Selenicereus chrysocardium
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Selenicereus chrysocardium
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Selenicereus chrysocardium (Alex.) Kimn. in Bradleya 9:90 (1991) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Selenicereus chrysocardium témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Selenicereus chrysocardium témájú kategóriát. |
A Selenicereus chrysocardium egy különleges, hajtásain másodlagosan levélszerű karéjokat fejlesztő kúszó epifita kaktusz, melyet hatalmas, sárga közepű fehér virágai miatt mind gyakrabban termesztenek. Hajtásai miatt kapta angol Fernleaf cactus (páfránylevél-kaktusz) nevét. A latin chrysocardium szó aranyló közepű-t (aranyszívű-t) jelent.
Elterjedése és élőhelye[szerkesztés]
Mexikó, Chiapas állam, Santa Lucia és Río Napak környékén esőerdőkben, alacsony tengerszint feletti magasságban.
Jellemzői[szerkesztés]
Kapaszkodó hajtású növény, hajtásai erősen karéjosak, szárnyaltak, laposak, viszonylag vékonyak a bordák. A karéjok 150 mm hosszúak is lehetnek. A hajtások töve hengeres, 10 mm átmérőjű. Areolái kicsik, 2-3 sertetövist hordoznak csupán. Virágai 320 mm hosszúak, pericarpiuma mindössze 20 mm hosszú, 3–7 mm hosszú pikkelyekkel borított, melyek hónaljában 2-4 serteszerű tövis fejlődik, melyek 2–4 mm hosszúak. A tölcsér 160 mm hosszú, 12,5 mm átmérőjű, világoszöld színű, felső része bíboros árnylatú, pikkelyei 8–12 mm hosszúak, zöldek. A külső szirmok 8–10 mm szélesek, piszkos bordó színűek, lándzsa formájúak, kihegyezettek, a belső szirmok 15–25 mm szélesek, lándzsa alakúak. A porzók sárgák, a bibe krémfehér. A termés tövisekkel borított.
Rokonsága és felfedezése[szerkesztés]
Alexander és Backeberg szerint a faj az Epiphyllum (Marniera) fajokkal áll rokonságban.
A növényt, melynek Epiphyllumokra emlékeztető hajtásai majdhogynem páfrányleveleknek tűnnek Thomas Baillie MacDougall fedezte fel 1951-ben, aki a következő bejegyzést tette a felfedezésről:
<<…egy esős péntek reggelen….egy orchideáktól, törpepálmáktól, broméliáktól, begóniáktól, páfrányoktól és virágzó liánoktól hemzsegő „botanikus paradicsomnak” számító árnyas völgybe ereszkedtünk le a Chiapas-beli La Selva Negra-ban keresztül a ködön valamint a tölgy- és fenyőfák alkotta rengetegen, amikor egy figyelemre méltó növényen akadt meg a tekintetem. A közelebbi szemügyre vétele nem hagyott kétséget afelől, hogy egy kaktusszal van dolgom, mely elsőre valamilyen Epiphyllumnak tűnt: terresztrikus, kapaszkodó növény, melynek hajtásai ha elérték a humuszos talajt, újra legyökereztek és új bokrot formáltak….A herbáriumi lapon eltett hajtás…teljesen meglepett, mikor néhány nap múlva azt tapasztaltam, hogy teljesen kiszáradt, akár egy igazi levél…>>
Források[szerkesztés]
- Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
- Anderson H.F. et al. (2001): The cactus family. Timber Press, Portland, Oregon, USA. ISBN 0-8819249-8-9
