Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2011-9-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Antonio Lucio Vivaldi
Antonio Lucio Vivaldi

Antonio Lucio Vivaldi (Velence, 1678. március 4.Bécs, 1741. július 28.) olasz barokk zeneszerző, hegedűs, pedagógus, impresszárió és pap. Apja, Giovanni Battista Vivaldi a velencei Szent Márk-székesegyház hegedűse volt, valószínűleg ő tanította a fiát hegedülni. Vivaldit a szülei papnak szánták, egyházi tanulmányait 1688-ban kezdte meg. Mivel azonban koraszülött volt és beteges természetű maradt, nem adták be a velencei papi szemináriumba, hanem otthon taníttatták. A zeneszerzőt 1703-ban szentelték áldozópappá, de papi hivatását nem sokáig gyakorolta — ahogy mondta, egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy rendszeresen misézzen.

1704-ben a Conservatorio dell’Ospedale della Pietà tanára lett, és bár később többször került összetűzésbe az intézmény vezetőivel, ezt az állását élete végéig megtartotta. A Pietà hangversenyei és zenés istentiszteletei a korabeli velencei és külföldi nemesek kedvelt szórakozásai voltak, így Vivaldi több befolyásos uralkodóval, arisztokratával ismerkedhetett meg. Első operáját 1713-ban, Vicenzában mutatták be nagy sikerrel, következő dalművét a következő évben már Velencében vitték színre. Ezután nem sokkal a velencei Sant'Angelo színház impresszáriója lett, operái pedig hamar meghódították Itália operaszínpadait: néhány év múlva már Firenze, Róma, Mantova, Milánó színházai is rendeltek tőle operákat. Operaszerzőként egyre nagyobb hírnévre tett szert, Mantovában egy ideig Fülöp herceg szolgálatába is lépett. 1720-ban jelent meg Benedetto Marcello korabeli operaéletet kifigurázó írása, amelynek egyik főszereplője Vivaldi volt. A zeneszerző 1725-ben Rómába utazott, ahol három operáját mutatták be, és valószínűleg a pápával is találkozott. Az 1730-as években a zeneszerzőt már egyre kevésbé becsülték meg, a Pietà is több fiatal zenészt alkalmazott, végül megvált Vivalditól, aki elhatározta, hogy elhagyja a lagúnák városát. Eladta mindenét és Bécsbe utazott, hogy régi ismerősének, VI. Károly császárnak ajánlja fel szolgálatait. Az uralkodó azonban hamarosan elhunyt, ezért Vivaldi tovább akart utazni Drezdába, de megbetegedett, és ő is meghalt.