Sibrik Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sibrik Miklós
Sibrik Miklós címere a kassai szarkofágján
Sibrik Miklós címere a kassai szarkofágján
Született 1673
Szarvaskend
Meghalt 1735. október 7.
Rodostó (62 évesen)
Sírhely Szent Erzsébet-dóm, Kassa
Nemzetisége magyar
Rendfokozata ezredes
Civilben főudvarmester
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sibrik Miklós témájú médiaállományokat.
A Sibrik család szarvaskendi kúriája, Miklós valószínű szülőháza
Szarkofágja (balról)

Szarvaskendi Sibrik Miklós (Szarvaskend, 1673 k. – Rodostó, 1735. október 7.) a dunántúli birtokos nemes Sibrik család tagja, kuruc ezereskapitány, II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek előbb főasztalnoka, majd 1708-tól viceudvarmestere. 1711 után urát a bujdosásba is elkísérte.[1]

Élete[szerkesztés]

1703-ban kompániás kapitányként harcolt a spanyol örökösödési háborúban. 1704 elején tért haza, s mindjárt csatlakozott a kurucokhoz, ahol ezereskapitány lett, ám ezredet toboroznia nem sikerült. 1707-től Rákóczi fejedelem udvarában főasztalnok, viceudvarmester, majd 1713-ben főudvarmester lett.

Nagyszerű diplomáciai érzéke fontos tanácsadói szerephez juttatta Rákóczi udvarában, majd az emigrációban is, Lengyelországban, Angliában, Francia- és Törökországban. Annak haláláig hűségesen szolgálta bujdosó fejedelmét, pedig csak egy hűségnyilatkozatot kellett volna tennie 1715-ig a Habsburg-háznak, amivel nemcsak büntetlenséget nyert volna, de magyarországi birtokait is visszakapta volna. Bensőséges kapcsolata volt Rákóczival, ő és Mikes Kelemen volt a két biztos pont uruk számára az emigrációban. Ezt a hűséget jutalmazta Rákóczi, amikor megfogyatkozott javaiból számukra mégis busásan végrendelkezett. Sibrik Miklóst halála után fejedelme mellé temették, majd az ő hamvaival együtt hazahozták, és Kassán, a Szent Erzsébet-dómban lévő közös kriptában helyezték örök nyugalomra, 1906. október 29-én.[2][3]

Emlékezete[szerkesztés]

A Sibrik Miklós úti felüljáró, Budapest

Budapesten út, Miskolcon utca viseli a nevét.

Sibrik Miklóst több történelmi műben is említik; pl. Szekfű Gyula: A száműzött Rákóczi c. művében nyolc alkalommal, a Rákóczi tükör I–II. kötetében hat alkalommal.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyar Életrajzi Lexikon II. kötet L-Z. 623. o. [1]
  2. Sibrik Miklós a szarvaskend.hu-n
  3. A hamvak hazahozatala 1906 októberében valósult meg. Külön bizottság ment Konstantinápolyba. Ugyanebben az időben, 1906. október 20-án az országgyűlés új törvénnyel eltörölte a fejedelmet megbélyegző 1715. évi XLIX. törvény cikket. Október 27-én érkeztek meg a bujdosók külön koporsóba tett maradványai Orsovára, ahol a kormány, az országgyűlés, a törvényhatóságok stb. fogadták őket. A hamvakat az összes város, amelyeken vasúton áthaladtak, közönsége lelkes ünneplése mellett hozták Budapestre, ahol 28-án egy napig a Szent István-bazilikában ravatalozták föl őket. Még 28-án éjjel Kassára szállították Zemplén vármegyén át, hasonlóan hazafias ünneplés mellett.

Források[szerkesztés]

Törökországi levelek:

  • 112. levelében írja le Rákóczi halálát, Április 8-án, nagypénteken kelt
  • 113. levél, Rodostó, 16. április 1735.

„Itt édes néném, könnyhullatással esszük kenyerünket, és olyanok vagyunk, mint a nyáj pásztor nélkül. Másnap szegénynek a testámentumát felnyitottuk, és elolvastattuk. Mindenik cselédeinek hagyott, én nékem ötezer német forintot, Sibrik uramnak is annyit, de mindenikünknek azt a pénzt Franciaországban kellene felvennünk. Mikor vesszük fel, Isten tudja.”

  • 117. levél, Rodostó, 8. octobris 1735.

„Édes néném, a jó Isten újabb keresztet adott reám, amelyet még előre általláttam volt, hogy reám fog szállani, de azzal könnyebbnek nem találom, de remélem, hogy erőt is ad a hordozására. Ítéld el néném, ha nem nagy kereszt-é rajtam, hogy a mi jó Sibrik apánkat el kellett tegnap temetnünk, annyi nagy és hosszas betegség után az Isten magához vevé. Egyrészint halálán nem kellene szomorkodnunk, mert az Isten végit vetette sok szenvedésinek, …”

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]