Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-17-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lehár Ferenc
Lehár Ferenc

Lehár Ferenc zeneszerző, operettkomponista, karmester (Komárom, 1870. április 30.Bad Ischl, 1948. október 24.). Halálának napja (és az ugyancsak operettjeiről híres magyar zeneszerző, Kálmán Imre 1882. október 24-i születésnapja) 2002 óta a magyar operett napja.

Zenei pályafutását színházi hegedűsként kezdte, emellett egy katonazenekarban is játszott 1899-ig. Zeneszerzőként első próbálkozásai kudarcba fulladtak, ezért átvette apja katonakarmesteri posztját, és ezt csak 1902-ben adta fel, amikor bemutatták első operettjét, a Bécsi asszonyokat, ami világsiker lett, és meghatározta további munkásságának fő irányát. A legnagyobb elismerést A víg özveggyel (1905), a Luxemburg grófjával és a Cigányszerelemmel (1910) aratta. Életének legnagyobb részét az osztrák császárvárosban és rövid ideig Berlinben töltötte, itt mutatták be nagy sikerű operettjeit. A századeleji operett egyik legkiválóbb képviselőjeként műveiben igényes kompozíciós követelményekkel lépett fel, megújítva a bécsi operett sablonossá merevedett stílusát.

Lehár tehetségét talán Puccini jellemzése támasztja alá a legjobban, aki azt nyilatkozta, hogy ha Lehár érdeklődése az operák világa felé terelődik, legnagyobb vetélytársa lett volna. Karrierje kezdetén megpróbált a lírai műfajban otthonra lelni, és a kezdeti sikertelenség után választotta az operettet, ami a 19. század végén és a 20. elején Bécs zenei életének egyik meghatározója műfaja volt. Mivel az operettek iránti igény folyamatosan nőtt és egyre-másra nyíltak az új színházak (elsősorban Németországban), a műfaj átmenetileg hanyatlásnak indult. A bécsi komponisták és librettisták egyre több piacképes árut próbáltak minél gyorsabban „előállítani”, de nem mertek eltérni a Strauss dinasztia operettsablonjaitól. Lehár számára az igazi áttörés A víg özvegy lett, amelyben szakított az operettkomponálás hagyományaival. A nagy újítás azonban nem a zenei anyag volt, hanem a librettó: a biedermeier álszemérem és érzelgősség eltűnt, helyét frivol nagyvárosi kötetlenség, merészebb humor, a kapitalista álmorál, a házasság, a politika kritikája váltotta fel. Lehár általában nem túl szerencsésen választotta meg szövegkönyveit, még azok után sem, hogy A víg özveggyel hatalmas ismertségre tett szert. Kritikusai rendszerint pozitívan méltatták zenéjét, viszont minduntalan hangsúlyozták, hogy a szövegkönyv gyengesége sokat elvesz műveinek értékéből.