Madarász László (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Madarász László
Madarász László
Madarász László
Született 1811. szeptember 25.
Nemesgulács, Zala vármegye
Elhunyt 1909. november 6. (98 évesen)
Good Hope, Douglas megye, Missouri, Amerikai Egyesült Államok
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Madarász László témájú médiaállományokat.

Kisfaludi Madarász László (Nemesgulács, Zala vármegye, 1811. szeptember 25. – Good Hope, Missouri, Amerikai Egyesült Államok, 1909. november 6.[1][2]) magyar politikus, a reformellenzék tagja, majd az 1848–49-es forradalom és szabadságharc rendőrminisztere volt. Miután Zichy Ödön gyémántjainak elsikkasztásával megvádolták, lemondott, és a szabadságharc leverése után az Egyesült Államokba emigrált.

Élete[szerkesztés]

A nemesi származású kisfaludi Madarász család sarja. Madarász László a Zala vármegyei Nemesgulácson (akkori nevén Gulács) született 1811. szeptember 25-én. Apja, Madarász Gedeon, Somogy vármegyei táblabíró, édesanyja, Tóth Zsófia volt. Jogot tanult és ügyvédi végzettséget szerzett. Ezt követően testvérével, Madarász Józseffel együtt csatlakozott a Somogy és Fejér megyei reformellenzék radikális szárnyához. Az 1847-1848-as országgyűlésen Somogy megye követe, 1848-ban a népképviseleti országgyűlésen pedig Fejér megye csákvári választókerületének képviselője volt. Országgyűlési tevékenysége során a radikális baloldal vezéregyéniségévé vált. Részt vett az Egyenlőségi Társaság szervezésében és az elnöki posztot is ő töltötte be. Emellett az 1848. július 1-jén induló Nép-elem folyóirat szerkesztésében is szerepet vállalt.

1848 őszén bekerült az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjai közé, november 28-án pedig az Országos Rendőri és Postaosztály vezetőjévé nevezték ki. 1849-ben Madarász László volt a kezdeményezője a Habsburg-ház trónfosztásának és Kossuth kormányzó-elnökké választásának (1849. április 14.), ezzel az OHB működése véget ért. Ezek után nem volt jogi akadálya a Szemere-kormány megalakulásának (május 2.). A Békepárt vezérei Madarász Lászlóban látták a legnagyobb veszedelmet, ezért rágalom-hadjáratot indítottak ellene, elterjesztették, hogy a Görgei Artúr által árulóként kivégeztetett Zichy Ödön ingóságai közül a gyémántokat Madarász magához vette, „gyémántos Madarásznak”, „gyémántos miniszternek” kezdték gúnyolni.

Debrecenben a Békepárt folyamatosan támadta. Politikai ellenfelei hamarosan jogi úton is megvádolták a Görgei Artúr által árulás miatt kivégeztetett Zichy Ödön gyémántjainak elsikkasztásával és 1849 áprilisában lemondásra kényszerítették. Ezt követően képviselői mandátumát is feladta, azonban a csákvári választókerületben újra megválasztották. Még a világosi fegyverletétel előtt Svájc, Franciaország és Anglia érintésével 1850 őszén Egyesült Államokba emigrált. Letelepedése után haláláig farmerként dolgozott és nem folytatott semmilyen politikai tevékenységet. Remeteként élt, kizárólag családja körében tartózkodott, Amerikában csak Varga Ferenccel barátkozott, az itthoniak közül testvérével, Madarász Józseffel tartotta a kapcsolatot. Mind Varga Ferenc, mind Madarász József meg voltak győződve Madarász László ártatlanságáról. Jogi igazságot azonban életében soha senki nem szolgáltatott neki, az ellene indított rágalom nem nyert jogorvoslatot. 1909. november 6-án hunyt el Good Hope-ban (Douglas megye, Missouri[3]).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950
  2. Ács Tivadar: New-Buda. Budapest: Ács Tivadar. 1941. 86. o.  
  3. Ladislaus Madarasz (angol nyelven). Find a Grave, 2009.

Források[szerkesztés]