„Balog nemzetség” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Források: DEFAULTSORT AWB |
a r2.7.2+) (Bot: következő hozzáadása: en:Balog (genus) |
||
51. sor: | 51. sor: | ||
{{DEFAULTSORT:Balognemzetseg}} |
{{DEFAULTSORT:Balognemzetseg}} |
||
[[Kategória:Magyar nemzetségek]] |
[[Kategória:Magyar nemzetségek]] |
||
[[en:Balog (genus)]] |
A lap 2012. október 1., 21:51-kori változata
|
Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője. Kérjük, , ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján. |
„Post illos Altmann intrat de Fridburc miles coridatus ex patria Turingorum, de isto illi de Bolugi oriuntur.
Ezek után jő bé Altmann Friedburgból, pánczélos vitéz a thüringiek hazájából. Ettől származnak a mai Balogok.”– Kézai Simon: Gesta Hungarorum, "Magyar Krónika", kb. 1283)
Eredete
Valószínűleg Orseolo Péter magyar király (Peter Orseolo) második uralkodása alatt (kb. 1046) történt meg idegen lovagok – főleg Németországból és Olaszországból – betelepítése. A Kézai Krónika feltehetően Friedbergről ír, Hessenben, amely város Kézai idején Türingiához tartozott. Az Altmann von Friedberg lovagról nincs más feljegyzés. Friedberg (Hessen) város már csak azért is valószínűsíthető, mert a város címere szinte megegyezik a későbbi Balogh nemzetség címerével.
„A Thüringiából származott Balog nemzetség a gömörvármegyei Balog-patak völgyén telepedett le. Ettől vette ősmagyar nevét s négy ágazata: a Baloghyak Balogtól, a Széchyek Rimaszécstõl, a Derenchényiek Derencsénytõl s az Attfyak egyik ősüktõl, Ath-tól – azonkori írásmód szerint Othtól – vették nevüket. Mind a négy ágazat czímerét ismerjük, mind egyenlő, egybevágó, a régibb hazai heraldikában nagyon ritka, talán egyetlen: a kétfejű sas. A kétfejű sas, hasonlóan a grifhez, sárkányhoz, egyszarvúhoz s a czímerek más, mesés és a valóságban nem létező alakjaihoz, a keresztes hadak idejéből veszi eredetét. Ez úton szerezte azt a Balog nemzetség is, mely aztán minden utódaiban – kivétel nélkül – szívósan ragaszkodott ősi jelvényéhez, kihalásáig.A legrégibb pecsét (1328) idejétõl negyedfél század lefolyása alatt, pecséteken, sírköveken, műtárgyakon s más építészeti emlékeken sok adatot találunk, mely ezen nemzetség czímerére vonatkozik. A legrégibb pecsét Széchy Dénes étekfogó pecsétje 1328. évből, melyen a pecsét kerek mezejét a kétfejű sas paizs nélkül foglalja el, a sas kettős nyaka között csúcsos koronás föveggel.”
– (I. C. G. Z. D. R. S. ANNO DNI 1625. (Illustris Comes Georgius Zechy de Rima Szécs Anno Domini 1625.))
Balogvár
Balogvár romja Vámosbalog (szlovákul Vel’ký Blh) község felett (az egykori Gömör és Kis-Hont vármegye területén) a Koháry kastély egykori vadasparkjának területén található. A vár észak-déli irányban 120–140 m hosszúságban helyezkedik el. A vár fennsíkján egy kb. 25 x 10 méteres természetes szikla – a vár legkorábbi, központi része – emelkedik ki, melyen épületek és felvezető lépcső nyomai látszanak. A központi magot kiterjedt, jelentős mértékben fennmaradt, kettős várfal keríti. A nyugati oldalon a külső várfalban nyílások találhatók, melyek valószínűleg a falszoros alatti kazamatákra utalnak.
Engel Pál történész szerint a környező vidék földesura, a Balogh nemzetséghez tartozó Oth fia Henrik (okleveles említése 1299–1300 között) építette fel Balog várát, aki Árpád-házi III. András magyar király tanácsosaként szerepelt az egykori forrásokban. Később a Thököly Imre vezette kuruc hadjáratok idején pusztult el, közelebbről ismeretlen körülmények között. Napjainkban is egyre pusztulnak a középkori erősség maradékai, amelyeknek még eddig nem történt meg a régészeti feltárása.
„Gömör vármegye, okiratilag csak 1209-től fogva szerepel a történelemben. Gömör vára, mint a legtöbb, az első árpádházi királyok uralkodása alatt épült vár, királyi birtok volt s egyes családok birtokába donáció útján jutott. A legrégibb adat a nemzetség gömöri szereplésére 1214-ből maradt ránk, amikor II. Endre (András) megerősítette azt az egyezséget, amelyet a Balog- és Hangony-nembéliek egymással kötöttek. 1300 körül már a Balog nemzetség több ágra szakad. A Széchy ág birta Rimaszécset, Urajt, Hangonyt és Balog egy részét, a Pest megyei Dunakeszit, Gődöt, Sződöt, a nógrádi Nötincs és Uzsa községeket, 1320-tól pedig Miskolcot is. A Derencsényi ág birta Derencsényt, a hozzá tartozó szomszédos jószágokkal és községekkel, így Esztrényt és Laponyát is. Az Atfy ágé volt Balog vára és tartozékai: Meleghegy, Bugyikfalva, Szilistye, Ispánmező stb, de ezenkivül Abaúj és Tornában is birtak jószágokat.”
– Karácsonyi János: Gömör vármegye nemesi családai
Genetika
A FamilyTreeDNA genealógiai intézet Balogh vezetéknevűeken végzett Y kromoszómás (férfiági) vizsgálatai szerint valószínűsíthető a középkori német eredet. Az eddigi eredmények szerint a vizsgáltak 57%-a az I2a2a (régebbi I2b1) M223-es haplocsoportjához tartozik, szemben a magyarországi 2,5%-os átlaggal.
Források
- A történelmi Magyarország várai: http://jupiter.elte.hu/vamosbalog/balogvartortenet.
- Balogh Gábor: A Balogh nemzetség eredetéről (http://mek.oszk.hu/10600/10630/)
- Dümmerth Dezső: Az Árpádok nyomában. ISBN 963-243-171-5
- Engel Pál: Magyarország világi archontológiája (1996)
- Érsemjén honlapja: http://www.ersemjen.ro/hu/pages/history.html
- Ethnographie der Österreichischen Monarchie – Karl Freiherr von Czoernig, 1857
- Geschichte der Magyaren, Volume 2 – Johann Mailáth, 1828
- Geschichte Österreich's, seiner Völker und Länder: Volume 4 – Hermann Meynert, 1846. ISBN 1146018509
- Kempelen Béla: Magyar nemes családok (1911)
- Kézai Simon: Gesta Hunnorum et Hungarorum: http://mek.oszk.hu/02200/02249/
- Kristó Gyula – Makk Ferenc: Az Árpád-ház uralkodói. ISBN 963-7930-973
- Liber Armorum Hungariae – Andrássy Gyula gróf (1913)
- Magyar Nemzeti és Történelmi jelképek: http://www.nemzetijelkepek.hu
- Magyarország uralkodói, Pannonica Kiadó, 2003. ISBN 963-925-260-3
- Magyarország története Előzmények és magyar történet 1242-ig, ISBN 963-05-1518-0
- Nagy Iván: Magyarország családai (1863)
- Siebmacher’s Wappenbuch – Magyarország Nagy Címerkönyve (1892)
- Stadler, K. : Deutsche Wappen. Angelsachsen Verlag, 1964–1971, 8 volumes.
- Szentsimon honlapja: http://szentsimon.uw.hu/szechy.htm
- Uralkodók és dinasztiák, Magyar Világ Kiadó, 2001. ISBN 963-907-512-4
- Veszprémy László: Szent István és az államalapítás. ISBN 963-389-315-1