Sebastian Kneipp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sebastian Kneipp
Sebastian Kneipp.jpg
Született
1821. május 17.[1][2]
Elhunyt
1897. június 17. (76 évesen)[1]
Bad Wörishofen[3]
Állampolgársága német
Foglalkozása
Kitüntetései Szent Sír Lovagrend
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sebastian Kneipp témájú médiaállományokat.

Sebastian Kneipp (Stephansried, 1821. május 17. - Wörishofen, 1897. június 17.) német katolikus pap, aki lelkészi hivatását természetgyógyászati tevékenységgel egészítette ki. Világhírű vízgyógyászati módszert fejlesztett ki, amit ma is Kneipp-kúrának ismerünk. Gyógyító tevékenysége alapján kapott új lendületet a természetgyógyászat.

Élete[szerkesztés]

Szegény takács gyermekeként nőtt fel Stephansried bajor faluban. Szülei mellett takácsként dolgozott. Tizennyolc évesen elhagyta otthonát, találkozott Merkle káplánnal, aki hajlandó volt tanítani. Dilingenben végezte el a gimnáziumot, majd 1848-ban beiratkozott az akadémiára, teológia szakra. Tanulmányait a müncheni egyetem teológiai szakán folytatta.

A sok nélkülözés miatt azonban megrendült az egészsége, TBC-ben megbetegedett. Akkoriban az orvosok gyógyíthatatlannak tartották ezt a betegséget. Kneipp már a kór utolsó stádiumában volt, vért köpött, amikor kezébe kerül Johann Sigmund Hahn A hideg víz gyógyerejéről című könyve. Annak hatására elhatározta, hogy meztelenül rövid fürdőket vesz a jeges Dunában. Nemsokára állapota csodálatos módon javulni kezdett. Otthon folytatta a fürdőzést, aminek köszönhetően teljesen meggyógyult.

Először szűk környezetének kezdett tanácsokat adni, később gyógyító tudásának híre eljutott Wörishofenbe. Hamarosan az orvosok is felfigyeltek rá, és valószínűleg irigységből kuruzslás vádjával pert indítottak ellene. A per során Kneipp azzal védekezett, hogy elsősorban olyan embereken segített, akik reményüket elvesztették az orvosokban, vagy nem volt pénzük a gyógyíttatásukra. Az érv meggyőzte a bírákat, s felmentették. Ekkor vált híressé Kneipp egyik mondása: „Ami küzdelembe nem kerül, az értéktelen". A megnövekedett érdeklődés kielégítésére könyvet adott ki, aminek olyan nagy sikere lett, hogy hamarosan zarándokmenetben érkeztek hozzá a gyógyulni vágyók. Ekkor fogant meg benne a wörisheimi gyógyintézet megalapításának ötlete.

A Kneipp-kúra[szerkesztés]

Lényege[szerkesztés]

Kezdetben csak a vízkúrára korlátozódott a kezelés, később azonban Kneipp kiegészítette táplálkozási és életmód-változtatási tanácsokkal is. A vízkúra lényege azon a feltevésen alapul, hogy a bőrön keresztül, különböző hőfokú vízzel, a legváltozatosabb ingert lehet kiváltani. A vízkúra számításba veszi az alkalmazási idő hosszúságát is, a befogadó szervezet érzékenységét és a környezet hőfokát. A kúra lényege tehát azon alapul, hogy a hideg víz a bőrereket összehúzza, miközben meleget von el a testtől. A bőrerek kitágulásával ellentétes reakció lép fel és kellemes meleg önti el a kezelt részt.

A bőr a hőszabályozás és az anyagcsere tekintetében sokkal fontosabb szerepet játszik, mint gondolnánk, mert számtalan fontos idegvégződés a bőrsejtekben található. A vízkezelések a bőrön keresztül az idegrendszerre hatnak. Összhangba hozzák a szívműködést, az anyagcserét, a vérkeringést, a légzést, az immunrendszert és a mirigytevékenységet. Segítik a bőr megtisztulását, kiválasztó funkcióját és a lelki egyensúly kialakulását. A hidroterápia nagy előnye, hogy a legtöbb esetben a páciens egyedül is alkalmazhatja. A hatásos kúra érdekében legalább egyhónapos, mindennapi kezelést javasolnak.[4][5]

A vízkúra fajtái[szerkesztés]

Kneipp wörishofeni intézetében, 1895-ben
  • borogatás
  • fürdők
  • gőzölés
  • lemosás
  • pakolás
  • zuhanyok

Wörishofeni intézet kúrája[szerkesztés]

A gyógyulni vágyók a ma is remekül működő intézetben lakhatnak a kúra idején. Reggel 4 és 5 óra között kapják meg az első kezelést. Napközben négyszeri könnyű étkezésben részesülnek, amelyeknek lényege sok főzelék, gyümölcs, kevés méz, teljes kiőrlésű kenyér, aludt tej és kevés hús.
Kneipp az étkezésre vonatkozó jelszava, hogy „legyen egyszerű, jó, tápláló és olcsó". Hirdette, hogy a hazai élelmiszerek a legjobbak és az idegen égöv alatt termőket jobb, ha elkerüljük. Továbbá a fehér kenyér fogyasztását teljesen eltiltotta és az ételek túlzott sózásától és fűszerezésétől is óvott.[6]
A betegek napközben meghatározott időkben sokat sétálnak az erdőben, nyáron mezítláb járkálnak a harmatos fűben vagy a vizet tapossák a hideg patakban, tehát Kneipp kúrája tartalmazza a víz-, fekvő- és légkúrát (mély légzések a friss levegőn), valamint a napfürdőt (napozás).

Idézetek Kneipptől[szerkesztés]

  • „A tétlenség gyengít, a gyakorlás erősít, a túlterhelés árt."
  • „Az ember legyen nemes, jó és áldozatkész."
  • „A természet a legjobb gyógyszertár.”
  • „Az egészség a kereskedelemben nem kapható, csak az életmódon keresztül.”[7]

Művei[szerkesztés]

  • Vízkúráim, 1886
  • Így kell élnetek, 1889
  • Gyermekápolás egészséges és beteg napokon, 1890
  • Végrendeletem egészségeseknek és betegeknek, 1912

A Kneipp-kúra mai formája[szerkesztés]

Nemcsak a vízkúra, hanem a Kneipp-ösvény is a nevét viseli. Ez az egyre szélesebb körben alkalmazott wellnessmódszer abból áll, hogy egy gyalogospályát különböző minőségű felületekkel látnak el (faháncs, fenyőtobozok, zúzott kő, kavicsok stb.), amelyeken mezítláb kell végigmenni. Kombinálható hidegvizes taposómedencével is. Mindez talpunk kombinált reflexmasszírozásával felfrissítve a szervezet működését, jótékonyan hat az egészségre. Szállodák, fürdők, kirándulóhelyek, óvodák stb. kedvelt objektumai.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]