Sötétség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A sötétség a fény teljes ellentéte. A fogalom alatt általában a világítás hiányát, vagy a látható fény hiányát értjük.

Az emberi szem nem tudja megkülönböztetni a színeket sem nagyon magas, sem alacsony fényviszonyok idején.[1]

Tudományos értelemben a sötétség észlelése különbözik a fény puszta hiányától, mivel az utóképnek (angolul afterimage) érzékelésre gyakorolt hatása van. Az észlelés során a szem aktív, és a retina stimulálatlan része kiegészítő utóképet produkál.[2]

A fizikában egy tárgy akkor sötét, amikor elnyeli a fotonokat, ezáltal halványabbnak tűnik. Például a matt fekete festék nem tükröz vissza sok látható fényt, míg a fehér festék sok fényt tükröz vissza, így fényesnek tűnik.[3]

A sötétség gyakori eleme a művészeteknek is: több festmény, zenemű és irodalmi mű témája a sötétség.

Az irodalomban a sötétség a gonosz szimbóluma, de azt is jelképezi, hogy egy történet súlyos vagy nyomasztó.

William Shakespeare Lear királyt a "sötétség hercegének" nevezte, a Szentivánéji álom című művében pedig szájat adott a sötétségnek, amivel fel tudja falni a szerelmet.[4] A Canterbury mesék írója, Geoffrey Chaucer azt írta, hogy a "lovagoknak el kell űzniük a sötétséget".[5] Az Isteni színjátékban Dante "puszta sötétségként" írta le a poklot.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Wundt, W.: Part 6. Pure sensations. Outlines of Psychology , 1907
  2. Demonstrations of Color Perception and the Importance of Contours, Handbook for Teaching Introductory Psychology. Texas: Psychology Press, 217. o. (2000). ISBN 9780805836547 „"Afterimages are the complementary hue of the adapting stimulus and trichromatic theory fails to account for this fact"” 
  3. Mantese, Lucymarie (2000. március 1.). „Photon-Driven Localization: How Materials Really Absorb Light”. American Physical Society, Annual March Meeting, E2.001. o, Kiadó: American Physical Society.  
  4. Shakespeare, William: The Complete Works. The Tech, MIT
  5. The Canterbury Tales, and Other Poems 
  6. The Divine Comedy