Sibrik Miklós
| Sibrik Miklós | |
 | |
| Sibrik Miklós címere a kassai szarkofágján | |
| Született | 1673 Szarvaskend |
| Meghalt | 1735. október 7. Rodostó (62 évesen) |
| Sírhely | Szent Erzsébet-dóm, Kassa |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Rendfokozata | ezredes |
| Civilben | főudvarmester |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sibrik Miklós témájú médiaállományokat. | |
Szarvaskendi Sibrik Miklós (Szarvaskend, 1673 k. – Rodostó, 1735. október 7.) a dunántúli birtokos nemes Sibrik család tagja, kuruc ezereskapitány, II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek előbb főasztalnoka, majd 1708-tól viceudvarmestere. 1711 után urát a bujdosásba is elkísérte.[1]
Élete[szerkesztés]
1703-ban kompániás kapitányként harcolt a spanyol örökösödési háborúban. 1704 elején tért haza, s mindjárt csatlakozott a kurucokhoz, ahol ezereskapitány lett, ám ezredet toboroznia nem sikerült. 1707-től Rákóczi fejedelem udvarában főasztalnok, viceudvarmester, majd 1713-ben főudvarmester lett.
Nagyszerű diplomáciai érzéke fontos tanácsadói szerephez juttatta Rákóczi udvarában, majd az emigrációban is, Lengyelországban, Angliában, Francia- és Törökországban. Annak haláláig hűségesen szolgálta bujdosó fejedelmét, pedig csak egy hűségnyilatkozatot kellett volna tennie 1715-ig a Habsburg-háznak, amivel nemcsak büntetlenséget nyert volna, de magyarországi birtokait is visszakapta volna. Bensőséges kapcsolata volt Rákóczival, ő és Mikes Kelemen volt a két biztos pont uruk számára az emigrációban. Ezt a hűséget jutalmazta Rákóczi, amikor megfogyatkozott javaiból számukra mégis busásan végrendelkezett. Sibrik Miklóst halála után fejedelme mellé temették, majd az ő hamvaival együtt hazahozták, és Kassán, a Szent Erzsébet-dómban lévő közös kriptában helyezték örök nyugalomra, 1906. október 29-én.[2][3]
Emlékezete[szerkesztés]
Budapest X. kerületében (Kőbányán) út, Miskolcon utca viseli a nevét.
Sibrik Miklóst több történelmi műben is említik; pl. Szekfű Gyula: A száműzött Rákóczi c. művében nyolc alkalommal, a Rákóczi tükör I–II. kötetében hat alkalommal.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Magyar Életrajzi Lexikon II. kötet L-Z. 623. o
- ↑ Sibrik Miklós a szarvaskend.hu-n. [2018. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 30.)
- ↑ A hamvak hazahozatala 1906 októberében valósult meg. Külön bizottság ment Konstantinápolyba. Ugyanebben az időben, 1906. október 20-án az országgyűlés új törvénnyel eltörölte a fejedelmet megbélyegző 1715. évi XLIX. törvény cikket. Október 27-én érkeztek meg a bujdosók külön koporsóba tett maradványai Orsovára, ahol a kormány, az országgyűlés, a törvényhatóságok stb. fogadták őket. A hamvakat az összes város, amelyeken vasúton áthaladtak, közönsége lelkes ünneplése mellett hozták Budapestre, ahol 28-án egy napig a Szent István-bazilikában ravatalozták föl őket. Még 28-án éjjel Kassára szállították Zemplén vármegyén át, hasonlóan hazafias ünneplés mellett.
Források[szerkesztés]
- Mikes Kelemen: Mikes Kelemen művei, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-15-1155-3
Törökországi levelek:
- 112. levelében írja le Rákóczi halálát, Április 8-án, nagypénteken kelt
- 113. levél, Rodostó, 16. április 1735.
„Itt édes néném, könnyhullatással esszük kenyerünket, és olyanok vagyunk, mint a nyáj pásztor nélkül. Másnap szegénynek a testámentumát felnyitottuk, és elolvastattuk. Mindenik cselédeinek hagyott, én nékem ötezer német forintot, Sibrik uramnak is annyit, de mindenikünknek azt a pénzt Franciaországban kellene felvennünk. Mikor vesszük fel, Isten tudja.”
- 117. levél, Rodostó, 8. octobris 1735.
„Édes néném, a jó Isten újabb keresztet adott reám, amelyet még előre általláttam volt, hogy reám fog szállani, de azzal könnyebbnek nem találom, de remélem, hogy erőt is ad a hordozására. Ítéld el néném, ha nem nagy kereszt-é rajtam, hogy a mi jó Sibrik apánkat el kellett tegnap temetnünk, annyi nagy és hosszas betegség után az Isten magához vevé. Egyrészint halálán nem kellene szomorkodnunk, mert az Isten végit vetette sok szenvedésinek, …”
