Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-10-2
A Szondi-teszt egy, a 20. század harmincas éveiben kidolgozott, 1947-ben publikált pszichológiai vizsgálati eszköz. Nevét alkotójáról, Szondi Lipót (1893. március 11. – 1986. január 24.) magyar származású svájci pszichiáterről kapta. Az averbális, projektív, választásos tesztek közé tartozik (mint például a Lüscher-teszt). A vizsgált személy pszichiátriai kezelés alatt álló személyek arcképeit osztályozza aszerint, hogy rokonszenvesnek vagy ellenszenvesnek találja-e azokat. Szondi szerint ösztönök befolyásolnak minden emberi választást, így a teszt képeinek rendezését is. A választások alapján megrajzolható ösztönprofilból prognosztizálhatóak a számára kínálkozó sorslehetőségek (amik alatt azok az egyénre jellemző cselekvési tendenciák értendők, amelyek jó eséllyel elvárhatók, bár nem szükségszerűek).
A teszt hat sorozata 8–8 olyan ösztönbeteg fényképét tartalmazza, akik orvosi diagnózisa, kórtörténete és családi háttere pontosan ismert. A teszt a hasonló hasonlót választ elvén működik, vagyis a vizsgált személy azok arcképeit találja rokonszenvesnek, akikben az övéihez hasonló tendenciák lelhetők fel. A vizsgálat tehát feltételezi, hogy öröklött ösztöntörekvéseink az arcunkra vannak írva, és annál inkább látszanak, minél erősebbek.
Mind a Szondi-féle sorsanalitikus ösztönrendszert, mind a rá épülő tesztet számos elvi és módszertani kritika érte. Ennek ellenére sok klinikai pszichológus szerint a Szondi-teszt a diagnosztika megbízható és hasznos segédeszköze. Magyarországon a Szondi-tesztet hatósági vizsgálatban alkalmazzák. Eredményei alapján megvonhatják a vizsgált személy cselekvőképességét, ha pedig megállapítják róla, hogy cselekedeteiért nem képes felelősséget vállalni, gyámság alá helyezhető.