„Ütőhangszerek” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Fmvh (vitalap | szerkesztései) a kép |
a forrás szakasz címének javítása AWB |
||
11. sor: | 11. sor: | ||
* ütéssel megszólaltatott [[Aerofon hangszerek|aerofon]] hangszernek (is) tekinthető pl. a [[ceglédi kanna]]. |
* ütéssel megszólaltatott [[Aerofon hangszerek|aerofon]] hangszernek (is) tekinthető pl. a [[ceglédi kanna]]. |
||
== |
== Források == |
||
{{BRZene|3}} |
{{BRZene|3}} |
||
A lap 2020. április 10., 19:14-kori változata
Ütőhangszernek – megszólaltatási módjánál fogva – azokat a hangszereket nevezik, amelyeket kézzel, lábbal, vagy külön e célra készült szerszámmal, verővel, esetleg billentyűs, mechanikus szerkezettel megütve szólaltatnak meg. Ide tartoznak azok a hangszerek is, melyeknél a hangot olyan mozgás – rázás, kaparás, forgatás – által hozzák létre, mely közvetve eredményezi a hangszer részeinek összeütődését.
Megkülönböztetünk hangolt és hangolatlan ütőhangszereket, az előbbiek hangjának megfeleltethető valamilyen zenei hang (pl. harang, üstdob, xilofon), az utóbbiakénak nem (pl. cintányér, triangulum, maracas).
Az ütőhangszerek a hangkeltés akusztikai természete alapján lehetnek
- idiofon hangszerek (például triangulum, xilofon, marimba)
- dobok, tehát membranofon hangszerek (például pergődob, üstdob),
- megütéssel megszólaltatott húros hangszerek (például berimbau, cimbalom),
- ütéssel megszólaltatott aerofon hangszernek (is) tekinthető pl. a ceglédi kanna.
Források
Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 9633305723