Hans Küng

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hans Küng
Duitse theoloog dr. Hans Kung houdt lezing in Dominicuskerk te Amsterdam (kop), Bestanddeelnr 926-1870.jpg
Született 1928. március 19. (92 éves)[1][2][3][4][5]
Sursee[6]
Állampolgársága svájci
Foglalkozása
  • teológus
  • író
  • filozófus
  • klerikus
  • egyetemi oktató
  • katolikus pap
Iskolái
Kitüntetései
  • Baden-Württemberg Tartomány Érdemrendje
  • A Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal
  • Steiger Award
  • a Torontói Egyetem díszdoktora
  • a Cambridge-i Egyetem díszdoktora
  • a Glasgow-i Egyetem díszdoktora
  • Oskar Pfister Award (1986)
  • Theodor Heuss-díj (1998)[7]
  • Ernst Robert Curtius Award (2001)
  • Otto Hahn Peace Medal (2008, 2008)[8]
  • Abraham Geiger Prize (2009)

Hans Küng aláírása
Hans Küng aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans Küng témájú médiaállományokat.

Hans Küng (Sursee, 1928. március 19. –) svájci római katolikus pap, teológus, egyetemi tanár és szerző. A II. vatikáni zsinat fontos teológusa, a liberális katolicizmus egyik legszembetűnőbb képviselője, az egyház tradicionalista köreinek éles kritikusa.

Elutasítja a pápai tévedhetetlenség doktrínáját.[9] Noha eltiltották a katolikus teológia tanításától,[10] papi működését nem vonták vissza.[11] Tanszékét és az intézetét megtartotta (amelyet elválasztottak a katolikus kartól). 1960–1996 között a Tübingeni Egyetemen dolgozott az ökumenikus teológia professzoraként, és egyetemi tanárként szolgált. 1996 óta emeritus professzor.

Élete[szerkesztés]

Filozófiai és teológiai tanulmányait Rómában, a Gergely Egyetemen (1948–1955), valamint Párizsban, a Sorbonne-on és az Institut Catholique-on (1955–57) végezte.[12]

1960-tól alapvető teológiát, 1963-tól dogmatikát és ökumenikus teológiát adott elő a Tübingeni Egyetemen.[12]

XXIII. János pápa 1962-ben a II. vatikáni zsinat teológusává nevezte ki.[12]

Írásaiban számos ponton eltért a katolikus tanítástól, ezért a Hittani Kongregáció 1973-ban határozottan helyreigazította nézeteit, 1975-ben VI. Pál pápa utasítására figyelmeztetésben részesítették, és felszólították, hogy az egyház tévedhetetlenségéről, a tanító hivatalról és a világiak papságáról vallott nézeteit többé ne képviselje. Ezek mellett egyéb, például Krisztus feltámadásáról vagy Mária szüzességéről vallott nézeteit is téveseknek minősítették.[12]

1979-ben az egyház megvonta a tanítási jogot az akkor már világhírű, rebellis teológustól, kitették a Tübingeni Egyetem katolikusteológiai fakultásáról, ám kollégái és hívei elérték, hogy megőrizze posztját, immáron függetlenedve, közvetlenül az egyetemi szenátus alá rendelve.[13][14] Így megtartották professzorként és az Ökumenikus Kutatási Intézet igazgatójaként, amelyet az egyetem kifejezetten neki hozott létre.[15]

Küng a Vatikánt egy diktatórikus államhoz hasonlította, és azzal vádolta a pápát, hogy filmcsillagokat, kommunistákat és ateistákat fogad, de kritikus katolikus teológusokkal nem szívesen találkozik[16] és elhallgattatja azokat.[17]

Számos díjat kapott, így például 1992-ben a közép-svájci kulturális díjat. A svájci alapítvány ezzel Küng egész teológiai munkásságát méltatta, erőfeszítéseit „az ökumenikus megértés szellemének terjesztéséért és a világvallások közötti dialógus előmozdításáért”.[18]

Művei[szerkesztés]

Németül[szerkesztés]

  • Rechtfertigung. Die Lehre Karl Barths und eine katholische Besinnung. Mit einem Geleitbrief Karl Barths, Einsiedeln 1957
  • Konzil und Wiedervereinigung, München 1960
  • Strukturen der Kirche, Freiburg im Breisgau 1962
  • Kirche im Konzil, Freiburg im Breisgau 1963, Herder-Bücherei Bd. 140. Mit Nihil obstat. Rottenburg 8. Januar 1963
  • Die Kirche. Herder, Freiburg im Breisgau 1967
  • Wahrhaftigkeit. Zur Zukunft der Kirche. Herder, Freiburg im Breisgau 1968
  • Unfehlbar? Eine Anfrage. Benziger, Zürich 1970
  • Menschwerdung Gottes. Eine Einführung in Hegels theologisches Denken als Prolegomena zu einer künftigen Christologie, Ökumenische Forschungen II. 1, Herder, Freiburg-Basel-Wien 1970 (Taschenbuchausgabe Serie Piper 1049, München 1989 mit neuem Vorwort)
  • Christ sein. Piper, München 1974
  • Existiert Gott? Antwort auf die Gottesfrage der Neuzeit. Piper, München 1978
  • Ewiges Leben? Piper, München 1982
  • Christentum und Weltreligionen. Hinführung zum Dialog mit Islam, Hinduismus und Buddhismus. Piper, München 1984
  • Theologie im Aufbruch. Eine ökumenische Grundlegung. Piper, München 1987
  • Christentum und Chinesische Religion. Piper, München 1988. (Mit Julia Ching)
  • Projekt Weltethos. Piper, München 1990 ISBN 3-492-03426-8, 10. Auflage, Juli 2006, ISBN 3-492-21659-5.
  • Das Judentum. Wesen und Geschichte. Piper, München 1991
  • Credo. Das apostolische Glaubensbekenntnis – Zeitgenossen erklärt. Piper, München 1992
  • Die Schweiz ohne Orientierung? Europäische Perspektiven. Zürich, 1992
  • Das Christentum. Wesen und Geschichte. Piper, München 1994, ISBN 3-492-03747-X. (Erstauflage)
  • Große christliche Denker. Piper, München 1994, ISBN 3-492-03666-X.
  • Menschenwürdig sterben. Piper, München 1995, ISBN 3-492-03791-7.
  • Weltethos für Weltpolitik und Weltwirtschaft. Piper, München 1997, ISBN 3-492-03938-3.
  • Spurensuche. Die Weltreligionen auf dem Weg. Piper, München 1999.
  • Die Frau im Christentum. 4. Auflage. Piper, München 2001, ISBN 978-3-492-23327-9.
  • Erkämpfte Freiheit. Erinnerungen. 2. Auflage. Piper, München 2002, ISBN 978-3-492-04444-8.
  • Wozu Weltethos? Religion und Ethik in Zeiten der Globalisierung. Im Gespräch mit Jürgen Hoeren. 2. Auflage. Herder, Freiburg im Breisgau 2006, ISBN 978-3-451-05797-7.
  • Dokumentation zum Weltethos. Piper, München 2002, ISBN 978-3-492-23489-4.
  • Der Anfang aller Dinge. Naturwissenschaft und Religion. Piper, München 2005
  • Weltethos christlich verstanden. Positionen – Erfahrungen – Impulse. (Mit Angela Rinn-Maurer) Herder, Freiburg im Breisgau 2005, ISBN 978-3-451-28850-0.
  • Der Islam. Geschichte, Gegenwart, Zukunft. 4. Auflage. Piper, München 2010, ISBN 978-3-492-24709-2.
  • Umstrittene Wahrheit. Erinnerungen. Piper, München 2007, ISBN 978-3-492-05123-1.
  • Weltethos aus den Quellen des Judentums (mit Rabbiner Walter Homolka) Herder, Freiburg im Breisgau 2008, ISBN 978-3-451-32115-3.
  • Was ich glaube. Piper, München 2009, ISBN 978-3-492-05333-4.
  • Manifest Globales Wirtschaftsethos. Konsequenzen und Herausforderungen für die Weltwirtschaft. Manifesto Global Economic Ethic. Consequences and Challenges for Global Businesses. München: dtv 2010, J. ISBN 978-3-423-34628-3.
  • Anständig wirtschaften – Warum Ökonomie Moral braucht. Piper, München 2010, ISBN 978-3-492-05424-9.
  • Ist die Kirche noch zu retten? Piper, München 2011, ISBN 978-3-492-05457-7.
  • Handbuch Weltethos. Eine Vision und ihre Umsetzung. Piper, München, Oktober 2012, ISBN 978-3-492-30059-9.
  • Was bleibt, Kerngedanken. München 2013, ISBN 978-3492055796.
  • Erlebte Menschlichkeit. Erinnerungen. Piper, München 2013, ISBN 978-3-492-05601-4.
  • Glücklich sterben? Hans Küng im Gespräch mit Anne Will. Piper, München 2014, ISBN 978-3-492-05673-1.
  • Sieben Päpste. Wie ich sie erlebt habe. Piper, München 2015, ISBN 978-3-492-05687-8.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Historische Lexikon der Schweiz (német, francia és olasz nyelven), 1998
  5. AlKindi
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. https://www.theodor-heuss-stiftung.de/das-archiv/, 2018. június 16.
  8. https://dgvn.berlin/2017/03/01/verleihung-der-otto-hahn-friedensmedaille/, 2019. április 28.
  9. Hans Kung, Daniel T. Spotswood
  10. Sacred Congregation for the Doctrine of the Faith, "Declaration", (15 December 1979) https://www.vatican.va/roman_curia/congregations/cfaith/documents/rc_con_cfaith_doc_19791215_christi-ecclesia_en.html
  11. Küng, The Catholic Church: A Short History (2002), Introduction, p. xviii: "In 1979 I then had personal experience of the Inquisition under another pope. My permission to teach was withdrawn by the church, but nevertheless I retained my chair and my institute (which was separated from the Catholic faculty). For two further decades I remained unswervingly faithful to my church in critical loyalty, and to the present day I have remained professor of ecumenical theology and a Catholic priest in good standing. I affirm the papacy for the Catholic Church, but at the same time indefatigably call for a radical reform of it in accordance with the criterion of the gospel."
  12. a b c d Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
  13. Valóság, 1983-10-01 / 10. szám
  14. Népszabadság, 2003-05-03 / 102. szám
  15. Hans Küng, Une vérité contestée. Mémoires II, Paris, Cerf, 2010, 735 p. (ISBN 9782204088558), cf. in 'Roma locuta - causa non finita', pp. 682-683 (franciául)
  16. Valóság, 1983-10-01 / 10. szám
  17. Hans Küng, Une vérité contestée. Mémoires II, Paris, Cerf, 2010, 735 p. (ISBN 9782204088558), cf. in 'Roma locuta - causa non finita', pp. 682-683 (franciául)
  18. Kisalföld, 1992-01-20 / 16. szám