Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-17-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Lehár Ferenc zeneszerző, operettkomponista, karmester (Komárom, 1870. április 30.Bad Ischl, 1948. október 24.). Halálának napja (és az ugyancsak operettjeiről híres magyar zeneszerző, Kálmán Imre 1882. október 24-i születésnapja) 2002 óta a magyar operett napja.

Zenei pályafutását színházi hegedűsként kezdte, emellett egy katonazenekarban is játszott 1899-ig. Zeneszerzőként első próbálkozásai kudarcba fulladtak, ezért átvette apja katonakarmesteri posztját, és ezt csak 1902-ben adta fel, amikor bemutatták első operettjét, a Bécsi asszonyokat, ami világsiker lett, és meghatározta további munkásságának fő irányát. A legnagyobb elismerést A víg özveggyel (1905), a Luxemburg grófjával és a Cigányszerelemmel (1910) aratta. Életének legnagyobb részét az osztrák császárvárosban és rövid ideig Berlinben töltötte, itt mutatták be nagy sikerű operettjeit. A századeleji operett egyik legkiválóbb képviselőjeként műveiben igényes kompozíciós követelményekkel lépett fel, megújítva a bécsi operett sablonossá merevedett stílusát.

Lehár tehetségét talán Puccini jellemzése támasztja alá a legjobban, aki azt nyilatkozta, hogy ha Lehár érdeklődése az operák világa felé terelődik, legnagyobb vetélytársa lett volna. Karrierje kezdetén megpróbált a lírai műfajban otthonra lelni, és a kezdeti sikertelenség után választotta az operettet, ami a 19. század végén és a 20. elején Bécs zenei életének egyik meghatározója műfaja volt. Mivel az operettek iránti igény folyamatosan nőtt és egyre-másra nyíltak az új színházak (elsősorban Németországban), a műfaj átmenetileg hanyatlásnak indult. A bécsi komponisták és librettisták egyre több piacképes árut próbáltak minél gyorsabban „előállítani”, de nem mertek eltérni a Strauss dinasztia operettsablonjaitól. Lehár számára az igazi áttörés A víg özvegy lett, amelyben szakított az operettkomponálás hagyományaival. A nagy újítás azonban nem a zenei anyag volt, hanem a librettó: a biedermeier álszemérem és érzelgősség eltűnt, helyét frivol nagyvárosi kötetlenség, merészebb humor, a kapitalista álmorál, a házasság, a politika kritikája váltotta fel. Lehár általában nem túl szerencsésen választotta meg szövegkönyveit, még azok után sem, hogy A víg özveggyel hatalmas ismertségre tett szert. Kritikusai rendszerint pozitívan méltatták zenéjét, viszont minduntalan hangsúlyozták, hogy a szövegkönyv gyengesége sokat elvesz műveinek értékéből.