„Kollázs” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.6.4) (Bot: következő módosítása: fa:تکهچسبانی, it:Collage |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: ml:കൊളാഷ് |
||
54. sor: | 54. sor: | ||
[[lb:Collage]] |
[[lb:Collage]] |
||
[[lv:Kolāža]] |
[[lv:Kolāža]] |
||
[[ml:കൊളാഷ്]] |
|||
[[nl:Collage]] |
[[nl:Collage]] |
||
[[no:Collage]] |
[[no:Collage]] |
A lap 2011. október 20., 17:14-kori változata
Kollázs (a magyar szó a francia collage[1] kiejtés szerinti átírása)
Kollázs az irodalomban
A köznapi életből vett szövegek (pld. élőbeszéd, újsághír) beillesztése a szépirodalmi alkotásba, illetve ezekből a szövegekből összeállított mű.
Kollázs a képzőművészetben
Művészeti alkotás, amelyet papír, fénykép, textil, fa, fém vagy más egyéb anyagok darabjaiból illesztenek össze. Ez a technika a kubisták, személy szerint főleg Georges Braque és Pablo Picasso alkotásai nyomán vált népszerűvé, s mintegy előkészítette az utat az assemblage műfajának a szobrászat felé közelítő módszerei számára. A technikát a dadaisták a szürrealisták is gyakran használták. Az alkalmazó művészek közül jól ismert Max Ernst és Kurt Schwitters.
Hazai képzőművészek is széles körben használják e ma már megszokottá vált alkotói módszert. Az elsők között Kassák Lajos, Bálint Endre, Korniss Dezső, Kepes György munkásságában jelenik meg. A kortársak közül többek között Bogdándy Szultán Zoltán, Haraszty István, El Kazovszkij, Fe Lugossy László, Móder Rezső, id. Szlávics László, Vojnich Erzsébet, ef. Zámbó István, Wahorn András alkalmazzák e módszert, vagy az abból „kinőtt” assemblage technikát.
Források
- Esztétikai kislexikon. Főszerk. Szerdahelyi István, Zoltai Dénes. 3. bőv. kiadás. Budapest: Kossuth. 1979. 370. o. ISBN 963-09-1423-9
- Művészeti kislexikon. Budapest : Fiesta és Saxum Kft., 1998. Kollázs l. 111. o. ISBN 963908428X
- Forgács Éva: Kollázs és montázs. Műhelytitkok sorozat. Corvina Kiadó, Budapest, 1976. ISBN 9631302016
Jegyzetek
- ↑ Collage magyar jelentései: (fel)ragasztás; enyvezés (papíré)