Sóltz Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sóltz Vilmos
Viliam Scholtz.png
Született 1833. december 8.[1][2]
Svedlér
Elhunyt 1901. október 12. (67 évesen)[1][2]
Budapest
Foglalkozása feltaláló
Sírhely Fiumei Úti Sírkert

Sóltz Vilmos (Scholz, Scholcz, Scholtz, Solcz) (Svedlér, 1833. december 8.Budapest, 1901. október 12.) magyar kohómérnök.

Pályafutása[szerkesztés]

1854–1858 között a selmecbányai akadémián tanult bányászatot és kohászatot, ezt követően állami szolgálatba lépett. 1858–1859-ben a fejérpataki kincstári vasgyárban gyakornok, 1859–1860-ban a pénzügyminisztérium által, a csehországi Přibramban szervezett tanfolyamon vett részt, gépészetet, mechanikát tanult. 1861–től Máramaros vármegyében dolgozott. 1861 és 1863 között Fejérpatakon volt gyakornok, majd ellenőr, 1864-től 1867-ig Kabolapojánán kohómester, majd 1867–1869-ben Fejérpatakon a kohászat vezetője volt. 1869–1871-ben a turjaremetei vasgyárban felügyelő, utána a diósgyőri, később a besztercebányai vasgyárakban volt mérnök. 1873-tól 1881-ig töltötte be a tiszolci vasgyár vezetői (kohófelügyelő) funkcióját. 1881-ben meghívták a Selmeci Akadémiára a vaskohászat–vasgyártás tanszék vezetőjének. Innen vonult nyugállományba 1901-ben. Az Akadémiának 1892–től 1896-ig vezetője is volt – igazgatóhelyettesi beosztásban. E tevékenysége alatt az oktatás és a szervezet jelentősen korszerűsödött.

Selmecbányán 1891–1892-ben a Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület elnöke volt, majd ebből – Sóltz jelentős közreműködésével – 1892. június 27-én alakult meg az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE), aminek nyugdíjba meneteléig ügyvezető alelnöke is volt. Nyugdíjas élete rövid volt, még 1901-ben elhunyt. 1904. szeptember 25-én állított síremléke a Kerepesi temetőben áll (28–8–21), Damkó József és Hikisch Rezső munkája.

Igen jelentős a szakirodalmi munkássága, sok szakcikkét az OMBKE lapjában, a Bányászati és Kohászati Lapokban tette közzé. Szakmai tevékenysége során számos találmányt dolgozott ki.

Tiszteletére az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, alapításának 75. éves jubileumán, 1967-ben Sóltz Vilmos emlékérmet alapított – az egyesületi élet fejlesztésében szerzett érdemek elismerésére.

Kitüntetései, címei, tisztségei[szerkesztés]

Találmányai[szerkesztés]

  • Folytonosan működő vízgázfejlesztő készülék;
  • Sóltz–féle acélpest;
  • Sóltz–féle adagoló és gázfogó készülék nagyolvasztókhoz.

Szakirodalmi munkássága[szerkesztés]

Könyvei[szerkesztés]

  • A tégelyacél–gyártás és a tégelyacél kereskedelmi gyártmánnyá való feldolgozása. Selmecbánya: Joerges, 1897. 126 p., 12 t.

Tanulmányai[szerkesztés]

  1. A Farbaky- és Soltz–féle folytonosan működő víz–gázfejlesztő készüléknek leírása és elmélete. In: Bányászati kohászati és földtani kongresszus. Budapest, 1885. 12 p. Ugyanaz: Bányászati és Kohászati Lapok (BKL), 1885. 71–73, 77–78. p.
  2. I. Soltz–féle adagoló- és gázfogó készülék nagyolvasztóknál. II. Soltz–féle aczélpest. In: Ezredvégi Bányászati, kohászati és geológiai kongresszus; Budapest, 1896. szeptember 25–26. Bpudapest, Kosmos, 1896. 9 p. 2 t. Németül és franciául is megjelent.
  3. A generátorok és a Siemens–féle generátor–gázfűtés elméletéhez. Stegmann után közli S. V. In: BKL, 1879. (hét közleményben)
  4. A Thomas- és Gilchrist–féle eljárásnak jelen állása és annak befolyása a vasiparra. In: BKL, 1882. (három közleményben)
  5. A brezovai 150 000 kilogrammot nyomó üllőalj öntésének leírása. In: BKL, 1883. (három közleményben)
  6. Utazási jelentés. (Westfáliai utazás, 1882.) In: BKL, 1884–1886. (17 közleményben)
  7. Drótgyártásra való rudacsok és bugák öntése a Kurzwernhardt–féle eljárás szerint. In: BKL, 1887.
  8. Vaskohászattan. In: Bányászati és Kohászati Zsebnaptár, 1890. 172–204. p. (ugyanaz 1891-ben)
  9. A magyar bányászati és kohászati irodalom pártoló egyesület ügyei. In: BKL, 1891. (nyolc közleményben)
  10. A magyar bányászati és kohászati irodalom pártoló egyesület ügyei. In: BKL, 1892. (11 közleményben)
  11. Felhívás a magyar bányászati és kohászati egyesület mélyen tisztelt tagjaihoz! In: BKL, 1892. 223–224. p.
  12. Mélyen tisztelt tagtárs urak! (Az OMBKE megalakulása utáni fölhívás.) A magyar bányászati és kohászati irodalom pártoló egyesület ügyei. In: BKL, 1892. 131–132. p.
  13. A Briquette gyártás. In: A Magyar Bányászati és Kohászati Irodalom pártoló Egyesület 1891-i Évkönyve. Selmecbánya, Joerges, 1892. 84–99. p.
  14. A Martin–kemencék és a Martin–acélgyártás. In: A Magyar Bányászati és Kohászati Irodalom pártoló Egyesület 1891-i Évkönyve. Selmecbánya, Joerges, 1892. 135–169. p. Ugyanaz németül: Die Martin–Oefen und die Martin–stahl–Fabrikation. In: Österreichische Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesen, 1893. 3 közleményben)
  15. A vasgyártás története. In: BKL, 1895. Melléklet a 8. számhoz, 1–8 p.
  16. Újítások a vaskohászat terén. In: BKL, 1898. Melléklet a 17. számhoz 13 p., 1 t.
  17. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek a vámtarifa ügyében tartott értekezletében megállapított memoranduma. (társszerzőkkel) In: OMBKE Közleményei 1900. (két közleményben)
  18. Újítások a vaskohászat terén. In: BKL, 1901. (két közleményben)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13950.htm, Sóltz Vilmos, Sóltz, 2017. október 9.
  2. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források[szerkesztés]

  • Zsámboky László szerk.: A selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia oktatóinak rövid életrajza és szakirodalmi munkássága 1735–1918. Miskolc: Nehézipari Műszaki Egyetem, 1983. /Egyetemi bibliográfia I./ Teljes, rövid életrajz és irodalomjegyzék: 315–319. p.
  • Magyar életrajzi lexikon II. kötet (1982. ) 639. p.
  • Tóth Vilmos: A Kerepesi úti temető I–II. Budapesti Negyed. 1999. (VII. évf.) 2–3.(24–25.) szám. II. köt. 324. p.
  • Budapest Főváros Levéltára. XXXIII.1.a. 1895 után keletkezett anyakönyvi másodpéldányok gyűjteménye.
  • Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület honlapja