Sivatagi gabonasikló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sivatagi gabonasikló
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
iucn3.1
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Siklófélék (Colubridae)
Alcsalád: Colubrinae
Nem: Bogertophis
Faj: B. subocularis[1]
Tudományos név
Bogertophis subocularis
(Arthur Erwin Brown, 1901)
Szinonimák
Szinonimák
  • Coluber subocularis
    A. Brown, 1901
  • Elaphe subocularis
    Leonhard Hess Stejneger & Thomas Barbour, 1917
  • Elaphe subocularis
    Robert Paul Reynolds & N.J. Scott, 1977
  • Elaphe subocularis
    Worthington, 1981
  • Elaphe subocularis
    Niederhauser, 1984
  • Elaphe subocularis
    Stebbins, 1985
  • Elaphe subocularis
    Tanner, 1985
  • Bogertophis subocularis
    Herndon G. Dowling & Robert M. Price, 1988
  • Bogertophis subocularis
    Conant & Collins, 1991
  • Bogertophis subocularis
    Liner, 1994
  • Bogertophis subocularis
    Crother, 2000
  • Bogertophis subocularis
    Crother, 2012
  • Bogertophis subocularis
    Wallach, 2014[2]
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sivatagi gabonasikló témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sivatagi gabonasikló témájú médiaállományokat és Sivatagi gabonasikló témájú kategóriát.

A sivatagi gabonasikló (Bogertophis subocularis) a hüllők (Reptilia) osztályába, a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, a kígyók (Serpentes) alrendjébe, a siklófélék (Colubridae) családjába tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés]

Az észak-amerikai Chihuahua-sivatag: Mexikó állam északi középső részétől Délnyugat-Texason át Új-Mexikó déli középső részéig. Texasban védett faj.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Annak ellenére, hogy gyakori faj, ritkán látható, ami éjszakai életmódjának és rejtőzködő viselkedésének köszönhető. Nappal a forróság elől sziklahasadékokban, vagy más állatok (teknősök, rágcsálók, övesállatok) által vájt üregekben pihen, majd sötétedéskor, a meleg csökkenésével indul táplálékszerzésre.[3][4]

Megjelenése[szerkesztés]

A gabonasiklók közül a legkarcsúbb és leghosszabb kígyó, példányai néha a 2 métert is elérik.[5] Alapszíne sárga, vagy sárgásszürke homokszín, de ismert vörös, vagy ezüstszín is. Két sötét színű, hosszanti csík fut végig a hátoldalon nyereg alakú foltokkal.[6] A mintázat a farok felé sűrűbb és sötétebb színű. Teste lapított, testoldala élben találkozik a hasoldallal, ami a sziklákon való mozgást jelentősen megkönnyíti. Hátán a pikkelyek kismértékben ormósak, a hasi oldalon ezüstfehérek, simák és selymes fényűek. Feje egyszínű, nagy fejpajzsokkal. Jellegzetes, nagy, kerek pupillájú szeme van, ami megkülönbözteti a többi amerikai gabonasiklótól.[4][5] A szeme alatt apró pikkelyek sorakoznak.[7]

Tápláléka[szerkesztés]

Fiatal példány

A felnőtt példányok rágcsálókat, madarakat, néha denevéreket, a fiatalok főként gyíkokat, alkalmakként szopós rágcsáló kölyköket esznek.[3]

Szaporodása[szerkesztés]

Tojásrakó, a kelés ideje 28-30 °C-on 55 nap.[6] Átlagosan 12 kiskígyó kel ki, melyek megközelítőleg 25 cm-esek.[3]

Tartása[szerkesztés]

Könnyen szaporítható és tartható fogságban. Búvóhely kialakítása nagyon fontos számára. Táplálékként elfogadja a megölt rágcsálót, csibét.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bogertophis subocularis. itis.gov
  2. Bogertophis subocularis. reptarium.cz. (Hozzáférés: 2016. október 27.)
  3. a b c d e John M. Mehrtens: A világ kígyói. Budapest, SubRosa Kiadó, 1994, 94. oldal. ISBN 963-8354-17-8
  4. a b Chris Mattinson: Kígyók. Budapest, Panemex-Grafo Kiadó, 2002. 76. oldal. ISBN 963-9090-87-5
  5. a b Chris Mattinson: Kígyók. Budapest, Panemex-Grafo Kiadó, 2002. 77. oldal. ISBN 963-9090-87-5
  6. a b Sivatagi gabonasikló. gportal.hu
  7. Hüllők és kétéltűek. Képes ismertető több mint 400 hüllő és kétéltű fajról. Mark O'Shea és Tim Halliday. Budapest: Panemex Kft. és Grafo Kiadó. 2001. 126. o. ISBN 963-9090-50-6