Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2014-36-1
.jpg)
A fehérfejű rétisas (Haliaeetus leucocephalus) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjében a vágómadárfélék (Accipitridae) családjának egyik faja. Ez a ragadozó Észak-Amerika egyik legismertebb madara, az Amerikai Egyesült Államok nemzeti madara, ami az ország címerén is szerepel.
Két alfaja van. A rétisassal (Haliaeetus albicilla) fajkomplexumot alkot, vagyis külsejük nem vagy alig különbözik, de nem képesek szaporodni egymással, genetikailag külön fajok. Előterjedési területe magába foglalja Kanadát és Alaszkát, az Amerikai Egyesült Államok kontinentális területének legnagyobb részét és Észak-Mexikót. Az olyan élőhelyeket kedveli, amelyeken nagy, táplálékkal teli, nyílt vizeket és hatalmas, öreg fákat talál, hogy nyugodtan fészkelhessen.
Legfőbb táplálékai halak, de sok mást is zsákmányol. Vadászat közben „rázuhan” az áldozatra, amit karmaival kap el. Csőre nagy, kampós. Az ivarérettséget 4–5 évesen éri el. Az észak-amerikai madarak közül a fehérfejű rétisas fészke a legnagyobb: két méter széles, négy méter mély, és akár 1 tonnás is lehet. A felnőttek tolla általában barna, fehér fejjel és farokkal. A nemek egyforma színűek, de a tojók nagyobbak, mint a hímek. A fiatalok teljesen barnák. Angol neve „Bald Eagle”, ami kopasz sast jelent; korábban a „bald” szó fehérfejet is jelentett, tehát a jelentése valójában fehérfejű.
A fehérfejű rétisas a 20. század utolsó évtizedeiben az USA legnagyobb részén kihalófélben volt, bár Alaszkában és Kanadában igen jól állt. Ma állományainak helyzete mindenütt jó, ezért 1995. július 12-én az USA szövetségi kormánya a végveszélyben levő állatok listájáról a veszélyeztetett állatok listájára helyezte át. 2007. június 28-án a szövetségi kormányt követve az úgynevezett alsó 48 állam is levetette a sast a végveszélyben levő állatok listájáról.