Sárgafoltos hamiskobra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Sárgafoltos hamiskobra
Hoplocephalus bungaroides.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Mérgessiklófélék (Elapidae)
Nem: Hoplocephalus
Faj: H. bungaroides
Tudományos név
Hoplocephalus bungaroides
(Schlegel, 1837)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgafoltos hamiskobra témájú kategóriát.

A sárgafoltos hamiskobra (Hoplocephalus bungaroides) a mérgessiklófélék családjába tartozó kígyófaj, amely Délkelet-Ausztráliában, a Sydneyi-medencében él.

Megjelenése[szerkesztés]

A sárgafoltos hamiskobra kis-közepes méretű kígyó, a felnőtt példányok többnyire nem nagyobbak 60 cm-nél, bár találtak már 90 cm-est is. Alapszínük fekete, amelyet keskeny gyűrűkbe rendeződő, szabálytalan, kis, sárga foltok díszítenek. Feje észrevehetően szélesebb a nyakánál, innen kapta helyi nevét is (broad-headed snake, szélesfejű kígyó). Könnyen összetéveszthető a hasonló élőhelyen megtalálható szőnyegpiton fiatal példányaival, ám a hamiskobra harapása mérgező. Marása az emberre nem veszélyes.

Előfordulása és élőhelye[szerkesztés]

Csak Ausztrália Új-Dél-Wales államában, a Sydneyi-medencében fordul elő. Élőhelye függ a hőmérséklettől, a kígyó korától, nemétől és állapotától is. A hideg hónapokban mind a felnőtt, mind a fiatal hamiskobrák a homokkő sziklákon gyűlnek össze, amelyeket a nap gyorsan felmelegít és azok repedéseiben bújnak el. Tavasszal a hőmérséklet emelkedésével a felnőtt hímek és a nem vemhes nőstények a környező erdőkbe és bozótosokba rajzanak szét, ahol fák odvaiban keresnek búvóhelyet. A fiatal példányok és a vemhes nőstények a sziklás területeken maradnak, de az árnyékosabb, hűvösebb részeket keresik.

Élőhelyük az utóbbi időben jelentősen lecsökkent az urbanizáció terjedése és az illegális kőbányászat miatt; számuk a válogatás nélküli hüllőgyűjtés miatt is csökkenőben van.

Életmódjuk[szerkesztés]

A sárgafoltos hamiskobrák kis hüllőkkel és kisemlősökkel táplálkoznak. Fogságban havonta egy vagy két újszülött egérrel beérik. Egy bizonyított esetben egyéves koplalást is túléltek. A fiatal kígyók főleg bársonygekkókat (Oedura lesueuri) és kisebb szkinkeket zsákmányolnak. Az ivarérettek ezenkívül más gyíkokat, apróbb kígyókat, egereket esznek.

A hím hamiskobrák öt, a nőstények pedig hatévesen érik el az ivarérettséget. Párzási időszaka ősztől tavaszig tart. A nőstények kétévente párzanak. A legtöbb mérgessiklótól eltérően a hamiskobrák elevenszülők. A nőstények január-áprilisban hozzák világra 4-12 utódukat. Az újszülöttek elérhetik a 20 cm-es nagyságot is. Az életképes ivadékok mellett rendszeres a megtermékenyítetlen tojások és koraszülöttek világrahozatala.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A sárgafoltos hamiskobrák valamikor közönségesnek számítottak Sydney környékén, mára azonban számuk úgy megritkult, hogy Új-Dél-Wales államban veszélyeztetett fajjá nyilvánították. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető státusszal szerepel.

Források[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Broad-headed snake című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.