„Rabszolgapart” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2015. július 21., 09:30-kori változata

A Rabszolgapart Nyugat-Afrikában, Ghána keleti részén, továbbá Togo, Benin és Nigéria nyugati részén húzódó tengerpart történelmi neve. A Guineai-öböl partján kb. 450 km hosszan húzódik a Volta és Niger folyók között. Elnevezése a gyarmatosítás idejéből ered, amikor a vidék fő "árucikkei" a rabszolgák voltak (hasonlóan a szomszédos Aranyparthoz, továbbá az Elefántcsontparthoz és a Borsparthoz).

Amerika felfedezésének időszakában még a portugálok voltak az afrikai partok egyedüli európai látogatói. Bartolomeu Dias, Vasco da Gama és a többiek történelmi jelentőségű felfedező útjai egyengették a kereskedők behatolását, akik főként a partvidéken létesítettek cserekereskedelmi központokat, aranyat és fűszereket kerestek. Nemsokára a hollandok, az angolok és a franciák is megjelentek és megkezdték a gyarmatosítást. Amikor az európai vállalkozók kereskedni kezdtek a Benin Birodalommal, azt tapasztalták, hogy ott minden különösebb nehézség nélkül vásárolhatnak foglyokat. Az ottani szokás és íratlan törvények alapján rabszolgák csak azok lehettek, akiket a szomszédos népek közül ejtettek foglyul, tehát kívülállók, hitetlenek voltak. Ezt a törvényt gyakran megszegték és a benini emberkereskedők saját országuk lakosságát adták el rabszolgának. A 16. században a rabszolgák iránti szükséglet még korlátozott volt. Sem Anglia, sem Franciaország nem mutatott komolyabb érdeklődést irántuk. A nyugat-indiai szigeteken gazdálkodó legelső telepesek még a kubai piacról is beszerezhették rabszolga-szükségletüket.

A rabszolgák iránti megnövekedett keresletnek két fő oka volt: a cukor és a dohány. Mind a cukornád, mind a dohány termesztése sok munkát igényel. A cukornádtermesztést 1640-ben vezették be Francia Nyugat Indiában. Termesztése hamarosan túlszárnyalta a dohányt és a legfontosabb profitforrássá lett.

Egyre több rabszolgát vittek az Újvilágba, főleg a Karib-térségbe és Brazíliába. A fő afrikai kikötők, ahonnan a rabszolgákat vitték: Ouidah, Lagos, Aného (Kis Popo), Grand-Popo, Agoué, Jakin, Porto-Novo és Badagri.

Sok millióra becsülik a rabszolgák számát, akiket innen elszállítottak Amerikába. Egyes becslések szerint 10 millió. További több millió lehetett azon áldozatok száma, akik az afrikai fogva-tartás vagy a hajóút alatt pusztultak el. ^[1] ^[2] Egész népeket irtottak ki, egész vidékeket tettek lakatlanná. A rabszolgákkal való kereskedelem egészen a 19. századig virágzott.

Helyszínek

A rabszolga-kereskedelem fő központjai voltak:

Appa, 1732 - 1736.
Meidorp/Meiborg,
Agathon, 1717 - ?.
Allada, 1660 - ?.
Aneho, 1731 - 1760
Annobon, 1641 - ?.
Badagri, 1737 - 1748.
Benin City, 1660 - 1740.
Elmina
Epe, 1732 - 1755.
Grand-Popo, 1660 - ?.
Jaquim, 1726 - 1734 (Itt volt Fort Zeelandia).
Offra, 1660 - 1691.
Ouidah, 1670 - 1724.
Principe,
Sao Tomé, 1641 - 1648.
Save, 1660-tól - ?.

Forrás

↑ Ronald Segal, The Black Diaspora: Five Centuries of the Black Experience Outside Africa (New York: Farrar, Straus and Giroux, 1995)
↑ Basil Davidson. The African Slave Trade

Basil Davidson: Az újra felfedezett ősi afrika, 1965.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Slavenkust című holland Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

[1] Ronald Segal, The Black Diaspora: Five Centuries of the Black Experience Outside Africa (New York: Farrar, Straus and Giroux, 1995)

[2] Basil Davidson. The African Slave Trade

[1]

[2]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
+A '''Rabszolgapart''' [[Nyugat-Afrika|Nyugat-Afriká]]ban, [[Ghána]] keleti részén, továbbá [[Togo|Togo]], [[Benin]] és [[Nigéria]] nyugati részén húzódó tengerpart történelmi neve. A [[Guineai-öböl]] partján kb. 450 km hosszan húzódik a [[Volta]] és [[Niger (folyó)|Niger]] folyók között. Elnevezése a gyarmatosítás idejéből ered, amikor a vidék fő ''"árucikkei"'' a rabszolgák voltak (hasonlóan a szomszédos Aranyparthoz, továbbá az Elefántcsontparthoz és a Borsparthoz).
-{{építés alatt}}
-A '''Rabszolgapart''' [[Nyugat-Afrika|Nyugat-Afriká]]ban, [[Ghána]] keleti részén, továbbá [[Togo|Togo]], [[Benin]] és [[Nigéria]] nyugati részén húzódó tengerpart történelmi neve. A [[Guineai-öböl]] partján kb. 450 km hosszan húzódik a [[Volta]] és [[Niger (folyó)|Niger]] folyók között. Elnevezése a gyarmatosítás idejéből ered, amikor a vidék fő ''"árucikkei"'' a rabszolgák voltak (hasonlóan az Aranyparthoz és az Elefántcsontparthoz).
 [[Amerika felfedezése|Amerika felfedezésének]] időszakában még a portugálok voltak az afrikai partok egyedüli európai látogatói. [[Bartolomeu Dias]], [[Vasco da Gama]] és a többiek történelmi jelentőségű felfedező útjai egyengették a kereskedők behatolását, akik főként a partvidéken létesítettek cserekereskedelmi központokat, aranyat és fűszereket kerestek. Nemsokára a hollandok, az angolok és a franciák is megjelentek és megkezdték a gyarmatosítást. Amikor az európai vállalkozók kereskedni kezdtek a Benin Birodalommal, azt tapasztalták, hogy ott minden különösebb nehézség nélkül vásárolhatnak foglyokat. Az ottani szokás és íratlan törvények alapján rabszolgák csak azok lehettek, akiket a szomszédos népek közül ejtettek foglyul, tehát ''kívülállók'', ''hitetlenek'' voltak. Ezt a törvényt gyakran megszegték és a benini emberkereskedők saját országuk lakosságát adták el rabszolgának. A [[16. század]]ban a rabszolgák iránti szükséglet még korlátozott volt. Sem Anglia, sem Franciaország nem mutatott komolyabb érdeklődést irántuk. A [[Nyugat-India|nyugat-india]]i szigeteken gazdálkodó legelső telepesek még a kubai piacról is beszerezhették rabszolga-szükségletüket.