„Nouvelle théologie” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{építés alatt}} |
|||
{{nincs tartalomjegyzék}} |
{{nincs tartalomjegyzék}} |
||
A '''nouvelle théologie''' vagy magyarul az '''új teológia''' [[Római katolikus egyház|katolikus]] [[teológia]]i irányzat, amely a [[20. század]] közepén jelentkezett, leginkább a francia és a német teológusok körében. Programja a teológia gyökeres megújítása a forrásokhoz ([[Biblia]], [[szenthagyomány|hagyomány]]) való visszatérés és a modern [[filozófia]]i és társadalmi problémák iránti nyitottság révén. Az irányzat túlzottan merevnek tartotta a [[neotomizmus]]t, ezért vagy annak megújítását követelte (''pl. Yves Congar'') vagy a [[transzcendentális teológia]] alapjaira helyezkedett (''pl. [[Karl Rahner]]''). {{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon}} |
A '''nouvelle théologie''' vagy magyarul az '''új teológia''' [[Római katolikus egyház|katolikus]] [[teológia]]i irányzat, amely a [[20. század]] közepén jelentkezett, leginkább a francia és a német teológusok körében. Programja a teológia gyökeres megújítása a forrásokhoz ([[Biblia]], [[szenthagyomány|hagyomány]]) való visszatérés és a modern [[filozófia]]i és társadalmi problémák iránti nyitottság révén. Az irányzat túlzottan merevnek tartotta a [[neotomizmus]]t, ezért vagy annak megújítását követelte (''pl. Yves Congar'') vagy a [[transzcendentális teológia]] alapjaira helyezkedett (''pl. [[Karl Rahner]]''). {{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon}} |
||
== Történet == |
|||
⚫ | |||
Az 1926-ban [[Erich Przywara]] (1889–1972) által bevezetett ''nouvelle théologie'' gyűjtőnevet vatikáni személyek az 1940-es évektől használták polemikus éllel a francia katolikus teológiában megjelenő, egymástól különböző törekvések megnevezésére. Ezek a törekvések arra irányultak, hogy a korabeli filozófiákkal való párbeszéd révén teológiai megújulást érjenek el.{{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár}} |
|||
⚫ | [[XII. Piusz pápa|XII. Piusz]] 1950-es enciklikája (Humani generis) – noha nem formálisan – de informálisan elítélte az irányzatot, mivel egy új [[Modernizmus (római katolikus)|modernizmus]]t gyanítottak benne.<ref>XII. Piusz: Humani generis enciklikája (1950) > ''Néhány téves nézettel kapcsolatban, amelyek azzal fenyegetnek, hogy aláássák a katolikus tanítást'' </ref> |
||
Az irányzat jórészt [[Henri de Lubac]] (1896-1991) francia jezsuita pap, bíboros munkássága nyomán bontakozott ki az 1950-es években.{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon}} |
|||
Egyfajta jóvátételként fogható fel, hogy később [[XXIII. János pápa]] a ''nouvelle théologie'' főbb képviselőit zsinati teológusnak hívta meg. [[Lubac]], [[Jean Daniélou|Daniélou]], [[Hans Urs von Balthasar|Balthasar]], [[Yves Congar|Congar]] megkapta a [[bíboros]]i kinevezést.{{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár}} |
|||
== Képviselői == |
== Képviselői == |
||
Jelentősebb képviselői, illetve az új teológiával általában társult teológusok: |
|||
* [[Henri de Lubac]] |
* [[Henri de Lubac]], |
||
* [[Pierre Teilhard de Chardin]], |
* [[Pierre Teilhard de Chardin]], |
||
* [[Hans Urs von Balthasar]], |
* [[Hans Urs von Balthasar]], |
||
25. sor: | 31. sor: | ||
== Forrás == |
== Forrás == |
||
* [[Gecse Gusztáv]]: Vallástörténeti kislexikon |
* [[Gecse Gusztáv]]: Vallástörténeti kislexikon |
||
* Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár |
|||
== Fordítás == |
== Fordítás == |
A lap 2020. március 14., 18:08-kori változata
A nouvelle théologie vagy magyarul az új teológia katolikus teológiai irányzat, amely a 20. század közepén jelentkezett, leginkább a francia és a német teológusok körében. Programja a teológia gyökeres megújítása a forrásokhoz (Biblia, hagyomány) való visszatérés és a modern filozófiai és társadalmi problémák iránti nyitottság révén. Az irányzat túlzottan merevnek tartotta a neotomizmust, ezért vagy annak megújítását követelte (pl. Yves Congar) vagy a transzcendentális teológia alapjaira helyezkedett (pl. Karl Rahner). [1]
Történet
Az 1926-ban Erich Przywara (1889–1972) által bevezetett nouvelle théologie gyűjtőnevet vatikáni személyek az 1940-es évektől használták polemikus éllel a francia katolikus teológiában megjelenő, egymástól különböző törekvések megnevezésére. Ezek a törekvések arra irányultak, hogy a korabeli filozófiákkal való párbeszéd révén teológiai megújulást érjenek el.[2]
XII. Piusz 1950-es enciklikája (Humani generis) – noha nem formálisan – de informálisan elítélte az irányzatot, mivel egy új modernizmust gyanítottak benne.[3]
Az irányzat jórészt Henri de Lubac (1896-1991) francia jezsuita pap, bíboros munkássága nyomán bontakozott ki az 1950-es években.[1]
Egyfajta jóvátételként fogható fel, hogy később XXIII. János pápa a nouvelle théologie főbb képviselőit zsinati teológusnak hívta meg. Lubac, Daniélou, Balthasar, Congar megkapta a bíborosi kinevezést.[2]
Képviselői
Jelentősebb képviselői, illetve az új teológiával általában társult teológusok:
- Henri de Lubac,
- Pierre Teilhard de Chardin,
- Hans Urs von Balthasar,
- Yves Congar,
- Karl Rahner,
- Hans Küng,
- Edward Schillebeeckx,
- Marie-Dominique Chenu,
- Louis Bouyer,
- Jean Daniélou,
- Henri Bouillard,
- Joseph Ratzinger (a későbbi XVI. Benedek pápa)
Jegyzetek
- ↑ a b Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
- ↑ a b Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
- ↑ XII. Piusz: Humani generis enciklikája (1950) > Néhány téves nézettel kapcsolatban, amelyek azzal fenyegetnek, hogy aláássák a katolikus tanítást
Forrás
- Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
- Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár