„Pigmeusok” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
13. sor: 13. sor:
[[File:Pygmy languages (Bahuchet).png|thumb|420px|A pigmeus alcsoportok Közép-Afrika területén]]
[[File:Pygmy languages (Bahuchet).png|thumb|420px|A pigmeus alcsoportok Közép-Afrika területén]]
[[File:African Pigmies CNE-v1-p58-B.jpg|thumb|210px|Őserdei pigmeusok és egy európai felfedező a [[Kongó-medence|Kongó-medencében]] a 20. század elején]]
[[File:African Pigmies CNE-v1-p58-B.jpg|thumb|210px|Őserdei pigmeusok és egy európai felfedező a [[Kongó-medence|Kongó-medencében]] a 20. század elején]]
A '''pigmeusok''' [[Közép-Afrika|Közép-Afrika]] régiójának egy etnikuma. Pigmeusoknak több etnikai alcsoportja él Ruanda, Burundi, Tanzánia, Uganda, a Demokratikus Kongói Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság, Kamerun, Egyenlítői-Guinea, Gabon, a Kongói Köztársaság, Angola területén.<ref>http://www.fao.org/docrep/w1033e/w1033e03.htm</ref> A becslések szerint 250 - 600 ezer pigmeus él a kongói [[esőerdő]]kben <ref>http://www.theguardian.com/environment/2007/oct/04/congo.forests</ref>.
'''Pigmeusok'''nak [[Közép-Afrika|Közép-Afrika]] régiójának őserdeiben élő különösen alacsony népeit nevezzük, akik soha nem alkottak egységet és mindig különböző törzsekhez tartoztak. Csoportjaik Ruanda, Burundi, Tanzánia, Uganda, a Demokratikus Kongói Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság, Kamerun, Egyenlítői-Guinea, Gabon, a Kongói Köztársaság, Angola területén.<ref>http://www.fao.org/docrep/w1033e/w1033e03.htm</ref> A környezetükben élő négerekhez képest számuk elenyésző. Becslések szerint 250 - 600 ezer pigmeus él a kongói [[esőerdő]]k peremén. <ref>http://www.theguardian.com/environment/2007/oct/04/congo.forests</ref>.


{{Építés alatt}}
{{Építés alatt}}


== Jellemzőik ==
== Jellemzőik ==
Az akka, cva, efe és az [[Ituri-esőerdő]]ben élő mbuti pigmeusok a Föld legkisebb termetű népcsoportja. Ezeket a csoportokat tekintjük "klasszikus pigmeusok"nak.
Az akka, cva, efe és a mbuti pigmeusok a Föld legkisebb termetű népcsoportjai. Ezeket a csoportokat tekintjük "klasszikus pigmeusok"nak. Ők a [[Kivu-tó]] környékén és az [[Ituri-esőerdő]]ben élnek.
Az átlagos testalkatukat 142,5 cm-nek határozták meg, csak nagyon kevesen haladják meg a 150 cm-t. Testi jellegeik között alig található negrid elem. Bőrük a negridekénél világosabb, azoktól testarányaik, arcuk is különbözik. Ügyesen közlekednek az őserdőben, hallásuk, szaglásuk kitűnő. A földműves élethez nehezen tudnak alkalmazkodni.
Az átlagos testalkatukat 142,5 cm-nek határozták meg, csak nagyon kevesen haladják meg a 150 cm-t. Testi jellegeik között alig található negrid elem. Bőrük a negridekénél világosabb, azoktól testarányaik, arcuk is különbözik. Ügyesen közlekednek az őserdőben, hallásuk, szaglásuk kitűnő. A földműves élethez nehezen tudnak alkalmazkodni.



A lap 2014. február 19., 17:52-kori változata

pigmeusok
Pigmeus férfi Kamerunban
Pigmeus férfi Kamerunban
Teljes lélekszám
250-600 ezer fő [1]
Régiók
Közép-Afrika
Nyelvek
A Wikimédia Commons tartalmaz pigmeusok témájú médiaállományokat.
A pigmeus alcsoportok Közép-Afrika területén
Őserdei pigmeusok és egy európai felfedező a Kongó-medencében a 20. század elején

Pigmeusoknak Közép-Afrika régiójának őserdeiben élő különösen alacsony népeit nevezzük, akik soha nem alkottak egységet és mindig különböző törzsekhez tartoztak. Csoportjaik Ruanda, Burundi, Tanzánia, Uganda, a Demokratikus Kongói Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság, Kamerun, Egyenlítői-Guinea, Gabon, a Kongói Köztársaság, Angola területén.[2] A környezetükben élő négerekhez képest számuk elenyésző. Becslések szerint 250 - 600 ezer pigmeus él a kongói esőerdők peremén. [3].

Jellemzőik

Az akka, cva, efe és a mbuti pigmeusok a Föld legkisebb termetű népcsoportjai. Ezeket a csoportokat tekintjük "klasszikus pigmeusok"nak. Ők a Kivu-tó környékén és az Ituri-esőerdőben élnek. Az átlagos testalkatukat 142,5 cm-nek határozták meg, csak nagyon kevesen haladják meg a 150 cm-t. Testi jellegeik között alig található negrid elem. Bőrük a negridekénél világosabb, azoktól testarányaik, arcuk is különbözik. Ügyesen közlekednek az őserdőben, hallásuk, szaglásuk kitűnő. A földműves élethez nehezen tudnak alkalmazkodni.

A Gabonban és Kamerunban élő pigmeusok átlagos termete 152-154 cm közötti.

A twa pigmeusok Burundi, Ruanda, a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti területén élnek. A többi csoportnál több negrid külalakot viselnek.

A jelli pigmeusok a Kongó-medence északi részén élnek. Kizárólag vadásznak és gyűjtögetnek. Mérgezett hegyű nyílvesszőket használnak.

A pigmeusoknak valaha saját nyelvük volt. Ma viszont a közelben élők nyelvét beszélik (bantu, keleti-negrid stb.) Általában 20-100 fős csoportokban élnek. A legtöbb pigmeus közösség részben vadászó-gyűjtögető életmódon él, de a szomszédos területek földműveseivel is kereskednek a termesztett mezőgazdasági termékek és tárgyak beszerzése céljából. A binga (bongo) és mbuti pigmeusok között a nők gyakran halásznak.

Történetük

Eredetüket nem ismerjük, mert a lakóterületükről kevés eszköz- és emberlelet származik.

Régebbi elterjedési területük a mainál lényegesen nagyobb volt. A kutatók szerint az elterjedésük északi határa az akkori trópusi őserdő határának felelt meg. Ez az ókorban a 15° északi szélességgel volt azonos.

Az ókori egyiptomi fáraók expedíciókat indítottak, hogy az erdők országában pigmeusokat fogjanak el, hogy azok az "isteni törpe táncosok" udvaraikban táncoljanak. Az egyiptomiak a pigmeusokat már az i. e. 3. évezredben ismerték.

Az ókori görögök a pigmeusokat Egyiptomon keresztül ismerték meg. Hérodotosz a pigmeusok hazáját a Felső-Nílus vidékére tette. Arisztotelész megemlíti, hogy ott, ahol a Nílus ered, pigmeusok élnek, és hozzáteszi, hogy mindez nem mítosz, hanem egy valóságos nép, amelynek tagjai igen kis emberek.

Sok olyan római mozaik ismert - mint pl. a mai Assisi környékén levő Cannarából előkerült Urbium Hortense - ahol egy pigmeus hatalmas vízilóval vagy krokodillal harcol.

1664-ben Isaac Vossius Párizsban kiadott egy könyvet, amelyben a (bakkebakke) népről, a "törpékről" ír, akik az erdőben élnek és elefántokra vadásznak. A portugálok a 16. században találkoztak velük, és legendaként adtak róluk tudósításokat.

A 19. században először G. Schweinfurth, F. Mianini és Henry Morton Stanley adtak hírt a pigmeusokról, mint valóságos kis emberekről. 1864-ben P. du Chaillu leírta az Egyenlítő menti pigmeusokat, majd amikor az akka pigmeusokkal találkozott, sikerült azokat a 17. században leírt bakkebakke néven leírtakkal azonosítania.

A 20. század eleji kutatások munkáját sokszor nehezítette, mert az európaiak korábban gyakran hurcolták el a pigmeusokat szolgáknak, ezért amikor a kutatók megjelentek, a pigmeusok azonnal elrejtőztek az őserdőben. A pigmeusok igen félénkeknek mutatkoztak az idegenekkel szemben, de később kiderült, hogy végtelenül jóindulatúak és készségesek.

Jegyzetek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pygmée című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Ez a szócikk részben vagy egészben a Congo Pygmies című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Sebes Tibor: Afrika, 1973.
  • Kiszely István: A föld népei, 1986.


További információk

Kapcsolódó szócikkek