Sarudy Ottó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sarudy Ottó (Cselej, 1872. február 7. – Budapest, 1931. október 27.)[1] állami tanítóképzőintézeti tanár, Sarudy György testvéröccse.

Élete[szerkesztés]

Sarudy János és Szenczy Ida földbirtokos szülők fia. Tanulását részben magánúton végezte; gimnáziumba Sátoraljaújhelyen járt a piaristáknál; a IV. osztály befejezése után Sárospatakra ment, ahol az állami tanítóképző-intézetet végezte el. Ezután egy évig tanító volt Edelényben (Borsod megye). Majd Budapesten az állami polgári-iskolai tanítóképző-intézet nyelvtörténet-tudományi és zenei szakcsoportjának befejezése után polgári iskolai tanítói, két év múlva pedig tanítóképző-intézeti tanári oklevelet szerzett. Két és fél évig az érsekújvári polgári leányiskolában, egyig az alsólendvai állami polgári iskolában tanított; ezután az állami tanítóképző-intézetben működött, előbb Znióváralján, majd 1898-tól Pápán. 1908-tól igazgatója volt a Dévai Tanítóképzőnek, majd Kolozsvárott volt tanár. 1921-ben Pápán igazgató lett, 1922-ben tankerületi főigazgató, majd nyolc évig az állami tanítóképző intézetek országos felügyelője. Neje Harmos Mária Zolna volt. Sírja a pápai Alsóvárosi temetőben található.

Cikkei a Pápai Lapokban (1901. 31-33. szám. Balassi és Petőfi), a Magyar Tanítóképzőben és a Hivatalos Közlönyben (birálatok).

Munkái[szerkesztés]

  • Zsoltárok és dicséretek. Ev. ref. egyházi énekkarok, tanítóképző-intézetek és a középiskolák felső osztályai számára. 1. füzet. Budapest, 1902.
  • Magyar énekiskola. Tanító- és tanítónőképző-intézetek számára. U. ott, 1903-1904. Három rész. (Hodossy Bélával együtt.)
  • Magyar stilisztika és a közéleti fogalmazványok. Tanító- és tanítónőképző-intézetek számára. Szerkesztették és olvasókönyvvel ellátták. U. ott, 1903. (Köveskuti Jenővel együtt).
  • Magyar énekiskola a tanítóképzők számára. U. ott, 1904. (Hodossy Bélával együtt.) 3 füzet.
  • 100 magyar férfikar népénekkarok, tanítók és tanítójelöltek számára. U. ott, 1904.
  • Poetika, retorika és olvasókönyv a tanító- és tanítónőképző-intézetek II. osztálya számára. U. ott, 1904. (Ism. Hivatalos Közlöny 1905.)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Hadobás Pál: Edelény és környéke az irodalomban. Edelény, Művelődési Központ, Könyvtár és Múzeum, 2005.
  • Pápai pedagógus lexikon. Főszerk. Tungli Gyula. [Pápa], Pápai Művelődéstörténeti Társaság, 1997.