Schvarcz Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schvarcz Gyula
Született

Székesfehérvár
Elhunyt1900. január 31. (60 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • politikus
  • történész
  • egyetemi oktató
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1868. november 14. – 1868. december 9.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1869. április 22. – 1872. április 15.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1872. szeptember 3. – 1875. május 24.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1875. december 4. – 1878. június 29.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1887. szeptember 28. – 1892. január 4.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1892. február 20. – 1894. október 19.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Schvarcz Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Schvarcz Gyula (Székesfehérvár, 1839. december 7.Budapest, 1900. január 31.) államtudományi író, történész, jogtörténész, művelődéspolitikus, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Pályája[szerkesztés]

Apja főhadnagy volt (meghalt 1841-ben), anyja Horhy Katalin. Horhyék házában nevelkedett. Középiskoláit szülővárosában (1848–1854), a gimnázium 7–8. osztályát a pesti piaristáknál, felsőbb tanulmányait a pesti, a müncheni és a berlini egyetemen végezte. 1861-ben a jénai egyetemen bölcsészdoktorrá avatták. Több évet tanulmányutakkal töltött el, bejárta Közép-Európát és Angliát.

Korán kezdett közoktatásügyi politikával foglalkozni, de a természettudomány terén is jelentékeny műveket alkotott. A tudomány és a politika szorosan egybekapcsolódott életében. Magyar, német, francia, angol és ó-görög nyelven írt művei figyelmet keltettek itthon és külföldön egyaránt. 1865-ben Új korszak címen közművelődési és tanügyi hetilapot alapított Bobory Károly szerkesztésével. A Magyar Tudományos Akadémia 1864-ben levelező, 1887-ben rendes tagjává választotta. Tagja volt a londoni Geological Society, Ethnological Society, Anthropological Society, a Société Géologique de France, az Académie Nationale és más társaságoknak.

Többször (1868–1872, 1875–1878 és 1887–1894) országgyűlési képviselővé választották, ekkor behatóbban foglalkozott az államjoggal. A politikai intézmények európai színvonalra emelését sürgette; államjogi és művelődéspolitikai nézeteiből (például közigazgatási bíróság felállítása, a tisztviselők minősítésének törvényben szabályozása, a földművelési minisztérium különválasztása a kereskedelemügyitől, a főrendiház modern felsőházzá alakítása stb.) és közoktatásügyünk felsőbb fokainak javítása (például a jog- és államtudományok különválasztása önálló államtudományi doktorátussal) sok minden az ő munkáiból került át a gyakorlati életbe. A vármegyei, városi, törvényhatósági közkönyvtárak alapításának, a progresszív jövedelmi adó bevezetésének, az általános szavazati jognak stb. nálunk Schvarcz Gyula volt az atyja. Parlamenti működése alatt a ház közoktatásügyi bizottságának volt előbb tagja, később évről-évre elnöke. Beszédei nagyrészt a kultúrpolitikára vonatkoznak. A Tisza-féle fúzió alkalmazásával ő is belépett a Szabadelvű Pártba, melynek 1894-ig volt tagja. Ekkor a budapesti egyetemen az ókori történelem rendes tanára lett (1900-ig), az újabb választáson már nem indult.

Cikkei[szerkesztés]

Cikkei a Gazdasági Lapokban (1856. Carlisle); a Kelet Népében (1856. A föld- és őslénytan viszonya az embernem eredetéhez); a Magyar Földtani Társulat Munkálataiban (1863. Emberásatagok); a Kritikai Szemlében (1879. Kautz Gyula Politikai tudománya c. könyvéről írt terjedelmes kritikát); a Szabadságban (1882. 3. és köv. sz. Irodalmi és politikai levelek Szent-Katolnától); az Egyetértésben (1883. 100., 102. sz. Montesquieu mint a salonok hőse, 124., 131. Montesquieu tanulmányútja); az Ung. Revueben (1886. Die Anfänge einer politischen Literatur der Griechen und die Staatsformenlehre des Aristoteles, 1887. Prof. Holm und die Demokratie von Athen); a Pesti Hirlapban (1887. 4. sz. Budapest és a tudomány, 88. sz. Városaink, 1888. 342. Szerbia új alkotmánya, 1889. 3. sz. Az akadémia hivatása, 21. Bölanger, 149. Rainer főherceg, 166. Egyetemi reform, 194., 195. A görög nyelv, 267. Néptanítóink javadalma, 1890. 82. A parlamentarizmus és hg. Bismarck); a M. Igazságügyben (1888. Tanulmány a magyar államjogi irodalom fölött); a Nemzetben (1888. 333., 337., 537. sz. Államtudományi irodalmunk köréből, 355. szám, Szellemi életünk és az akadémia, 1889. 319. sz. A görög nyelv mint facultativ tantárgy); a Jogtudományi Közlönyben (1889. Államjog, politika és rendjeladományozás); az Athenaeumban (1892. Magyarország alkotmányjogi átalakulása modern állammá); a Dunántúli Képes Naptárban (1892. Téves nézetek a görög irodalom felől, 1897. Adalék a legújabb keletű Cicero-cultus jellemzéséhez); a Nemzeti Szemlében (1900. 6. sz. A görög írónők); A Pallas nagy Lexikonának is munkatársa volt.

Felolvasásokat tartott a londoni Chronological Institute előtt (1858: On mankinds chronological reach as enlightened by natural sciences); a londoni Ethnological Society előtt (1863: On the diversity of human races); a Magyar Természetvizsgálók nagygyűlésén (1863: A moulinquigaoni ásatag emberi állkapocsról); a Magyar Természettudományi Társulat előtt (1863: Az állatalakok kortani elkövetkezése a rétegsorozatban).

Művei[szerkesztés]

Álnevei Pécsi Zombath és Edgar Lartey (a külföldi irodalomban).

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben, 2005. (29/1-2-20)

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Schvarcz Gyula/válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezetést és a jegyzeteket írta Miru György – Új Mandátum, Budapest, 2000. 266 p. – ISBN 963 9158 73 9
  • Schvarcz Gyula. Az ország tükre 1864. 109-110. old. Online
  • Hamza Gábor: Emlékezés Schvarcz Gyulára (1839-1900), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjára. http://mta.hu/ix-osztaly/jubileumi-megemlekezesek-106146
  1. Schwarz, Julius (BLKÖ)