„Catalan-sejtés” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Legobot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: 16 interwiki link migrálva a Wikidata d:q174955 adatába
Bohocmasni (vitalap | szerkesztései)
a átírtam a sejtéseket tételre, már vagy tíz éve az. Néhány elgépelést javítottam.
1. sor: 1. sor:
A '''Catalan-sejtés''' a [[számelmélet]] egyszerűen megfogalmazható [[sejtés]]e, amelyet belga [[Eugène Charles Catalan]] fogalmazott meg 1844-ben. A sejtés szerint a 8= 2³ és 9 = 3² az egyetlen példa közvetlen egymásutáni [[teljes hatvány]]okra.
A '''Catalan-sejtés''' vagy '''Mihăilescu's theorem''' a [[számelmélet]] egyszerűen megfogalmazható tétele, amelyet belga [[Eugène Charles Catalan]] fogalmazott meg 1844-ben. A tétel szerint a 8= 2³ és 9 = 3² az egyetlen példa közvetlen egymásutáni [[teljes hatvány]]okra.


Másképpen a Catalan-sejtés azt állítja, hogy az
Másképpen a Catalan-sejtés azt állítja, hogy az
7. sor: 7. sor:
:3²  ‒ 2³ = 1
:3²  ‒ 2³ = 1


Ez az egyik klasszikus példa úgynevezett ''exponenciális'' [[diofantoszi egyenlet]]re. Könnyen látható, hogy elég azt az esetet belátni, amikor ''a, b'' prímszámok. [[Carl Ludwig Siegel]] egy 1929-es tételéből következik, hogy rögzített ''a, b'' esetén csak véges sok megoldás van. [[Robert Tijdeman]] [[1976]]-ban, felhasználva [[Alan Baker]] logaritmusok lineáris kombinációira adott elméletét, bebizonyította, hogy összesen is csak véges sok ilyen számpár van. Végül [[Preda Mihǎilescu]] [[2002]]-ben bebizonyította Catalan-sejtését, tehát az most már sejtésből [[tétel]]lé vált.
Ez az egyik klasszikus példa úgynevezett ''exponenciális'' [[diofantoszi egyenlet]]re. Könnyen látható, hogy elég azt az esetet belátni, amikor ''a, b'' prímszámok. [[Carl Ludwig Siegel]] egy 1929-es tételéből következik, hogy rögzített ''a, b'' esetén csak véges sok megoldás van. [[Robert Tijdeman]] [[1976]]-ban, felhasználva [[Alan Baker]] logaritmusok lineáris kombinációira adott elméletét, bebizonyította, hogy összesen is csak véges sok ilyen számpár van. Végül [[Preda Mihǎilescu]] [[2002]]-ben bebizonyította Catalan sejtését, tehát az most már sejtésből [[tétel]]lé vált.
==Története==
==Története==
A probléma Levi ben Gershonig követhető vissza, aki 1343-ben belátta azt az esetet, amikor ''x'' és ''y'' 2 vagy 3.
A probléma Levi ben Gershonig követhető vissza, aki 1343-ben belátta azt az esetet, amikor ''x'' és ''y'' 2 vagy 3.
13. sor: 13. sor:
1976-ban Robert Tijdeman a [[transzcendenciaelmélet]] [[Baker-módszer]]ét alkalmazta, és korlátokat adott ''a''-ra és ''b''-re, továbbá felülről becsülte mind a négy számot ''a'' és ''b'' függvényével és az addig ismert korlátok felhasználásával. A korlátra exp exp exp exp 730 adódott.<!--Tudja valaki, hogy ez milyen nagy szám?--><ref>{{cite book | title=13 Lectures on Fermat's Last Theorem | first=Paulo | last=Ribenboim | authorlink=Paulo Ribenboim | publisher=[[Springer-Verlag]] | year=1979 | isbn=0-387-90432-8 | zbl=0456.10006 | page=236 }}</ref> Ezzel véges, de nagy számú kivétellel megoldotta a Catalan-sejtést. A korlát kezelhetetlenül nagy, és a bizonyítás befejezése túl sok erőforrást igényelne.
1976-ban Robert Tijdeman a [[transzcendenciaelmélet]] [[Baker-módszer]]ét alkalmazta, és korlátokat adott ''a''-ra és ''b''-re, továbbá felülről becsülte mind a négy számot ''a'' és ''b'' függvényével és az addig ismert korlátok felhasználásával. A korlátra exp exp exp exp 730 adódott.<!--Tudja valaki, hogy ez milyen nagy szám?--><ref>{{cite book | title=13 Lectures on Fermat's Last Theorem | first=Paulo | last=Ribenboim | authorlink=Paulo Ribenboim | publisher=[[Springer-Verlag]] | year=1979 | isbn=0-387-90432-8 | zbl=0456.10006 | page=236 }}</ref> Ezzel véges, de nagy számú kivétellel megoldotta a Catalan-sejtést. A korlát kezelhetetlenül nagy, és a bizonyítás befejezése túl sok erőforrást igényelne.


Preda Mihăilescu 2002-ben befejezte a bizonyítást, és Journal für die reine und angewandte Mathematik, 2004-ben publikálta. Nem a régebbi ötletet vitte tovább. hanem [[körosztási test]]eket és [[Galois-modulus]]okat használt. Yuri Bilu a Bourbaki-szemináriumon mutatta be a bizonyítást.
Preda Mihăilescu 2002-ben befejezte a bizonyítást, és Journal für die reine und angewandte Mathematik, 2004-ben publikálta. Nem a régebbi ötletet vitte tovább, hanem [[körosztási test]]eket és [[Galois-modulus]]okat használt. Yuri Bilu a Bourbaki-szemináriumon mutatta be a bizonyítást.
==Pillai-sejtés==
==Pillai-sejtés==
A Pillai-sejtés a teljes hatványok különbségeivel foglalkozik. S. S. Pillai vetette fel, hogy a hatványszámok különbségei a végtelenbe tartanak. Ekvivalensen, minden pozitív egész véges sokszor áll elő két hatványszám különbségeként. Általánosabban, az A, B, C rögzített egészekre az <math>|Ax^n - By^m| \gg x^{\lambda n}</math> különbség minden λ-ra 1-nél kisebb.<ref name=rnt>{{ cite book | pages=253–254 | title=Rational Number Theory in the 20th Century: From PNT to FLT | series=Springer Monographs in Mathematics | first=Wladyslaw | last=Narkiewicz | publisher=[[Springer-Verlag]] | year=2011 | isbn=0-857-29531-4 }}</ref>
A Pillai-sejtés a teljes hatványok különbségeivel foglalkozik. S. S. Pillai vetette fel, hogy a hatványszámok különbségei a végtelenbe tartanak. Ekvivalensen, minden pozitív egész véges sokszor áll elő két hatványszám különbségeként. Általánosabban, az A, B, C rögzített egészekre az <math>|Ax^n - By^m| \gg x^{\lambda n}</math> különbség minden λ-ra 1-nél kisebb.<ref name=rnt>{{ cite book | pages=253–254 | title=Rational Number Theory in the 20th Century: From PNT to FLT | series=Springer Monographs in Mathematics | first=Wladyslaw | last=Narkiewicz | publisher=[[Springer-Verlag]] | year=2011 | isbn=0-857-29531-4 }}</ref>

A lap 2013. május 14., 21:08-kori változata

A Catalan-sejtés vagy Mihăilescu's theorem a számelmélet egyszerűen megfogalmazható tétele, amelyet belga Eugène Charles Catalan fogalmazott meg 1844-ben. A tétel szerint a 8= 2³ és 9 = 3² az egyetlen példa közvetlen egymásutáni teljes hatványokra.

Másképpen a Catalan-sejtés azt állítja, hogy az

xa ‒ yb = 1

egyenlet egyetlen megoldása x,a,y,b > 1 egész számok esetén:

3²  ‒ 2³ = 1

Ez az egyik klasszikus példa úgynevezett exponenciális diofantoszi egyenletre. Könnyen látható, hogy elég azt az esetet belátni, amikor a, b prímszámok. Carl Ludwig Siegel egy 1929-es tételéből következik, hogy rögzített a, b esetén csak véges sok megoldás van. Robert Tijdeman 1976-ban, felhasználva Alan Baker logaritmusok lineáris kombinációira adott elméletét, bebizonyította, hogy összesen is csak véges sok ilyen számpár van. Végül Preda Mihǎilescu 2002-ben bebizonyította Catalan sejtését, tehát az most már sejtésből tétellé vált.

Története

A probléma Levi ben Gershonig követhető vissza, aki 1343-ben belátta azt az esetet, amikor x és y 2 vagy 3.

1976-ban Robert Tijdeman a transzcendenciaelmélet Baker-módszerét alkalmazta, és korlátokat adott a-ra és b-re, továbbá felülről becsülte mind a négy számot a és b függvényével és az addig ismert korlátok felhasználásával. A korlátra exp exp exp exp 730 adódott.[1] Ezzel véges, de nagy számú kivétellel megoldotta a Catalan-sejtést. A korlát kezelhetetlenül nagy, és a bizonyítás befejezése túl sok erőforrást igényelne.

Preda Mihăilescu 2002-ben befejezte a bizonyítást, és Journal für die reine und angewandte Mathematik, 2004-ben publikálta. Nem a régebbi ötletet vitte tovább, hanem körosztási testeket és Galois-modulusokat használt. Yuri Bilu a Bourbaki-szemináriumon mutatta be a bizonyítást.

Pillai-sejtés

A Pillai-sejtés a teljes hatványok különbségeivel foglalkozik. S. S. Pillai vetette fel, hogy a hatványszámok különbségei a végtelenbe tartanak. Ekvivalensen, minden pozitív egész véges sokszor áll elő két hatványszám különbségeként. Általánosabban, az A, B, C rögzített egészekre az különbség minden λ-ra 1-nél kisebb.[2]

Az általános sejtés az abc-sejtés következménye lenne.[2][3]

Erdős Pál szerint van egy c szám, hogy ha d két n-ed fokú hatvány különbsége, akkor elég nagy n-re d>nc.

Jegyzetek

  1. Ribenboim, Paulo. 13 Lectures on Fermat's Last Theorem. Springer-Verlag, 236. o. (1979). ISBN 0-387-90432-8 
  2. a b Narkiewicz, Wladyslaw. Rational Number Theory in the 20th Century: From PNT to FLT, Springer Monographs in Mathematics. Springer-Verlag, 253–254. o. (2011). ISBN 0-857-29531-4 
  3. Schmidt, Wolfgang M.. Diophantine approximations and Diophantine equations, 2nd, Lecture Notes in Mathematics, Springer-Verlag, 207. o. (1996). ISBN 3-540-54058-X 

Források

Külső hivatkozások