Erdős Tibor

Erdős Tibor (Budapest, 1928. április 4. –) Széchenyi-díjas magyar közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az infláció és a gazdasági növekedés kérdéseinek neves kutatója. 1990 és 1993 között a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke.

Életpályája

1948-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol 1952-ben szerzett közgazdász diplomát. Diplomájának megszerzése után az egyetem politikai gazdaságtan tanszékének oktatója lett (az egyetemet 1953-ban Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemmé nevezték át). Az oktatói ranglétrát végigjárva 1969-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1975-ben távozott az egyetemről és az Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadójaként kezdett el dolgozni, később kutatóprofesszori megbízást kapott. 1998-ban nyugdíjba vonult.

1962-ben védte meg a közgazdaság-tudomány kandidátusi, 1972-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Közgazdaságtudományi Bizottságának lett tagja. 1987-ben választották meg az Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban pedig rendes tagjává. 1990 és 1993 között a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke, 1992 és 2000 között a Magyar Nemzeti Bank jegybanktanácsának tagja volt.

Munkássága

Kutatási területei eleinte a gazdasági növekedést meghatározó tényezők vizsgálata, a fenntartható gazdasági növekedés és a tőkés gazdasági ciklus elemzése volt. 1975 után főként a magyar gazdasági növekedés problémáival, a gazdaságpolitika növekedési hatásával, az infláció elméletével, illetve a monetáris szabályozás elméleti kérdéseivel foglalkozott.

Bizonyította, hogy adott technikai fejlődés és adott munkaerőlétszám mellett a növekedés üteme hosszú időszakban nem gyorsítható a beruházások arányának növelésével, de megfordítva, az ütemnek a technikai fejlődés gyorsulásán alapuló emelkedése nem lehetséges a beruházások arányának növelése nélkül. Ezt „fordított összefüggésnek” nevezte. A gazdaságpolitika növekedési hatását vizsgálva kimutatta, hogy ennek közvetlen növekedési hatása nincsen, de közvetve, áttételeken keresztül a hatás jelentős. Az áttételek közt szereplő tényezők egyebek közt: a gazdaság intézményrendszere, gazdasági mechanizmus, gazdasági stabilitás, költségvetési egyensúly, képzés, kutatás és szakmastruktúra.

Nagy figyelmet szentelt az infláció gazdasági visszahatásának vizsgálatára, melynek jelentősége van egyebek közt a kamatláb, a tőketörlesztés, a beruházási érdekeltség és a költségvetési egyenleg alakulásában. Fontos eredménye a „kamara haszna” („seigniorage”) mennyiségi meghatározásának és alakulásának elemzése. Nagy elismerést keltett a monetáris politika körébe tartozó inflációs célkövető rezsim kritikai vizsgálatával: bizonyította, hogy a monetáris politikai stratégia nem szakítható el a tényleges gazdasági adottságoktól. Később a válságkezelő gazdaságpolitika elemzésével foglalkozott.

Díjai, elismerései

• Akadémiai Díj (1978)
• Közgazdász Díj (1993)
• Széchenyi-díj (1999)
• Kautz Gyula-díj (2003)
• Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2008)
• Közgazdász Életműdíj (2008)
• Hazám-díj (2010)

Főbb publikációi

• Gazdasági növekedés a fejlett tőkésországokban (1972)
• A termelés korszerűsödése és a gazdasági növekedés (1974)
• Egyensúly, válság, ciklikusság (1976)
• Növekedési ütem, növekedési pálya (1986)
• Growth Rate and Growth Path (1989)
• Infláció (1998)
• Fenntartható gazdasági növekedés (2005)
• Növekedési potenciál és gazdaságpolitika (2006)
• Árfolyam-politika és inflációs cél követése Magyarországon (2007)
• Stagfláció és monetáris politika (2008)
• Válságkezelés Magyarországon (2009)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 307–308. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 293. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján