Schütz Balázs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Schütz Balázs (Monostorszentgyörgy, 1890. augusztus 7.Móricföld, 1962. december 15.) erdélyi római katolikus egyházi író.

Életútja[szerkesztés]

1902–10 között a temesvári piarista főgimnázium növendéke volt. Teológiai tanulmányait Temesvárt és Freiburgban végezte (1915), ahol doktorátust is szerzett. 1915. október 1-jén szentelték pappá s tábori lelkészként szolgált az első világháború idején. 1918-tól káplán Temesvár-Gyárvárosban; 1921–28 között a temesvári papnevelő intézet román nyelvtanára, később Temesvár-Belvárosban káplán és a német reálgimnázium hitoktatója. 1928-tól Karánsebesen plébános, 1931-től esperes-plébános, 1938-tól szörényi főesperes. Írásait a két világháború között az Erdélyi Tudósító közölte.


1951 augusztusában a temesvári egyházmegye valamennyi esperesével egy időben letartóztatták, hazaárulás és kémkedés vádjával elítélték. 1952–53 között Nagyenyeden, majd Ocnele Mari-on raboskodott; tízévi börtönbüntetését és bărăgani száműzetését letöltve érkezett haza.

Kötete[szerkesztés]

  • Die Demut, ihr Wesen und ihre Stellung in der Moral nach der Lehre des hl. Thomas von Aquin (Temesvár, 1929).

Források[szerkesztés]