Van-tó

Van-tó
Ország(ok)	Törökország
Vízgyűjtő terület	12,500 km2
Elsődleges források	Ankyusner Berkri Garala Hoşap Suyu Delicav Artske Artshesh Gayl
Hosszúság	120 km
Szélesség	80 km
Felszíni terület	9755 km2
Legnagyobb mélység	457 m
Víztérfogat	607 000 km3
Tszf. magasság	1719 m
Települések	Van
Elhelyezkedése
Van-tó Pozíció Törökország térképén
é. sz. 38° 37′, k. h. 42° 52′38.616666666667, 42.866666666667
A Wikimédia Commons tartalmaz Van-tó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Van-tó (ógörög Θωσπῖτις λίμνη, Thószpitisz limné, törökül: Van Gölü; kurdul: Gola Wanê) Törökország legnagyobb tava, az ország keleti részén fekszik. A sós vízű tó vulkanikus tevékenység következtében keletkezett, vizének utánpótlását számos kisebb hegyi patak biztosítja. A tó 120 km hosszú, 80 km széles, legmélyebb pontja 457 m. A tó területe 9755 km², 1719 méterrel a tengerszint felett fekszik.

A tó tulajdonságai

A tó a pleisztocén időszakban keletkezett, mikor a Nemrut vulkán lávafolyama meggátolta a patakok, folyók lefolyását a Mush-fennsíkról. A Nemrut Dagi a tavat nyugatról határolja, míg a másik kialudt rétegvulkán, a Suphan Dagi északról határolja.

A víz gazdag karbonátokban, így nátrium-karbonátban is és egyéb sókban, melyeket a helyiek párologtatással kinyernek a tóból és mosószerként használnak. A Darekh, a heringek egyik speciális faja él a tóban, a hal jól bírja a kissé sós vizet, a tóba folyó patakokba jár ívni. A tó körül viszonylag fejlett mezőgazdaság folyik, gyümölcsösök és gabonamezők találhatók.

Van-tó (Landsat fotó)

Van-tavi vasúti komphajó

Kulturális története

A tó környéke már ősidők óta lakott volt. Az i. e. 9. századtól az i. e. 7. századig Urartu központja, Tuspa a tó mellett feküdt, a mai Van város elődje volt. Később a tó körül örmények telepedtek le, az ókori Örményország három jelentős tavának – Szeván-tó, Urmia-tó, Van-tó – egyike volt. A Van-tavat Örményország tengerének is hívták a középkorban. A tóban lévő számtalan szigeten számos örmény katolikus templomot, monostort alapítottak, melyek a kurd és az oszmán uralom idején nagyrészt elpusztultak. A legjobb állapotban megmaradt kolostor a Szent Kereszt templom a 10. századból Akdamar-szigetén.

A Szent Kereszt templom (örményül: Surb Chatsch) Akdamar szigetén az egyik leghíresebb példája a középkori örmény művészetnek. A kolostort Gagik Artzruni, Örményország királya építette 915. és 921. között. A templom falain feltűnnek bibliai jelenetek, így Ádám és Éva, Jónás és a cethal, Dávid és Góliát alakjai.

Szintén kiemelkedő alkotás a kurd uralom idején épített Van Kalesi kastély épülete, a tó keleti részén.

A Van-tó partján lévő legnagyobb város Van, amely a tó keleti részén fekszik.

E tó mellett tenyésztették ki a török Van macskát, mely szemben a többi macskafajtával, nem fél a víztől, gyakran láthatóak a tóban úszó macskák.

1916 májusában a török és az örmény csapatok a tó mellett vívták meg a Van-tavi csatát.

1995 óta vizsgálják a tó híres, 15 méteres lényét, a Van-tavi szörnyet, amelyet több ezer helyi lakos látott már. Unal Kozak, a Vani Egyetem tanára könyvet írt a szemtanúk beszámolóiból, akik többször látták a 15 méteres szörnyet. A szkeptikusok szerint a szörny csak egy kitaláció, célja a régió gazdasági előmozdítása a turisták idecsalogatásával.

Vasút a tavon

Az 1970-es években építették meg a vasútvonalat Irán és Törökország között, a Van-tavon vasúti komp közlekedik, mely átszállítja a vasúti kocsikat a nyugati Tatvan városából a tó keleti részén lévő Van városába, ahol a vasúti kocsik ismét a síneken folytatják tovább útjukat Irán felé.

Lásd még

• Van-tavi szörny
• Van-tó melletti csata

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Van-tó témájú médiaállományokat.

• Van-tó