Schirkhuber Móric

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schirkhuber Móric
Életrajzi adatok
Született1807. január 8.
Dobapinkóc
Elhunyt1877. szeptember 14. (70 évesen)
Budapest
Ismeretes mint
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Akadémiai tagságMTA levelező tagja (1858)

Schirkhuber Móric (Dobapinkóc (Sólyomvár), 1807. január 8.Budapest, 1877. szeptember 14.) bölcseleti doktor, piarista főgimnáziumi igazgató, a rend vagyoni gondnoka, tankönyvíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1858).

Élete[szerkesztés]

Ifjúsága éveit Tatán töltötte, ahova szüleivel még egyéves korában költöztek. Itt vette tudományos kiképeztetésének első alapját is. Középiskolai tanulmányai befejeztével 1823. október 7-én a kegyes tanítórendbe lépett. A két próbaévet kiállván, Magyaróvárra küldték, ahol két évig mint a nyelvtani I. és II. osztály tanára működött. Az 1827-28. tanévben felsőbb tanulmányainak folytatására Vácra, onnan a bölcseleti osztályok bevégeztével a hittudományok hallgatására Nyitrára, majd Szentgyörgyre ment. 1830. október 6-án a pesti egyetemen bölcseletdoktori oklevelet szerzett.

1831. szeptember 21-én Vurum József nyitrai püspök pappá szentelte, a pesti gimnáziumban három évig a nyelvészeti és szónoklati osztályban tanított. 1837-ben a váci líceumba természettan előadására küldték; itten hivatásának teendőit 1848-ig végezte. Az 1848. évi szabadságharc kitörése után a váci líceum megszűnt, Pestre hívták. Itt egy évig mint a rend kormányának tagja és számvevője működött. Miután azonban a magyar szabadságharc leküzdését követő évben a bécsi abszolút hatalom az 1848-ban életbe léptetett szaktanítás helyett a volt tanrendszert és az ezzel járó osztálytanítást újból visszaállította, tiszti körét a tanszékkel cserélte fel, Pesten a szónoklati osztályt tanítván. E minőségben szintén csak egy évet tölthetett. Az 1850-51. tanévben ugyanis a Thun-féle rendszer nyomán a szaktanítást országszerte meghonosították, s ez időtől 1858-ig a rend pesti főgimnáziumában a mennyiség- és természettan tanszékét töltötte be.

A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én levelező tagjának vette föl. Ezen évben a veszprémi társház főnöki tisztével és az ottani gimnázium igazgató-tanárságával bízta meg rendkormánya. Innen 1859-ben Vácra helyezték, ahol hármas tisztköréhez még az újoncnevelő igazgatása is, sőt a rendi növendékeknek a mennyiségtanban való oktatása is járult. Öt évi erőfeszítő fáradozásai közben súlyos betegségbe esett, mely beszélő orgánumát annyira elroncsolta, hogy ennek következtében a tanításra magát képtelennek érezvén, elhagyta eddigi állását és Pestre ment, ahol 1867-től mint a rend vagyoni gondnoka működött.

Arcképe: kőnyomat, rajzolta Barabás Miklós 1854-ben Pesten, nyomtatta Reiffenstein és Rösch Bécsben.

Írásai[szerkesztés]

Cikkei: a Magyar Akadémiai Értesítőben (1847. 233. l. A váczi műteremről, 1859. Mathem. és term. oszt. A kisérletek hatásáról a természettudományok fejlődésére); Előszó Hanák Állattanához (Pest, 1848); A Religio, Figyelmező és Nemzeti Ujságban (1848); a pesti gimnázium Programmjában (1854. A régiek ismeretköre, összehasonlítva a mostaniakéval); a Családi Lapokban (1855. A villanyosság és vele rokon erők főbb tüneményei); a Német-Magyar Tudományos Műszótárhoz (Pest, 1858.) a geográfiai, históriai, statisztikai, aritmetikai, algebrai, elméleti geográfiai és asztronómiai műnyelv készítésével járult; a Szent István Társulat Naptárában (1865. A levegő és a benne előforduló tünemények, 1866. Értekezés az éghajlatról)

Művei[szerkesztés]

  • Magyarok története a mohácsi veszedelemtűl fogva a mostani időkig. Deákul és magyarul előadva. Pest, 1836 (2. kiadás, uo., 1836)
  • Magyarok története deák és honi nyelven előadva, uo., 1837-49. Két kötet (Az 1843. kiadástól kezdve már csak magyarul. I. A nemzet eredetétűl fogva a mohácsi veszedelemig. Újabb kiadások: 1840, 1843, 1846, uo., 1849. Nyom. Budán, újonnan átdolgozva. II. A mohácsi veszedelemtűl fogva a mostani időkig. Újabb kiadások: 1840, 1843, 1846, uo., 1849. Budán. 6. kiadás. Pest, 1863)
  • Az elméleti s tapasztalati természettan alaprajza, melyet közhasználatra készített. Pest, 1844. Két kötet, 7 réztáblával (I. A súlyos anyagokról 118 idommal. II. A súlytalanokról és a nagyban mutatkozó tüneményekrűl 298 idommal. 2. kiadás. Uo. 1851. 3. kiadás. A felsőbb tanulók használatára, uo., 1852)
  • Mezei és házi gazdaságtan, melyet a hajdani s újabb tapasztalatok nyomán használatra készített... A szövegbe nyomott 24 fametszvénynyel, uo., 1847
  • A pesti nagy-gymnasiumban használatra elfogadott elemi tiszta mennyiségtani műszók sorozata, uo., 1850 (Sümeghi Pál, Barcs-Ferenc és Schröck Ferenc tanártársaival)
  • Természettani földrajz, kapcsolatban a földismével, kövülettannal s a föld termékei elterjedésével. A szövegbe nyomott 24 fametszvénynyel. Uo. 1853 (Ism. Budapesti Hirlap 1854. 320. sz.)
  • Természettan, tekintettel a vegytanra. Az alsó reál- és népiskolai, valamint öntanulási használatra. Fischer L. József után magyarítá. Uo. 1853 (magyar és német szöveggel és a szövegbe nyomott ábrákkal)
  • Földteke nyolcz ujjnyi átmérővel. Felkl után. Prága, 1855
  • Magyarország, Galiczia, Erdély stb. iskolai falabrosza (h. 40", sz. 50"). Holle után. Wolfenbüttel, 1857

Kézirat[szerkesztés]

Őszi esték, Téli éjek, Tavaszi reggelek, Nyári nappalok, melyekből 1864. december 17-éig mintegy 130, halála napjáig közel 400 ívet hagyott hátra.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]