Sövér Elek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sövér Elek (Gyergyóalfalu, 1937. július 25.Csíkszereda, 1982. május 7.) festőművész, grafikus.

Életpályája[szerkesztés]

„A nagy mester, Nagy István utódjának tartottuk, mivel – akárcsak ő – szinte önmagával viaskodott, amikor rajzolt, vonalai és színei úgy ölelkeztek képein, mint a Hargita hegyei és völgyei. Alkotásaiban szinte kilép önmagából, a nappal világosságában, az est szürkületében barangol a mezőkön, a hegyeken, s keresi és találja meg az utat az emberekhez.”

Nicolae Bucur

Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi Képzőművészeti Középiskolában végezte 1955-ben, ahol Barabás István, Bordi András, Piskolti Gábor és Nagy Pál voltak a tanárai. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán szerzett oklevelet, Kádár Tibor és Feler Petru tanítványaként.

A főiskola elvégzése után 1961-ben Aradra helyezték ki rajztanárnak. 1962 és 1970 között szülőfalujában tanított, majd 1970-től Csíkszeredában folytatta tanári pályáját. 1973-tól 1981-ig a csíkszeredai Zene- és Képzőművészeti Iskola igazgatója volt.

Tájképeket és portrékat festett, különböző életképeket jelenített meg alkotásaiban. Nagy Istvánt tekintette eszményképének. Pályája kezdetén expresszionista grafikával próbálkozott, merész gesztusokkal, kifejező színhatással jelenítette meg a Székelyföld tájait, emberi típusait.

1962-től tartományi, később megyei képzőművészeti tárlatokon vett részt. Első egyéni kiállítására 1966-ban került sor Gyergyóalfaluban. Számos erdélyi csoportos és egyéni kiállításon, valamint Bukarestben is bemutatta munkáit. Festményei eljutottak külföldre is, többek között 1974-ben New Yorkban állították ki alkotásait egy csoportos kiállításon.

1967-ben Magyarországon, 1972-ben a Szovjetunióban tett tanulmányutat. Éveken át résztvevője volt a gyergyószárhegyi képzőművészeti alkotótábornak; négy olajképet és egy akvarellt hagyott a tábor gyűjteményében. Köztük található életműve két legkimagaslóbb alkotása, a Kék ruhás lány akvarellje és a Tatárok hídja.

1968-tól a Képzőművészeti Alap tagja és a Képzőművészek Országos Szövetségének tagjelöltje. Monumentális alkotásai láthatók a csíkszeredai Fenyő szállodában és a gyergyócsomafalvi művelődési otthonban.

1982. május 7-én hunyt el Csíkszeredában. Szülőfalujában, Gyergyóalfaluban helyezték örök nyugalomra.

Emlékezete[szerkesztés]

„Alkotásaid döbbenetként hatottak, bármilyen műfajról is szóltak: tájképek, portrék, kompozíciók vagy pasztellkrétával készült sorozatokkal találtuk szembe magunkat. Te voltál az igazi lokálpatrióta, büszkén viselve sorsodat, hittel hirdetve ennek minden igazát. Munkáid igazolják-bizonyítják Festőhited hiteles igazát.”

Márton Árpád

A Nagy István Zene- és Képzőművészeti Líceumban 2002. március 14-én az Iskolanapokon szervezett ünnepségsorozat keretében volt igazgatójukra emlékeztek a tanárok és diákok. Születésének hatvanötödik és halálának huszadik évfordulója alkalmával az iskola falán emlékplakettet helyeztek el. Megemlékező beszédet mondott Imecs László tanár, ugyanakkor emlékkiállítást szerveztek a Golden Gallery kiállítótermében.

Születése hetvenedik és halála huszonötödik évfordulója alkalmából, 2007. augusztus 6-án a Csíkszeredai Városnapok keretében került sor az életművét bemutató kiállításra a Csíki Székely Múzeumban. Munkásságát Márton Árpád festőművész méltatta.

Gyergyóalfaluban a szakközépiskola és a művelődési ház viseli nevét, szülőházán márványtábla őrzi emlékét. 2002. március 14-én emlékplakettet helyeztek el a Csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum falán. 2002. május 10-én Gyergyóalfaluban emlékszobát avattak a fiatalon elhunyt festőművész tiszteletére.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Ablakban
  • Alfalvi földműves
  • Alfalvi táj
  • Alkonyat
  • Alkonyat Alfaluban
  • Apám
  • Anyám
  • Arckép
  • Baktai táj
  • Balázs József
  • Benke András
  • Betegágyon
  • Bucsin
  • Bucsin-tető
  • Csenge
  • Csűr
  • Évszakok
  • Fagyott föld
  • Feleségem, Judit
  • Ilike
  • Judit
  • Karda család portréi
  • Karda Emese
  • Kék ruhás lány
  • Kendős öregasszony
  • Kincses Emese
  • Leányarckép
  • Mama
  • Mari néni
  • Marosfő
  • Marosfői táj
  • Mezőn
  • A mi városnegyedünk
  • Pihenés
  • Pityókaszedés
  • Orbán Gyula
  • Önackép
  • Öregasszony
  • Öregember
  • Szereplők
  • Tatárok hídja
  • Tájkép
  • Tamás bácsi
  • Téli reggel
  • Út
  • Úz völgye
  • Várakozás
  • Vorzsák
  • Zsolt fiam
  • Zsuzsi

Köztéri művei[szerkesztés]

  • 1976 Fenyő Szálló Csíkszereda
  • 1976 Művelődési Otthon Gyergyócsomafalva

Kiállítások[szerkesztés]

Egyéni kiállítások[szerkesztés]

  • 1966 Gyergószentmiklós
  • 1973 Kézdivásárhely
  • 1973 Székelyudvarhely
  • 1976 Csíkszereda
  • 1978 Kolozsvár
  • 1979 Csíkszereda
  • 1981 Csíkszereda
  • 1983 Csíkszereda
  • 2002 Csíkszereda
  • 2002 Gyergyóalfalu
  • 2007 Csíkszereda
  • 2007 Gyergyóalfalu

Csoportos kiállítások[szerkesztés]

  • 1962 Marosvásárhely
  • 1968 Bukarest
  • 1968 Marosvásárhely
  • 1971 Csíkszereda
  • 1974 New York
  • 1977 Kovászna
  • 1978 Kolozsvár

Források[szerkesztés]

  • Dr. Szabó Ákos-Kállai Tibor: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona 2. kötet. Budapest, 1997.
  • Zöld Lajos: A víz szalad, a kő marad. Csíkszereda, 1999.
  • Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. ISBN 9638477466 Online elérés
  • Sövér Elekre emlékeztek Gyergyóalfaluban. In Hargita Népe, 2002. május 13.
  • Sövér Elek emlékkiállítás. In: Hargita Népe . 2002. március 15.
  • Sövér Elek 1937-1987. Szerkesztette: Kozma Mária. Csíkszereda, 2007.

További irodalom[szerkesztés]

  • Székely János: Egy rögeszme genezise. Bukarest, 1978.
  • Nagy Z.: A hűség ereje. In: Korunk, 1984/2

Külső hivatkozások[szerkesztés]