„Manasz (filozófia)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor: | 4. sor: | ||
A védikus időkben az egyéni lelket és a beszéd (''vács'') alapját jelentette. Az [[upanisadok]] korában különbözőképp értelmezték: időnként a beszéddel és a lélegzettel kapcsolták össze, máskor az érzékszervek és az [[önvaló]] (''[[átman]]'') között közvetítő tényezőként fogták fel. |
A védikus időkben az egyéni lelket és a beszéd (''vács'') alapját jelentette. Az [[upanisadok]] korában különbözőképp értelmezték: időnként a beszéddel és a lélegzettel kapcsolták össze, máskor az érzékszervek és az [[önvaló]] (''[[átman]]'') között közvetítő tényezőként fogták fel. |
||
A [[Darsana|darsaná]]kban a manasz különleges, kiegészítő érzékszervként jelenik meg, amelynek segítségével az érzékletek és a gondolatok eljutnak az [[átman]]ig. A [[szánkhja]] bölcseletben a manasz princípiuma (''[[Tattva|tattvá]]ja'') az értelemmel (''buddhi'') és az egóval (''ahankára'') együtt hármas "belső szervet" (''antakharana'') alkot. |
A [[Darsana|darsaná]]kban a manasz különleges, kiegészítő érzékszervként jelenik meg, amelynek segítségével az érzékletek és a gondolatok eljutnak az [[átman]]ig. A [[szánkhja]] bölcseletben a manasz princípiuma (''[[Tattva|tattvá]]ja'') az értelemmel (''[[buddhi]]'') és az egóval (''ahankára'') együtt hármas "belső szervet" (''antakharana'') alkot. |
||
==== Buddhizmus ==== |
==== Buddhizmus ==== |
||
A [[buddhista]] pszichológia szerint a manasz az elme racionális képessége. A [[páli kánon]] szerint ugyanazt jelenti, mint a [[csitta]] és a [[vidnyána]]. |
A [[buddhista]] pszichológia szerint a manasz az elme racionális képessége. A [[páli kánon]] szerint ugyanazt jelenti, mint a [[csitta]] és a [[vidnyána]]. |
A lap 2017. április 27., 09:24-kori változata
A manasz (dévanágari: मनस्) az értelem, a gondolat, a felfogás, az érzékelés és az akarat koordináló szerveként felfogott elme a szanszkrit irodalomban.
Hinduizmus
A védikus időkben az egyéni lelket és a beszéd (vács) alapját jelentette. Az upanisadok korában különbözőképp értelmezték: időnként a beszéddel és a lélegzettel kapcsolták össze, máskor az érzékszervek és az önvaló (átman) között közvetítő tényezőként fogták fel.
A darsanákban a manasz különleges, kiegészítő érzékszervként jelenik meg, amelynek segítségével az érzékletek és a gondolatok eljutnak az átmanig. A szánkhja bölcseletben a manasz princípiuma (tattvája) az értelemmel (buddhi) és az egóval (ahankára) együtt hármas "belső szervet" (antakharana) alkot.
Buddhizmus
A buddhista pszichológia szerint a manasz az elme racionális képessége. A páli kánon szerint ugyanazt jelenti, mint a csitta és a vidnyána.
Kapcsolódó cikkek
Hivatkozások
- Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009