„Cao Cse” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{keleti írás}} |
{{keleti írás}} |
||
{{PinjinMagyaros}} |
{{PinjinMagyaros}} |
||
{{Író infobox |
{{Író infobox |
||
|név={{kínai|Cao Zhi|Cao Cse}} |
|||
|kép=CaoZhiPortrait.jpg |
|kép=CaoZhiPortrait.jpg |
||
|képaláírás=Cao Cse egy {{kínai|Csing|Qing}}-kori ábrázoláson |
|képaláírás=Cao Cse egy {{kínai|Csing|Qing}}-kori ábrázoláson |
A lap 2013. február 21., 19:38-kori változata
Cao Cse ( ) | |
Cao Cse egy Qing ( )-kori ábrázoláson | |
Élete | |
Született | 192 |
Elhunyt | 232 (39-40 évesen) |
Sírhely | Tomb of Cao Zhi |
Nemzetiség | kínai |
Szülei | Empress Dowager Bian Cao Cao |
Gyermekei | Cao Zhi |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | költészet |
Alkotói évei | Han-dinasztia; a Három Királyság kora |
A Wikimédia Commons tartalmaz Cao Cse ( ) témájú médiaállományokat. |
Cao Cse (pinjin: Cao Zhi; névváltozatok: C’ao Csi, Cao Cse-csien; 192 – 232) kínai költő.
Cao Cao, a nagy hatalmú tábornok harmadik fia, Cao Pi öccse volt a Han-dinasztia végén, a kínai történelem Három Királyság néven ismert szakaszában. Már fiatal korában megmutatkozott költői tehetsége. Húsz éves korában több mint tízezer verssort tudott fejből idézni. Saját alkotásaival megszerezte számára a kor híres költői, többek közt az apja által támogatott költői csoport, a „Csien-an kor hét költője” barátságát.
Költői tehetsége mellett szeszélyes, önfegyelemre képtelen személyiség volt és már fiatalon erősen ivott.
Cao Cao halála után bátyja, Cao Pi császárrá lett. Cao Cse ( )t ekkor bátyja félreállította, osztályrésze élete végéig a mellőzés és az üldöztetés lett. Rendkívüli tehetsége, amely a politikában nem juthatott szerephez, költészetében alkotott maradandót.
Források
- ↑ Elisseeff: Elisseeff-Poisle, Danielle. La civilisation de la Chine classique, Vadime Elisseeff, Arthaud, 580. o.. ISBN 2-7003-0228-1 (1979)
- Világirodalmi lexikon II. (Cam–E). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1972. 47. o.