Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2015-6-1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Mészáros Károly (Hajdúdorog, 1821. július 20.Zavadka, 1890. február 2.) magyar író, ügyvéd és helytörténész. Saját bevallása szerint elsősorban író, újságíró és helytörténész volt, és inkább a napi betevő megkeresése miatt lépett a nevelői és ügyvédi pályára. Összesen 26 könyv és több mint 800 tanulmány szerzőjeként ismert. Írásaiból képet lehet kapni széles körű műveltségéről, hiszen korának szinte minden témájában írt. Volt pszichológiai, szociológiai, történelmi, egyháztörténeti, kultúrtörténeti, mezőgazdasági, erdőgazdasági, jogi, jogtörténeti, pénzügyi, közigazgatási, politikai és egyházpolitikai témájú alkotása is.

Írói pályájára életútja jelentősen rányomta a bélyegét, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc aktív résztvevője volt. A harcokban egészségi állapota miatt ugyan nem vehetett részt, de írásaival, szervezői tevékenységével jelentős szerepet vállalat a forradalom alatt. Többek között ő adta nevét, és ő írta az alapszabályzatát az Egyenlőségi Társaságnak, amely a szabadságharc idején fontos politikai tömörüléssé vált. Madarász László elnöklete mellett Mészáros volt a társaság titkára. Ezután hadi tudósítóként is dolgozott a bács-bánáti és a tiszai seregek mellett. A szabadságharc bukása után bujdosni kényszerült, majd Ung vármegye törvényszéki ülnöke lett. Az 1860-as évektől kezdve ideje nagy részét Ungvárott vagy közeli birtokán, Zavadkán töltötte. Forradalmi tevékenysége miatt megfosztották hivatalától, később ügyvédi praxisától is.

A forradalom tehát Mészáros Károly egész életpályáját meghatározta, és nem volt ez másként alkotói pályájával sem. 1848 előtt több műve is a francia forradalom vívmányairól, az egyenlőségről szól. Ezek közül az Európa legújabb alkotmányai című alkotása volt kiemelkedő. Később egyre több jogi témájú művet írt, hogy megélhetését biztosítsa, és miután Ungba költözött, egyre több történeti áttekintő írása jelent meg a ruszinokról. Ezekből az időkből kiemelkedik a Magyarország népei történetileg s politikailag című műve, illetve Ungvár története.

Több mint harminc újságban jelentek meg cikkei, többet szerkesztett is, és ő alapította meg többek között a Kárpáti Hírnököt, az Ungvári Hírlapot és a Magyar Községjegyzőt is.