Selehov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Selehov (Шелехов)
Площадь Ленина в Шелехове.jpg
Selehov címere
Selehov címere
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyIrkutszki terület
JárásSelehovi
Irányítószám 666030–666037
Körzethívószám 39550
Testvérvárosok
Lista
Nomi
Népesség
Teljes népesség48 098 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+8, Irkutsk Time
Elhelyezkedése
Selehov (Oroszország)
Selehov
Selehov
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 52° 12′, k. h. 104° 06′Koordináták: é. sz. 52° 12′, k. h. 104° 06′
Selehov (Irkutszki terület)
Selehov
Selehov
Pozíció az Irkutszki terület térképén
Selehov weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Selehov témájú médiaállományokat.

Selehov (oroszul: Шелехов) város Kelet-Szibériában, Oroszország Irkutszki területén, a Selehovi járás székhelye. A szovjet korszakban alapított jelentős iparváros Irkutszk bolygóvárosának számít, elsősorban alumínium-kohászatáról ismert.

Lakossága: 47 943 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

A város névadója Grigorij Ivanovics Selehov (vagy Selihov) (1748–1795) orosz kereskedő, nagyvállalkozó, „Orosz Amerika” első állandó településeinek alapítója, az Orosz-amerikai Társaság létrehozásának kezdeményezője (az alapítást már nem érte meg).[3]

Fekvése[szerkesztés]

Irkutszk területi székhely mellett, az Irkut és mellékfolyója, az Olha közötti völgyben, az Irkutszk-cseremhovói-síkság déli peremén helyezkedik el. Távolsága a Bajkál-tótól 75 km, Irkutszktól kb. 15 km, de a két város határa közti autóúton csupán 7 km.

Területe kb. 3100 ha, tengerszint feletti közepes magassága 460 m. Az M-55 jelű autóút két részre osztja a várost, elválasztva a lakóterületeket az ipari zónától. A városon vezet át a transzszibériai vasútvonal is, a központi állomás neve Goncsarovo.

Éghajlata[szerkesztés]

A levegő évi középhőmérséklete: –1,1 °C. A januári középhőmérséklet –20,1 °C, a júliusi 17,7 °C. A csapadék mennyisége éves átlagban 490 mm. A fagymentes időszak átlagosan 97 napig tart. Sok éves átlagban az első fagyos nap szeptember 9., az utolsó június 1.

Története[szerkesztés]

Keletkezése és fejlődése szorosan kapcsolódott az alumíniumgyár építéséhez és történetéhez. A gyár helyéről, Irkutszk melletti felépítéséről 1951-ben született döntés. Selehovot 1956-ban a gyár építőinek településeként alapították, amikor a Komszomol kampányával ezer fiatalt irányítottak a területre. Első építői, majd első lakói is a központi (európai) országrészről érkezett építőmunkások, szakemberek voltak. A termelés beindításakor, 1962-ben kapott városi rangot. A gyár hőerőművét 1957-ben kezdték építeni, mely a várost ma is ellátja elektromos- és hőenergiával.

Gazdasága[szerkesztés]

Selehov a régió fejlett iparral rendelkező városainak egyike. Az ipar vezető ágazata a könnyűfémkohászat, legnagyobb létesítménye az aluminiumgyár. 1962-ben kezdte meg az aluminium gyártását, 1965-ben pedig a hengereltáru termelést. 1992-ben átalakult részvénytársasággá. 2007 óta a RUSZAL cégcsoporthoz tartozik.

1998-ban a részvénytársaságból kivált részekből két vállalat alakult. A „Kremnyij” Zrt. (a kremnyij jelentése 'szilícium') többek között a vegyipar számára és különféle ötvözetek készítéséhez állít elő szilíciumot; Oroszországban a tisztított (finomított) szilícium egyedüli gyártója. A SZUAL-PM Kft. porok, pigment- és pirotechnikai aluminiumporok készítésére specializálódott.

A városban előállított alumínium egyik nagy felhasználója az Irkutszkkabel gyár (nevével ellentétben szintén Selehov ipari zónájában van). A vállalatot 1966-ban alapították, 1992-ben privatizálták. Napjainkban a SZUAL cégcsoport tagja, Oroszország öt legnagyobb kábelgyárának egyike. Az építőanyagipar legnagyobb helyi vállalata a Kelet-szibériai vasbetonszerkezetek gyára (kft.).

Közlekedése[szerkesztés]

A transzszibériai vasút és az országos jelentőségű autóút állandó és gyors összeköttetést biztosít az Irkutszki terület városaival és az ország központi részeivel. A város mellett, az M-53-as (Krasznojarszk–Irkutszk) és az M-55-ös (Irkutszk–Csita) autóút találkozásánál elkerülőút épült, így a tranzitforgalom nem terheli a városi közlekedést.

Az aluminiumgyár építésével egyidőben a mai ipari zóna területén hozták létre Goncsarovo vasútállomást, melynek új épülete az 1980-as években készült el. További két vasúti megálló is van a városban: az egyik a külvárosi gyorsvasút vonalán, a másik az ipari zónában.

Az ország nagyvárosaival az Irkutszkba közlekedő légijáratok biztosítják a kapcsolatot, a repülőtér 26 km-re fekszik Selehov központjától.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 5.)
  3. Selihov (Selehov) (Irkipedia.ru)

Források[szerkesztés]

  • Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994) 
  • Selehov (orosz nyelven). Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. október 25.)
  • M. A. Vinokurov, A. P. Szuhodolov: Vihorevka (orosz nyelven). Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. április 6.)
  • Ekonomika (A járás honlapja)