STS–51–B

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
STS–51–B
Sts-51-b-patch.png
STS-51-B crew.jpg
Hátsó sor (B–J): Lind, Wang, Thagard, Thornton, van den Berg
Első sor (B–J): Overmyer, Gregory
Repülésadatok
Űrügynökség NASA
Űrrepülőgép Challenger
A repülés paraméterei
Start 1985. április 29.
16:02:18 UTC
Starthely Cape Canaveral
LC39-A
Keringések száma 111
Leszállás
ideje 1985. május 6.
16:11:04 UTC
helye Edwards légitámaszpont
Időtartam 7 nap 0 óra 8 perc 46 mp
Megtett távolság 4 651 621 km
Előző repülés
Következő repülés
STS–51–D
STS–51–G

Az STS–51–B jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép program 17., a Challenger űrrepülőgép 7. repülése.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hétnapos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése. Második alkalommal utazott a világűrbe az űrrepülőgép rakterében a Spacelab mikrogravitációs laboratórium. A legénység tagja volt az első holland űrhajós, Lodewijk van den Berg is.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez. A küldetés ideje alatt kettő alkalommal gyakorolták a vészhelyzetben történő műveleteket (GAS).

Első nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1985. április 29-én a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták (SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 91,5 perces, 57 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 346 kilométer, az apogeuma 353 kilométer volt.

Felszálló tömeg indításkor 111 676 kilogramm, műveleti tömege a pályán 99 453 kilogramm, leszálló tömeg 96 097 kilogramm. Szállított hasznos teher felszálláskor/leszállásnál 14 198 kilogramm

Hasznos teher[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az űrrepülőgép rakományterében rögzített Spacelab mikrogravitációs modulban 12 órás váltásban dolgoztak az űrhajósok. Kutatási munkájukhoz (anyagtudomány, élettudomány, áramlástan, légkör fizika, csillagászat) folyamatosan kaptak támogatást, egy a Földön elhelyezett kontroll laboratórium segítségével. 15 elsődleges kísérletből 14 sikeresen elvégeztek.

Speciális ketrecekben másodszor repült, tudományos kísérletek érdekében nem emberi élőlény, két mókus majom és 24 patkány a világűrbe.

Speciális teher[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tehertérben rögzített Spacelab kutató modul mellett kettő (NUSAT, GLOMR) speciális terhet (világűrbe kihelyezendő) is szállítottak a világűrbe. A Canadarm (RMS) manipulátor kar segítségével végezték a telepítést.

NUSAT[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak Utah műhold (Northern Utah Satellite) vagy G–010 (Getaway = távozó). Feladata radarállomások bemérésének (kalibrálásának) segítése. Kódja: SSC 15666, súlya 52 kilogramm volt. A küldetés első napján sikeresen pályairányba telepítették. 1986. december 15-én belépve a légkörbe megsemmisült. Szolgálati ideje 594 nap, azaz 1,63 év volt.

GLOMR[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Global Low Orbiting Message Relay Satellite, az egész világra kiterjedő, alacsony pályán keringő üzeneteket vevő/továbbítótó (relé állomás) műhold, technikai okok miatt nem lehetett telepíteni, visszatért a Földre.

Hetedik nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1985. május 6-án Kaliforniában az Edwards légitámaszponton szállt le. Összesen 7 napot, 00 órát, 8 percet és 46 másodpercet töltött a világűrben. 4 651 621 kilométert (2 890 383 mérföldet) repült, 111 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején visszatért kiinduló bázisára.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a repülések száma az STS–51–B-ig, azzal együtt)

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visszatérő személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Robert Franklyn Overmyer (2), parancsnok
  • Frederick Gregory (1), pilóta
  • Don Lind (1), küldetésfelelős
  • Norman Earl Thagard (2), küldetésfelelős
  • William Edgar Thornton (2), küldetésfelelős
  • Lodewijk van den Berg (1), rakományfelelős,
  • Taylor Wang (1), rakományfelelős

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • STS–51–B. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)
  • STS–51–B. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)
  • STS–51–B. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)
  • STS–51–B. ksc.nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)
  • STS–51–B. nss.org. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)
  • STS–51–B. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)