Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2011-21-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Humpback stellwagen.JPG

A hosszúszárnyú bálna vagy púpos bálna (Megaptera novaeangliae) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Ceatacea) rendjéhez, ezen belül a sziláscetek (Mysticeti) alrendjéhez és a barázdásbálna-félék (Balaenopteridae) családjához tartozó faj. A Megaptera nemnek és egyúttal az egész alcsaládnak ez az egyetlen faja.

A hosszúszárnyú bálna a nagyobb testű barázdásbálna-félék közé tartozik. Az állat hossza 13–14 méter, néha elérheti a 16 métert is. Testtömege legfeljebb 40 tonna. Teste különleges alakú, mellúszói feltűnően hosszúak; erről kapta a magyar nevét is. Fején bőrdudorok és bütykök nőnek. Ez a bálnafaj a többi bálnához képest elég gyakran ki-kiugrik a vízből. A hímek bonyolult „énekei” 6–35 perc hosszúak, és alkalmanként egyéb hangokat is kiadnak. A hangok frekvenciája 40–50 Hz, és a néhány órán át folyamatosan ismételt ének 30 kilométerre is elhallatszik. Az éneklés szerepe még nem pontosan ismert, a párkeresésben lehet jelentősége.

A hosszúszárnyú bálna az óceánok és tengerek lakója. Egy példány évente 25 000 kilométert is megtehet. Csak nyáron, a sarki vizekben táplálkozik, majd télire a szubtrópusi és trópusi tengerekbe vándorol párosodni és elleni — ezalatt a nyári táplálkozó időszakban felhalmozott zsírtartalékából él. Tápláléka: planktonikus rákok (krill), halak és tintahalak. A déli félteke bálnái inkább planktonikus rákokkal táplálkoznak, északi fajtársaik több halat fogyasztanak. A halakat többféle módszert váltogatva fogják: egyik módszerként a farokcsapásaikkal és felugrásaikkal keltett lökéshullámokkal riasztják fel a halakat, másik módszerként a víz mélyéről felbocsátott buborékokkal zavarják meg őket.