött, de számos másolat maradt róla.

==Forrás==
* {{cite book | author = Dim. Păcurariu (szerk.) | title = Dicţionar de litaratura română | publisher = Editura Univers | year = 1979 | location = Bucureşti | pages = 406-407 | language = román }}


==Külső hivatkozások==
==Külső hivatkozások==

A lap 2009. április 25., 14:05-kori változata

Egy oldal a krónika kéziratából

Grigore Ureche (kb. Jászvásár, 1590 – Jászvásár, 1647) moldvai krónikaíró.

Élete

Apja, Nestor Ureche, tanult bojár volt, aki fontos hivatalokat töltött be a 16. század végén, és többször járt követségben a török portánál. 1595-ben a család Lengyelországba menekült a törökbarát bojároktól való félelmükben. Grigore Ureche 1612 és 11617 között Lembergben tanult történelmet, földrajzot, latin és görög nyelvet, retorikát és poétikát. Visszatérve hazájába 1628-ban udvari kancellár (logofăt) lett. Vasile Lupu uralkodása idején ő volt a fejedelem egyik belső tanácsosa, majd 1642-től a déli országrész palatinusa (vornic) lett.

Műve

Élete vége felé, valószínűleg 16421647 között írta Moldva krónikáját (Letopiseţul Ţării Moldovei), amely az 13591594 közötti eseményeket tartalmazza. Ezt a krónikát tartják a román történetírás kezdetének és egyben az első román nyelvű, irodalmi igényekkel írt műnek. Ebben van legelőször leírva, hogy a román nyelv latin eredetű, illetve hogy a moldvai, havasalföldi, erdélyi és máramarosi románok egyazon néphez tartoznak. A kézirat elvesztődött, de számos másolat maradt róla.

Forrás

  • Dim. Păcurariu (szerk.). Dicţionar de litaratura română (román nyelven). Bucureşti: Editura Univers, 406-407. o. (1979) 

Külső hivatkozások