Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-26-1
A 2014-es adatok alapján Dél-Korea gazdasága a világon a 12., Ázsiában a negyedik legnagyobb. Az ország a koreai háború után a világ egyik legszegényebbje volt, de nemzetközi segélyekkel és kölcsönökből, agresszív, a konglomerátumokra és exportra építő gazdaságpolitikájával néhány évtized alatt az egyik leggyorsabban fejlődő gazdasággá, az ázsiai tigrisek egyikévé vált.
2014-ben Dél-Korea bruttó nemzeti terméke (GDP) 1416 milliárd dollár volt. Ennek 59,4%-át a szolgáltatások termelték ki, 38,3%-át az ipar; a mezőgazdaság aránya csupán 2,3%. A munkanélküliség az OECD országai közül az egyik legalacsonyabb.
Iparát a nehézipari ágazatok fémjelzik, mint például a petrolkémiai ipar vagy a hajógyártás; mellettük fontos az autóipar és a fogyasztói elektronika szerepe is. Több koreai nagyvállalat világszerte ismert: ilyen a Samsung, az LG és a Hyundai. Ezek profilja meglehetősen vegyes, a Hyundai például jelen van például a hajóépítésben, a Samsungnak jelentős építőipari vállalatai vannak, az LG pedig a petrolkémiai és félvezetőiparban is aktív. A szolgáltatóipar fejlettsége elmarad az iparétól, a kis- és középvállalkozásokra pedig kevés figyelmet fordítanak. A mezőgazdaság jelentősége az ipar fejlődésével egyre csökkent, az ország ma már élelmiszerigényének 70%-át importból fedezi. A turizmus rohamléptékben fejlődik; 2000-től 2005-ig a Koreába látogató külföldi turisták száma megduplázódott.
A gazdaság komplexitása 2012-ben a világranglista 5. helyén állt; legfőbb kereskedelmi partnerei az USA, Japán, Hongkong és Szingapúr. Legfontosabb exportcikkei a finomított kőolaj, az integrált áramkörök és az autók.
Dél-Korea egyre népszerűbb befektetési célpont, főképp az USA és Japán számára. Az ország pénzügyi központja a főváros, Szöul, amelynek Joido ( ) szigetén tömörülnek a pénzügyi szervezetek központjai. Természeti erőforrásai korlátozottak, az energiaigényének mintegy 96%-át importból fedezi. Az ország tagja a G20 szervezetnek és az OECD-nek.